Felvonulás, flekken és fűillat – majális régen

Negyven, ötven évvel ezelőtt még nem volt kérdés, hová megy az ember május elsején, mert előre megmondták neki. Felvonulás, zászlólengetés, pionírok egyenruhában, majd délután tánc, sör, flekken, miccs, és ha szerencsés volt az ember, még májusfát is kapott. Három nő – három generáció – mesélte el nekünk, milyen volt egykor a majális.

Amikor kellett énekelni, és lengetni a kicsi zászlókat

„A hetvenes-nyolcvanas években, a Ceaușescu-korszakban minden május elseje bizonyos forgatókönyv szerint zajlott” – kezdte az interjúalanyok közül a rangidős Ibolya. Reggel tízkor a vállalatnál kellett jelentkezni, névsorolvasás volt. Aki nem jelent meg, igazolatlant kapott. Ez nem volt tréfa.

– idézte fel a csíkszeredai nő. A gyerekek sem maradtak ki – ők is egyenruhában, nyakkendőben, pionírként masíroztak végig a város központján.

„Éljen május elseje!” Visszatekintő egykori majálisokra

A mai majálisok még csak meg sem közelítik azt az érzést, amit mondjuk harmincöt, negyven vagy ötven évvel ezelőtt illett érezni ilyenkor. Szép májusi szellő, lobogó pionírnyakkendők és gondosan befont hajak, beszédek és tapsok, majd délután irány a Szejkére, a Sutába vagy a Sugásba. Visszaforgatjuk az idő kerekét...

A felvonulás a dicsőítés eszköze volt: „Ceaușescut és a kommunista jólétet kellett ünnepelni, ami tudjuk, hogy milyen »jólét« volt”. A hangulat sokkal inkább a félelem és a megfigyelés légkörét árasztotta, hiszen a tömegben ott voltak a szekusok is, ezért mindenki nagyon jó gyerek akart lenni.

A zsögödi erdő – a második felvonás

Miután a kötelező rész véget ért, átöltöztek, és mentek ki a zöldbe. „Zsögödben volt egy színpad az erdő mögött, ott voltak a táncműsorok, szavalók, sör, flekken. Mindenki leült a fűbe, együtt volt a város apraja-nagyja.” Volt magyar és román nyelvű műsor is, de zömében magyarul szólt minden Csíkszeredában. Az este szabad volt – addigra már mindenki „teljesítette a kötelességét”, és jöhetett a valódi majális: sör, zene, felkken, miccs, nevetés.

Májusfa, zsíros kenyér és Csernobil

A megkérdezettek sorában a középgeneráció is szót kapott, egy ilyen nő számára az 1986-os majális volt a legemlékezetesebb – akkor volt 16 éves. „Nagyon izgultam, kapok-e májusfát. A kapu nyitva volt, szerencsére a legények nem vitték el” – mesélte Katalin.

A majálist a falu melletti erdőnél tartották, árnyékolókat készítettek pokrócokból, tüzet raktak, és a szalonna zsírját házi kenyérre csepegtették, friss hagymával ették.

Estére már otthon volt mindenki. Egy nap múlva derült ki: a csernobili katasztrófa (híre) éppen akkor érte el őket. „A sugárzásról mit sem tudtunk, boldogan voltunk a szabadban” – idézte.

Az erdőbe mentünk, nem étterembe

A „hetvenes évek gyermekeinek” a május elsejei emlékek nem a felvonulásokról szólnak – arra alig emlékeznek. De az utána következő, erdőszéli piknikek, sörözések és táncos programok mély nyomot hagytak.

– meséli a legfiatalabb, Tünde. A kilencvenes években már nem volt kötelező semmi, és a majális kezdett olyanná válni, mint ma: kirándulás, barátok, sütögetés.

A szabadság íze

Az első május 1., amikor már nem kellett felvonulni, a rendszerváltás után jött el. „Ahogy Ceaușescut kivégezték, minden megváltozott. Már nem mondta meg senki, mit kell csinálnunk.” Az emberek visszataláltak a zöldbe, a családi ünnepléshez, és ha már május elseje, hát legyen szabadnap, piknik, és egy kis nosztalgia. De a kötöttségek, a diktatúra, a múltbéli rendszer emléke nem tűnt el nyomtalanul. „Most már mindenki azt csinál, amit akar” – mondja a ma már nagymamakorban lévő Ibolya.

Múzeumi sztorik: májusi fesztiválok az „átkosban”

A Tavasz a Hargitán folklórfesztivált 1967-től szervezték meg évente a Csíkszeredához tartozó Zsögödfürdőn, egészen 1989-ig. A Csíki Székely Múzeumban a májusi hónap tárgyainak választott emlékplakettek ehhez a rendezvényhez kötődnek.

Május elseje, a munka ünnepe eredetileg a munkásmozgalmak harcának emléknapja, amely a munkaidő szabályozásáért – különösen a nyolcórás munkanapért – folytatott küzdelmekhez kapcsolódik. Romániában 1890-ben már voltak kisebb munkásmegmozdulások ezen a napon Bukarestben és más nagyobb városokban, de ezek akkor még nem voltak tömegesek. Az első jelentősebb május 1-jei felvonulások Romániában az 1900-as évek elején történtek, főként szociáldemokrata csoportok szervezésében. A két világháború között az ünnep félhivatalos, sokszor betiltott formában létezett, és a hatóságok gyakran felléptek a munkásmegmozdulások ellen. 1945 után, a kommunista hatalom megszilárdulásával május 1-je állami ünneppé vált, és a rendszer szimbolikus eseményeként kötelező felvonulásokat, beszédeket és látványos demonstrációkat tartottak országszerte. A rendszerváltás után, 1990-től kezdve, az ünnep politikai jellege visszaszorult, és ma inkább tavaszi pihenőnapként, kirándulással, grillezéssel, koncertekkel ünneplik sokan.