Anya, még játsszunk! Blogba csatornázott fejlődési lemaradás

Kriszta csillogó szemekkel üdvözöl, csacsog, élvezi, hogy vendég érkezett a házhoz, igazi cserfes kislány, akivel rövid időn belül összebarátkozunk. Patrik a nappaliban játszik, el kell még egy kis időnek telnie, amíg némi érdeklődést tanúsít a vendég iránt. Kriszta hamarosan három évet tölt, bátyja pedig, aki majdnem nőnapi ajándékként érkezett a családba, hatéves lesz tavasszal.

Születésekor oxigénhiányos állapotba került.

Az elmúlt évek során a család számos terápián, kivizsgáláson, fejlesztésen vett részt, hogy a kisfiú mielőbb meggyógyulhasson, behozza a lemaradást.

Egy kívülálló ebből nem sokat vesz észre. Patrik pajkos, játékos, érdeklődő. akárcsak minden hatéves, a beszédfejlődés terén van lemaradása, de édesanyja bízik abban, ezt a nehézséget is leküzdik. Ezért is fontos számára, hogy a különböző fejlesztő foglalkozások, terápiák mellett otthon is minél több időt foglalkozzon gyermekével.

„A szülés során fellépett komplikációk nyomán cerebrális parézist állapítottak meg Patriknál. Alig néhány napos volt, amikor Marosvásárhelyre szállították, ahol két hetet ápolták az intenzív osztályon” – meséli Ibolya elcsukló hangon, hiszen azt, amit akkor átélt, nem tudja feledni.

„Minimális oxigénhiány lépett fel, aminek az első két-három évben nem is igazán voltak jelei, bár mi hathónapos korától különböző fejlesztésekre kezdtünk vele járni. Aztán időközben megszületett Kriszta, és mivel nyugodt, jó alvó kisbaba volt, az akkor hároméves Patrikkal egyre több időt tudtam együtt lenni, játszani.

Kriszta az, aki nagyon szépen beszél, és húzza maga után Patrikot. Nem tudja érthetően kifejezni magát, de látom, meg tud jegyezni egy mondókát, nagyon sok mindent tud. Értelmi képességével nincs baj, nagyon fejlett az érzelmi intelligencia szintje, beszédfejlődésben van lemaradása. Együttműködő, érdeklődő, folyton játszani akar. Anya még játszi, mondogatja, csak így tudja kimondani, és innen jött az oldal címe is” – magyarázza Ibolya.

Közben a gyerekeket a frissen sült muffin illata a konyhába csalogatja, Ibolya pedig mosolyogva mutatja a „kincses dobozokat” a sok aprósággal, amiket a különböző közös tevékenységhez használ fel.

„Óvodai időszakban az óvónők által küldött feladatokat készítjük el, de engem nagyon érdekelnek a fejlesztő foglalkozások. Könyvekből, szakportálokról gyűjtök információkat, ötleteket.

– fűzi hozzá.

Nevetve meséli, egy kis festett rizs, szódapor és ecet segítségével nagyon látványosan be tudja mutatni például a gyerekeknek a vulkánkitörést. Csinálta ezt már játszótéren is, vitte a táskában a szódaport és az ecetet, a befőttes üveget, nagyon élvezték az ott játszó gyerekek is, sokszor már várták őket. Majdnem minden elraktároznak, amit készítenek, a különböző kellékeket nagyon sok játékhoz, fejlesztő foglalkozáshoz fel tudják ugyanis használni. Nagy becsben tartják a háznál a kupakokat, papírtörlő gurigákat, dekorköveket, minden apróságra vigyáznak, és egy-egy kiegészítőt többfajta foglalkozáshoz is felhasználnak.

„A barátnőimnek el-el küldtem a fotókat arról, hogy mit készítettünk a gyerekekkel, és megmutattam Zakariás Éva gyógytornásznak is. Végül az ő és a barátnők biztatására döntöttem úgy, hogy megmutatom a nagyvilágnak, hátha másnak is segítek ötletekkel. Tavaly áprilistól indítottam el a blogot. A héten például az évszakokról tanulunk, és készíteni fogunk egy szülinapi naptárt is” – mondja, s közben mutatja a kézzel kivágott kis színes papírlufikat, a cetliket a barátok, rokonok születésnapi dátumával.

„Egyéves nem volt még Patrik, amikor Kolozsváron mágneses rezonancián voltunk vele, és kimutatták, hogy

Patrik egy kicsit le van maradva a kórtársaihoz képest, de amikor ezt hallottam, igazából nem voltam elkeseredve, mert én is látom a lemaradást. Amikor azt kérdeztem, hogy ez mekkora baj, azt mondták, akkor lenne baj ha nyolcéves lenne, és egy négyéves szintjén állna. Behozza, nem aggódunk. Látom, hogy milyen sokat fejlődött, napi szinten 3-5 órát foglalkozok vele, és ha sikerélménye van, akkor még lelkesebb” – mondja. Férje mindenben partner – jegyzi meg – sokszor segít neki egy-egy téma előkészítésében, ami az otthonukban zajlik, az igazi csapatmunka.

„Semmiért és senkivel nem cserélnék, ennek így kellett történnie. Sokkal többet ér nekem, hogy ő ilyen. Nincs bennem bánat. Elismerem, volt régen, sőt sokszor mintha szégyelltem volna, amikor a játszótéren más anyukák megnézték, hogy nem tud beszélni, de nem, most már nem zavar, mert látom, hogy milyen ügyesen fejlődik. Sokfelé megfordultunk vele, és bizony láttuk mi is, hogy Patrik könnyű esetnek számít. Annyira jó gyermek, hálát adok a Jóistennek érte” – mondja Ibolya, magához ölelve gyermekeit.