Reszelgetni, csiszolni, bütykölni: repülők és hajók bűvöletében

Gyerekként is szeretett repülő- és hajómodelleket összerakni Princz Károly. Miután megnősült, a makettek a szülői házban maradtak és valakinek odaajándékozták. Már akkor eldöntötte, hogy egyszer majd folytatni fogja ezt a hobbiját.

„Sokáig foglalkoztatott, hogy építsem meg a Titanic modelljét. A kilencvenes években az akkori Központi áruház egyik kirakatába ki volt téve egy dobozban a Titanic modellje. Mindig, amikor arra mentem, néztem, néztem a kirakatban, de nagyon drága volt, nem fért bele a költségvetésbe. Aztán egyszer eltűnt, valaki megvette. Nemrég meglátogattam a húgomat Brassóban, végigjártunk mindent, hátha találunk ilyen modelleket. Sehol nem volt, azt mondták, nincs kereslet rájuk. Március elején, amikor már hallottunk a koronavírusról, kezdtem nézegetni az interneten, és Temesváron találtam egy kicsi céget, ahonnan meg tudtam rendelni a Titanicot. Egy dobozban érkezik kétszáz-háromszáz alkatrész, és akkor azt lehet bütykölni, nagyító, szemüveg kell hozzá, ragasztgatni, festeni kell” – magyarázta a folyamatot. Azt is ki kellett tapasztalja, hogy milyen festék fogja be a kis darabokat, amelyeket már az összeállítás során festeni kell. Rendelt néhány tubus megfelelő festéket, és ő maga kezdte kikeverni a színeket.

Felfedeztem egy még jobb online áruházat, ennek Jászvásáron van a székhelye. Amit eladtak, azt mind én vettem meg, belőlem éltek, nagyon hálásak voltak a megrendelésekért” – meséli kacagva. Kiderül, itt is léteznek márkás modellek, amelyek drágábbak is, de vannak olyanok, amelyeket már négy-öt euróért meg lehet vásárolni. Igaz, hogy azoknak a darabjaival még kell dolgozni, reszelgetni, csiszolni, hogy találjanak.

Mivel épp akkoriban volt a születésnapja, a felesége, Borbála megrendelte neki ajándékba a Bismarckot – a híres második világháborús német hadihajó modelljét. Ez egy drágább kategóriájú modell volt, itt már minden alkatrész talált, ahogy csipesszel összerakta, mindeniknek megvolt a helye. „A lengyel modelleknél például sokat kell bütykölni, de annál érdekesebb, mert kihívás. Az idő akkor még nem kedvezett a kertészkedésnek, így a karantén alatt ezzel foglalkoztam. Két nap dolgoztam, két nap szabad voltam. Időközben hazajött a lányom Kolozsvárról az egyetemről, fel kellett számoljam az ő szobájában a »műhelyt«, kiköltöztem a konyhába. Nagyon picikék az alkatrészek, ha leestek, elemlámpával kerestem a pad alatt. De ezzel a modellezéssel jól lekötöttem magam, nagyon megnyugtató számomra ezzel foglalkozni, teljesen más világba kerülök ilyenkor.”

Felesége hozzáteszi, férje mindenik elkészített modellnek ismeri a történelmi vonatkozását. Ott van például Manfred von Richthofen, aki az első világháborúban volt vadászpilóta, és akit a legtöbben csak úgy ismernek, hogy a „vörös báró”, a háromfedeles tűzpiros Fokker gépével. Vagy ott a polcon a Messerschmitt Me 262, a világ első sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgépe és vadászbombázója is – vagyishát természetesen a modellje. De sokat tanulmányozta a Bismarck német csatahajó történetét is, miközben összerakta a makettjét. Sőt, annak a repülőnek a modelljét is elkészítette, amelyik a Bismarck hajólapátját meglőtte.

Könyvekből, dokumentumfilmekből, az internetről merített ismereteket. „Úgy kell elkészíteni, megfesteni, hogy kell ismerni a történetét. Vannak variációk, hogy egy adott repülőgép hol volt bedobva. A Csendes-óceánon, az európai fronton, és akkor annak megfelelően színezem, amelyik nekem tetszik. Mert mindeniknek megvolt a sajátságos festése. Mindenikhez tartozik egy történet, hogy ki a pilótája, hány repülőt lőtt le. A modern gépek még nem fogtak meg, nem mondom, hogy egyszer nem fogok összerakni ilyent is, de leginkább az első és második világháború időszaka érdekel. A harci tanok nem vonzanak, nem érdekelnek. Mindig nézem a háborús filmekben a repülőket, hogy van-e olyan, amilyent én is csináltam, és jóleső érzés, ha látok olyant” – mondja Princz Károly.

De nem csak vadászgépeket és hadihajókat rakott össze, hanem egy jachtot is: ez egy angliai hajóskapitánynak készült ajándékba.

A lányuk, Barbara ugyanis a nyárra Angliába utazott, és ott két hét otthoni karanténba kellett vonuljon. Mivel a szilvesztert a barátjával együtt egy idős angliai hajóskapitány otthonában töltötték, aki korábban körbehajózta a világot, a férfi, David, felajánlotta, hogy lakhatnak nála a karantén időszakában.  Ezért Barbara arra gondolt, hogy meglepi őt egy vitorlás modelljével, és édesapjával együtt el is készítették.

„A jacht volt a legnehezebb, nem talált semmi, sok kicsi csörlő volt, estek le, ragasztottam vissza… Végül összeraktuk, megfestettük. Ki kellett találni, hogyan viszi el repülővel. Csináltam egy speciális dobozt, meg kellett oldani, hogy ne mozogjon a szerkezet, mert a vitorlák nagyon sérülékenyek, kartonból támasztékokat vágni. Barbi kézicsomagként vitte végig, de megérte. David nagyon boldog volt, nagyon jól esett neki ez az ajándék.”

Március közepe óta közel huszonöt repülőgép és hajó modelljét készítette el Károly, volt, hogy enni is elfelejtett, úgy lefoglalta a darabok összeillesztése. A gyűjtemény folyamatosan bővül, még külön szekrényt is rendeltek a modelleknek, hogy megfelelően tudják tárolni. Így sem a hajók, sem a repülők, de még bennük levő pilóták sem porosodnak.