Bizalmi kérdés: a beszoktatás. Hasznos tanácsok ovikezdéshez

A szeptember igazi várakozással teli időszak azoknak a családoknak az életében, amelyekben a gyerek először lépi át az óvoda kapuját. Rengeteg kérdés, kétely merül fel a szülőben és a gyerekben is, ugyanakkor ez egy izgalmas időszaknak is ígérkezik. Talán az első igazi próbatétel gyereknek is, szülőnek is az óvodai beszoktatás, amely sok esetben anya és gyerek első elválását is jelentheti.

Csoboth Adél óvónő és gyógypedagógus szerint az a jó, ha a gyerek „felkészülten” érkezik az első óvodai napra, vagyis hallott már az óvodáról, meséltek neki róla, lapozgattak hasonló tematikájú könyveket.

– mondja a szakember, aki szerint könnyebb a beszoktatás, ha a gyerek már volt külön anyától, járt gyerekközösségben. Nyilván a legkönnyebb annak a gyereknek, aki egy bölcsődei közegből érkezik, de az is segít, ha baba-mama klubokba járt, vagy a szülőknek olyan baráti köre van, amelyben gyerekek is vannak, így szocializálódott már az a gyerek valamilyen szinten. Csoboth Adél szerint az is segít, ha vigyázott már más a gyerekre, nagymama, barátnő, dadus, a gyerekben ugyanis akkor már kialakult egyfajta bizalom, hogy anya elmegy, mert dolga van, de vissza fog jönni.

Minden felkészülés ellenére a legtöbb gyerek sír az első óvodai napokon. A szakember szerint ez teljesen természetes és érthető.

– magyarázza a sírás okait a pedagógus. Hozzáteszi, bizony a gyerek természetétől, temperamentumától függ, hogy mennyi ideig fog elkeseredni: van, aki kisírja a bánatát s helyrejön, van, aki két hétig is sír az oviban. Az is megesik, hogy az a gyerek, aki egyáltalán nem sírt az első napokon, két hét múlva fog elkeseredni, mert később realizálja, hogy mi történik vele. Az elején lekötötték az új játékok, az új hely, az új barátok, majd utána döbben rá arra, hogy ez egy állandó dolog lesz az ő életében, neki most már „mindig” oviba kell járnia.

Útközben beszéljük meg a gyerekkel, hogy mikor fogunk érte menni. Tartsuk is magunkat ígéretünkhöz • Fotó: Boda L. Gergely

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretetteljes, de határozott elválás működik a legjobban – mondja a pedagógus, aki szerint, ha az anya nem akarja otthagyni a gyereket, tele van félelemmel, azt bizony a gyerek is megérzi, s nem akar olyan helyen maradni, ahol anya szerint sem lesz jó. „A beszoktatás a bizalomról szól, hogy anya bízik az intézményben, azért választotta azt az óvodát, mert tudja, hogy jó lesz a gyereknek. De bízik a gyerekében is, hogy ügyes gyereket nevelt, aki boldogulni fog. Ugyanakkor a gyerek is meg kell bízzon a szülőben, aki azt ígérte, jönni fog érte, és az úgy is történt” – mutat rá Csoboth Adél. Véleménye szerint éppen ezért érdemes az ovi felé tartó úton mindig megbeszélni a gyerekkel, hogy ki és mikor megy érte, és azt be is tartani. Nem órát kell mondani neki, mert azt még nem érti, hanem hogy ebéd után, alvás után, uzsonna után viszik haza. A szakember szerint a fokozatosság jót tehet a beszoktatásnál, hogy előbb csak pár órára hagyjuk az oviban, majd később kezdjük el ott altatni, amikor látjuk, hogy tényleg megszokta az új helyet.

Segíthet egy otthoni tárgy is, amit magával hoz a gyerek, egy plüssmaci, egy alvóka,

ami emlékezteti az otthoni környezetre, a teljes beszoktatás azonban akkor történik meg, amikor kialakul egy új kötődés az óvónéni, a dadus felé.

A szakember szerint van néhány dolog, amit érdemes elkerülni, ha könnyebbé akarjuk tenni a beszoktatást.

1. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy azért kell oviban maradnia, mert anya és apa dolgozik, hanem hogy neki milyen jó lesz ott, s milyen ügyes, nagy és érett már az óvodára.
2. Ne búcsúzkodjunk véget nem érően: és ne maradjunk kint a folyosón, hogy tíz percenként bekukkantsunk a terembe. Lehet a gyerek már éppen megnyugodott volna, amikor meglátja anyát, s megint eszébe jut sírni.
3. Ne hasonlítsuk a gyereket más gyerekhez, mert a beszoktatás is alkat, temperamentum kérdése, van, akinek kevesebb, másnak több idő kell hozzá. Azzal nem segítünk, ha rámutatunk, hogy a szomszéd kislány milyen ügyesen megy már be a terembe, míg a miénk még mindig az ölünkben sírdogál két hét után is.
4. Érdemes elkerülni a reggeli sietést is, adjunk időt magunknak meg a gyereknek is, hogy nyugodtan készülődjünk, s ennek érdekében hozzuk meg azt az áldozatot, hogy korábban kelünk inkább.
5. Fontos, hogy ne negatívan, hanem pozitívan beszéljünk az óvodáról a gyerek előtt. Ha vannak kételyeink, félelmeink, nem értünk egyet valamivel, azt ne a gyerek előtt beszéljük meg. Ne szidjuk az óvónénit a gyerek előtt. Ne a gyerek előtt beszéljünk olyan rosszat, ami valakivel történt az óvodában, mert ezeket ő mind megjegyzi, és akár félelemmé alakulhat benne.
6. Sok szülő szíve megenyhül, ha sír a gyereke, s azt mondja, akkor maradjunk otthon pár napot, de Csoboth Adél szerint ezzel csak rontunk a helyzeten, a gyerek ugyanis rájön, hogy ez a játszma működik, hogyha ő sokat sír, akkor otthon maradhat. „Akkor tartsuk otthon a gyereket, ha beteg, ne nehezítsük meg az ő, meg a mi dolgunkat azzal, hogy belemegyünk az ilyen játékokba” – hangsúlyozza a szakember. Rámutat, bizony a beszoktatásnál minden hosszabb szünet, egy hétvége, egy vakáció is okozhat nehézséget, s hétfőn ismét nehezebben kezdi az ovit a gyerek.
7. Ne a gyerek előtt sírjunk! Bár eddig csak a gyerekről beszéltünk, az természetes, hogy anyának is nehéz egy ismeretlen kezébe adni a szeme fényét. Nem baj, ha sír az anya, hiszen ő is fel kell dolgozza a stresszt, de ezt ne a gyerek előtt tegye.