HIRDETÉS
Hét évvel ezelőtt egy harminc literes fazékban készültek még a sajtok, akkor három tehén tejét használták fel erre a célra. Ma már a kis sajtkészítő műhelyben két méretes vörösrézüstben készül a sajt, alkalmanként mintegy 250 liter tejből. A sajtkészítés Bálintéknak megélhetést biztosít, életforma, önmegvalósítás. A kis családi vállalkozásban ízletes kézműves sajtok készülnek, van itt szalagsajt vagy ismertebb nevén parenyica, készülnek fűszeres – medvehagymás, vargányás, foghagymás, köménymagos – sajtok, camembert típusú készítmények, valamint különböző érlelésű félkemény illetve kemény sajtok. A gazdaság nagy, munka is akad, a Bálint portán hajnali ötkor van az ébresztő.
Jókor érkezünk a tekerőpataki kis sajtkészítő műhelybe, magunk is figyelemmel kísérhetjük, ahogyan az ifjú sajtkészítő mester és párja, Erzsébet rutinos mozdulatokkal, úgymond egymás keze alá dolgozva készítik a finomságokat.
„A lefejt tejet felmelegítjük oltási hőmérsékletre, mi 32-33 fokon szoktuk beoltani. Egy fél óra alatt megalszik a tej, innen kezdődik a sajtkészítés. Az üstben felvágjuk a sajthárfával a kívánt méretű alvadékrögökre, ez egy körülbelül tíz perces művelet. Ha érlelt sajt készül akkor aprókra, kukoricaszem nagyságúra, ha frissebb, lágy sajtot készítünk, akkor nagyobbak maradhatnak az alvadékrögök.
Amikor az alvadékot felvágtuk, az alvadékrögöt utómelegítjük 40-45 fokra annak függvényében, hogy milyen sajt készül. Az utómelegítést követi a formázás, sajtruhával kivesszük az üstből az alvadékrögöt, és a sajtformába helyezzük. Az érett sajtot jobb, ha nagy formában készítjük, mert így az ízek jobban érvényesülnek. Megkapja a sajt a formáját, kicsepeg belőle a savó, és másnap reggel belekerül a sós vízbe, ahol mérettől függően tölt egy, kettő vagy akár három napot. Innen bekerül az érlelőbe, ahol kétnaponta átforgatjuk, kenegetjük sós vízzel, érleljük, majd eladásra kínáljuk” – magyarázza Bálint Attila.
Persze az érlelőpincébe is benézünk, itt télen 11-12 fokban, nyáron 17 fokban érlelődnek a sajtok a polcokon. Minél beljebb haladunk, egyre hosszabb érlelésű sajtok kerülnek elő, mutatja is a fiatal gazda, van, amelyik tavaly júniustól érlelődik.
Az elmúlt hét év alatt sokat bővült a gazdaság. Induláskor három fejőstehene volt a családnak, most a tehenek száma tízre növekedett, de egyébként 18 jószágnak kell nyáron takarmányt készíteni. Tünde, Szobor, Tutus, Csilla, Imola, Bianka, Lídia, Szegfű, Gyöngyvirág és még sorolhatnánk: sok nevet kell észben tartani. A munkatársak – jegyzi meg viccesen Attila. További bővítésben, építkezésben gondolkodnak, de csak olyan mértékben, hogy a kézműves sajtkészítést ne kelljen feladni, azaz a mennyiség ne menjen a minőség rovására. A kis családi vállalkozásban mindenkinek megvan a dolga, Attila szülei az állatok körüli teendőket látják el, a fiatalok pedig a sajtokat készítik és vásárokban értékesítik. De mind mondják, mindenki besegít ott ahol éppen szükség van. Télen többnyire kétnaponta készítik a sajtokat, nyáron, amikor több a tej, naponta.
„Attilának is jól jön a támogatás a szülei részéről elsősorban, de az is jó, hogy én is itt vagyok mellette. Szereti és látom, hogy szíve-lelke benne van, akkor miért ne támogassam. Persze én is szeretem csinálni s amikor vissza – vissza térnek a vásárlók, érzem van értelme a munkánknak.
– mondja Erzsébet, a sajtkészítő párja.
A sajtkészítő is szereti a sajtokat, ő inkább az érlelteket, de úgy látja, a vásárlók többsége is az érettebb sajtokat preferálja. És nem csak a sajtot, hanem a sajtkészítést, az állattokkal való foglalkozást is szereti. „Hét évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ide fogunk jutni” – mondja nevetve. Hét éve végezte el ugyanis az első sajtkészítő tanfolyamot és évek óta tartja a kapcsolatot azzal a svájci sajtkészítő mesterrel, akitől sokat tanult és aki mind a mai napig ellátja tanácsokkal, biztatja és nem utolsósorban igen elégedett a székely sajtkészítő munkájával.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
