Gyerekeink a Facebookon: posztoljunk, de előtte gondoljuk át!

Kevés olyan szülő van, aki legalább egy fotót ne posztolt volna a gyerekéről valamelyik közösségi oldalon. Van, aki csak nagyon ritkán, de olyan is, aki naponta ötöt-hatot, s lehet, hogy eszükbe sem jut, hogy a nyilvánossá tételnek veszélyei is lehetnek, és az sem, hogy a gyereke a későbbiekben talán kényelmetlenül érzi magát a fotók miatt.

Lázár Csilla, a Spektrum Oktatási Központ ügyvezető igazgatója tinédzser gyerekei környezetében azt tapasztalta, hogy a szülők korlátozás nélkül engedik internetezni a gyerekeiket, és gyakran azt sem tudják, hogy milyen tartalmakat néznek, milyen tevékenységet folytatnak a digitális eszközökön. Éppen ezért fogalmazódott meg az igény, hogy előadásokat tartsanak az internethasználatról a szülőknek is, és a Juventutti Alapítvánnyal közösen több iskolába is eljutottak.

Hangsúlyozta: a minta nagyon fontos. Egyrészt, mert számít, hogy a szülő hogyan viszonyul a családjához, a környezetéhez, a szomszédjaihoz, kollégáihoz, milyen a beszédmódja, hogyan kritizálja vagy méltatja őket, milyen hangnemben beszél velük, mert a gyerek ezt a mintát fogja bevinni a cybertérbe.

„Amikor anyuka otthon a szomszédasszonyról mond két csúnya mondatot, azt legfeljebb a család hallja. De a gyermek ezt a mintát kiviszi, és az osztálytársáról a közösségi oldalon fog »szépeket« mondani, azt viszont az egész világ látja, és más következményei lesznek. Sajnos az van, hogy

az otthoni viselkedési normát az interneten viszontlátjuk.

Másrészt pedig az is minta lesz, hogy a felnőtt milyen tartalmakat oszt meg. Meglepődve látom azokat a képeket, amikor valakik a kisbabájukat vicces vagy giccses környezetbe helyezve fotóztatják – üzleti ág lett a kisbabák fotózása. Ami rendben van, ha nem kerülnek ki a közösségi térbe ezek a fotók. Nem tudom, hogy az a szülő végiggondolja-e, hogy amikor a tizenhat éves gyermekének az osztálytársa kinyomtatja vagy megmutogatja a telefonján ezt a képet, akkor a gyerek hogy fogja érezni magát. Nem érzékeljük, hogy mi a különbség a hagyományos és az online kommunikáció között” – mutatott rá az oktatási szakember.

Vagy itt van a kisgyerekek meztelenségének kérdése. A fürdetős vagy a meztelen gyermekről készült fotóknak hagyománya van, régebb is voltak ilyen képek, csakhogy azokat betették a családi albumba, és más nem látta, nem fényképezte le a mobiljával, nem töltötte fel az internetre.

Most viszont egy fotó utóélete egészen más, mint egykor, és ezt a szülők nem tudatosítják magukban.

„Az az ember, aki sok mindent posztol magáról vagy a gyermekéről, elismerésre vágyik, pozitív visszajelzést remél. Ugyanígy van a fiataloknál is. Csak azt nem gondoljuk végig, hogy ezek az algoritmusok úgy vannak kitalálva a közösségi médiában, hogy rájátszanak a mi gyengeségeinkre, az emberek pszichológiai sérülékenységére vannak ráépítve. Megfigyelt tény például, hogy az emberek az esetek nagy százalékában akkor cserélik a profilképüket a közösségi hálón, amikor rossz passzban vannak, és elismerésre várnak. Ezt tudva a fejlesztők beállítottak egy olyan algoritmust, hogy ha a profilképet cseréled, azt sokkal több ember fogja látni, mintha például a nyaralásodról tennél fel képet. A profilképet sok embernek megmutatja, és ettől olyan boldog leszel, hogy visszamész öt perc múlva is.

