Segesváron a hunok nyomában

Októberi gyaloglatunk során egészen a Székelyföld, Szászföld pereméig merészkedtünk. A Hargitán átkelve, a Nagyküküllőn leereszkedve a Segesd-patak beömlésénél, Vágás alatt, ott, ahol a folyó mélyen bevág a Hétúr település fölött emelkedő dombokba, szálltunk partra.

Régóta készülünk erre az útra. Hegedüs Zoltán, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület tagja, aki gyermekkorát Segesváron töltötte, sokat mesélt a helyi, székely és szász emberektől hallott mondákról, amelyek a hunokhoz, s királyukhoz Attilához az Isten ostorához kötődik, akiről így regél Benedek Elek a nagy mesemondónk:

A Magyarország története (a Tarih-i Üngürüsz) című, török nyelven fennmaradt krónikában írottak szerint a hunok „önkéntelenül megkedvelték Erdelt, (hogy) parancsukat és kormányzásukat rá kiterjesszék, de azt is meggondolták, hogy az arany- és ezüstbányák révén(itt) kincseket lehet szerezni.” Úgy mesélik, hogy a Segesvár környékén letelepített szászok megtaláltak a hunok aranykincsét, s abból gazdagodtak meg. Annyi volt a hunok idejében az arany, hogy a Küküllő felett átívelő híd korlátja is abból volt készítve, s azon aranykupák csüngtek.

Az arany hidat rég lebontották, széthordták, de helyette új, modern híd készült, amelyen a vasúti sínek keresztezik a Küküllőt. Ha jól számoljuk, ez a harmadik módosított vasúti nyomvonal Segesvár alatt, a kezdetektől napjainkig. A város alatti, tavirózsaszigetekkel díszített Serkési halastótól az elhagyott vasúti töltésen közelítjük meg Attila király mondabeli sírhelyét, amely, ha igaz, akkor a Nagyküküllő elhagyott medrében van.

A hagyomány szerint ha a Serkési fehér szikla alatti mély folyómederben lemerültél, akkor talpaddal érezted Attila és Ildikó hármas, arany, ezüst és vas koporsójának sima fedelét.

Sajnos a medret ma áthatolhatatlan nádas borítja, a nagy árvizek utáni folyószabályozások nyomán feltöltődött, holtággá vált a hely.

Nemcsak a nép nyelvén tovább élő mondák emlékeznek a hunokra a térségben, hanem a helynevek is. Meglepődve olvastuk a második (1819–1869) és a harmadik (1869–1873) katonai felmérés 1:25000 méretarányú, Segesvár környékét ábrázoló térképlapjain az Attila Berg, Attila-hegy helynevet. Kevesen tudják, hogy a Segesvárról Marosvásárhelyre autózóknak a városszéli nagy körforgalmat elhagyva a baloldalon, nyugaton emelkedő Attila-hegy oldalában vezet az útjuk.

Segesvár környékén fellelhető hun tudat tovább vivői, átadói valószínű azok a székelyek voltak, akik túlélték az 1150-es bizánci támadást. Szőcs István Délibábos ég alatt című tanulmánykötetében olvashatjuk: „Valószínű ez a támadás pusztítja el a Küküllő menti székely településeket, így ez nagyobb csapás volt a székelység történetében, mint a tatárjárás, összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a madéfalvi veszedelem, és emléke mégis teljesen elenyészett! Ezután hozhatták be be Medgyes, Segesvár, Kőhalom, Brassó vidékére is a szászokat, s a székelyek maradványait azért telepítették be Csíkba és Háromszékbe, mert ott azelőtt is székelyek laktak”.

Napjainkra a szászok egykor a Nagyküküllő alsó folyása mentén élt székelyek sorsára jutottak, alig maradt egy pár hírmondó belőlük. Csak jellegzetes épített örökségük dacol az idővel.

A Nagy-Küküllő völgyéből, ha már itt járunk, felkapaszkodunk a várba. A múlt század elején írt EKE-turistakalauz sorai beigazolódnak: „Segesvár házainak előugró szögletei a régi harcias időkre emlékeztető kémlelő ablaknyílásokkal ma is ódon színezetűek. A felvezető sikátorok, lépcsők, a szűk utczák még kevésbé mutatják az új idők egyengető kezét.”

De a városháza homlokzatára kifeszített hatalmas zászló hirdeti, hogy újabban ki itt az úr, „a néprajzi, nyelvi, sőt közgazdasági viszonyok is átalakulóban vannak”.

A Petőfi piacon sétáló sok-sok távol-keleti turistát se az Attila-hegy, Segesvár óratornyos kapubástyája vonzotta ide, hanem Drakula felnagyított szelleme. A turistakalaúz szerint, a Köllő Miklós készítette Petőfi szobor, amelyet 1897. július 31-én lepleztek le „ búcsújáró helylyé avatta Segesvárt.” Azóta Köllő alkotását a történelem vihara eltüntette. De készült más helyette.

Most októberben, amikor az aradi tizenhárom vértanúra emlékeztünk, hazafelé menet illik megállnunk a fehéregyházi síkon, az Ispánkútnál, a Petőfi-szobornál. Emlékezzünk Petőfire, Bemre, s Attilára...