Több mint harmincéves gyöngyszemek: a Golf és a Jetta

Egy csűrből átalakított, száraz, patyolattiszta, impozáns csíkszentimrei garázsban pihen egymás mellett két 1991-es évjáratú Volkswagen. Teljesen eltérő karakterek, pedig azonos alapokon nyugszanak, belterük egy-két elemet leszámítva csavarra megegyezik, még motorizáltságuk is egyforma. A közismert nevén „kettes Golf” társa egy szintén második generációs Jetta – hivatalosan is veteránautók, ami azt jelenti, hogy szigorú eredetiségi követelményeknek megfelelő gépek, tulajdonképpen gyári állapotúak. Olyan különlegességek, amilyenekkel rendkívül ritkán találkozni az utakon.

A két német gyöngyszem tulajdonosa először a Jettát vásárolta meg, Németországból – nosztalgiából, érzelmi alapon, mivel egy ilyen típus volt az első „nem szocialista”, nyugati autója. A Golf szedán verziójának felkutatása rengeteg türelmet, a nyugati használtautó-piac alapos ismeretét és hatalmas szerencsét követelt – egy-egy patika állapotú, keveset futott példányra ugyanis percek alatt csapnak le a gyűjtők, hiszen ezek az autók már rég túlléptek az értékvesztés időszakán, azaz évről évre többet érnek, így egyfajta befektetésnek is kiválók.

A Jetta igazoltan, ellenőrizhetően alig több mint százezer kilométert futott, és ez a külső és belső minden négyzetmilliméterén látszik. A második generációs Golfhoz is kellett Fortuna segítsége, hiszen bár háromajtós verziókat még könnyebben el-el lehet csípni, a vállalható ötajtósok már szinte teljesen kikoptak a kínálatból. A Golf kilométer-számlálója is mindössze 130 ezres értéket mutat, végigkövethető előélete, szervizkönyve adatai garantálják, hogy nem „visszatekert”. Mindkét gép motorházteteje alatt ugyanaz az 1,6 literes, négyhengeres benzinmotor dolgozik, 70 lóerővel, az erőátvitelről ötfokozatú manuális sebességváltó gondoskodik.

Ami régi, az nem feltétlenül veterán. Ahhoz, hogy egy jármű ilyen minősítést kapjon, csak igazi retrófanatikusok által teljesíthető feltételeknek kell megfelelnie – azaz többek között

legalább harminc éve kellett legördülnie a gyártósorokról, az esetlegesen megrongálódott, amortizálódott eredeti részegységeket csak gyárival lehet kicserélni, tilos bármiféle karosszériát, belteret, motort érintő módosítás, „tuningolás”, modernizálás, eredetitől eltérő színű újrafestés.

Azt, hogy a tanúsítványt kibocsátó országos veteránautó-szövetség mennyire szigorúan veszi a dolgot, jól mutatja, hogy a Golfot először „visszadobták”, miután az állapotbemutató képeken a veteránautó-szövetség elbíráló bizottsága egy borsónyi hólyagosodást fedezett fel a bal hátsó lámpa alatti fényezésen.

Szerencsére a több mint harminc éves autó csomagtere alatt, a pótkerék mellett még jól látható volt a gyári színkód, így szakszerű javítást követően már veteránautóként róhatta a kilométereket a négykerekű. A Jetta gond nélkül vette az akadályokat – bár tegyük hozzá, hogy ugyan eleve kiváló állapotban vásárolta őket György Sándor, de ahhoz, hogy a kritériumoknak megfeleljenek, szép összeget kellett még elköltenie. Apropó: a veteránautók mentesülnek az úthasználati díj és az éves adó befizetése alól.

A Jetta és a Golf közötti egyetlen számottevő különbség – a karosszériaformát leszámítva – utóbbi szervomentes kormánykereke. Természetesen olyan modern, „úri huncutságokat”, mint a menetstabilizáló, blokkolásgátló, hírből sem ismerik, de épp ezért utánozhatatlan élmény a vezetésük. A hibátlan állapotú utasterek egyfajta időutazást kínálnak, döbbenetesen precíz váltókarokkal, finoman dolgozó motorokkal – amelyek hangjához, terheléséhez és a menetsebességhez igazítva kell fokozatot váltani, hiszen nincs fordulatszámmérő.

Hiába voltak a maguk idejében tömegautók, ez fikarcnyit sem ment a minőség rovására, a gondoskodó kezek alatt eltelt évtizedeknek nincs nyoma – borítékolható, hogy a ma gyártott gépkocsiknak sajnos esélyük sincs hasonló pályafutásra.

A két 31 esztendős német esetében dicséretes, hogy noha fedél alatt éjszakáznak, nem „dekorációs elemek”: ugyan nem mindennapos, de rendszeres használatban vannak.

A csűrből átépített garázsban talán még elfér egy veteránautó – ezzel a Volkswagenek birtokosa is egyetért. A típushoz hűnek maradva egy még nehezebben felkutatható, beszerezhető járgányon gondolkodik: egy első generációs Golfon. Merész álom, de nem megvalósíthatatlan.