A korszerű disznófarmot és húsmarhatelepet fenntartó szilágyszegi Szepes Loránd agrárvállalkozó az a fecske, aki a szólásmondás ellenére mégis tavaszt hozott a vidékre. A Szilágyság legszegényebb részében olyan szövetkezeti rendszert sikerült kiépítenie, amely alapja lehet egy sokat ígérő helyi mezőgazdaság megteremtésének.
Tövishát központjának, Szilágycsehnek a körzetében hat disznófarm üzemel, Erdélyben ritka az európai uniós támogatással épült állatfarmok ilyen sűrűsége egymástól mindössze pár kilométeres távolságra.
A támogatások odaítélésekor minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a Szilágyságnak ez a legszegényebb vidéke: a zömében magyarok által lakott tájegység termőföldje gyenge minőségű, a terméshozamok pedig meg sem közelítik a mintegy száz kilométerre fekvő Nagykároly környéki falvak szántóit.
Az utóbbi évtizedben jórészt parlagon maradt nadrágszíjparcellák tulajdonosainak egyféle mentőövet jelentett a fél tucat korszerű állatfarm létrehozása, hiszen több farmvezető nemcsak más vidékről vásárolja fel a takarmánygabonát, hanem egy részét a helyi lakosságtól bérelt és tagosított földeken termeli meg.
Az indulás körülményeiről, a sikeres pályázásról, a sertéspiacról, a szövetkezet működéséről, valamint arról, hogy a Szepes család miért vásárolt húsmarhákat is, megtudhatják az Erdélyi Gasztró e heti lapszámából.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.