Lázár Csilla úgy véli, a szülőknek is nagyobb tudatosságra lenne szükségük, ami az internethasználatot illeti, és ha már nagyobb a gyerek, akkor egyeztetni kell vele, hogy posztolhatják-e róla az adott fotót. „Egy tizenéves gyereknek már nem mindegy, hogy mit posztol róla a szülő. Végig kell gondolni, hogy 16 évesen, egy olyan érzékeny helyzetben, amikor a társai bántani akarják a gyermeket, és ez mindenkivel előfordulhat, akkor az a fotó lehet-e tényező.”

A képek megosztása több szempontból is árthat a gyereknek – hangsúlyozta Pászthy Bea gyermekpszichológus nemrégiben az M1 aktuális csatorna műsorában. Ezek eljuthatnak pedofilokhoz is, ugyanakkor a „digitális gyermekrablók” felhasználhatják a fotót például reklámcélra, de a gyerek később azt érezheti, hogy „ellopták a gyermekkorát”, mivel olyan képeket osztottak meg róluk, amelyekhez nem járultak hozzá.

Vigh Beáta szellemi tulajdonjogi ügyvéd, internetjogász úgy véli, a gyors visszacsatolás vágya váltja ki, hogy túlzott mértékben kerül fel fénykép a gyerekekről az internetre.

„Internetjogászként fontosnak tartom az internet szabadságát. Nem feltétlenül ezt a szabadságot kellene korlátozni, sem ezzel, sem más hasonló kényes témával kapcsolatosan, hanem inkább az oktatást, az ezzel kapcsolatos felkészítést, nevelést tartom fontosnak, a felnőttek önmaguk nevelését, önfegyelem gyakorlását. Noha sokszor elég nyűgös végigolvasni azt a sok szabályt, ami a profilok kezelésére vonatkozik a közösségi oldalakon, ez szükséges. Az, hogy beregisztrálok vagy sem természetes személyként, az az én döntésem. Ezt a választási szabadságot nem venném el senkitől, de ugyanakkor ott vannak azok a lehetőségek is, hogy kiválaszthatom, hogy kikkel szeretném megosztani az adott fotót. Ez mindig választás kérdése, és nem a választási szabadságot kellene korlátozni, hanem inkább azt kellene megtanulják az emberek, hogy hogyan kell ezeket használni, kivel oszthatnak, osszanak meg adatokat. Ezeket a mintákat viszik tovább a gyerekeink is.”

Hozzátette, ott, ahol a szülő nem él ezekkel a lehetőségekkel és döntésekkel, a gyerek sem fog foglalkozni az adathasználati kérdésekkel a későbbiekben, a tartalmak megosztását illetően.

Mint javasolja, mielőtt bármit posztolnánk magunkról vagy a gyerekünkről, gondoljuk végig, hogy ugyanazt a fotót szívesen viszontlátnánk-e plakát formában a főtéren is.

A közösségi oldalak is ugyanilyen nyilvános terek, és mindenki mindent lát, hacsak nem eszközöljük a megfelelő beállításokat.

Vigh Beáta a téma jogszabályi megközelítéséről elmondta, a romániai polgárjogi szabályozás 71., 72., 73. pontjában szabályozzák a saját élethez, a privát szférához való jogot, a méltósághoz való jogot és a saját énképhez való jogot. Ezek mind összekapcsolódnak és sérthetetlenek a Polgári Törvénykönyv és a társadalom erkölcsi normái szerint is.

„Minden esetben azt kell végiggondolni, hogy ezeket a jogokat én megsértem-e azáltal, hogy felteszek egy fényképet. Külön a kiskorúakra nem térnek ki ezek a cikkelyek, viszont vannak egyéb szabályozások is, amelyek ide kapcsolódnak. Tudjuk azt, hogy a törvény szerint egy gyereknek 14 éves kor alatt egyáltalán nincs döntőképessége. A nagyobb gyerekeknek részleges döntőképességük van.

Azokban az esetekben, amikor a gyerek nagyobb, kérhető a beleegyezése. A szülő kötelessége is kérni, és ha ezt nem tette meg, akkor nem csak szabályt szegett, hanem megsértette a gyereknek a saját privát szférájához és énképéhez való jogát. Mert akkor – jogosan – 18 éves kora után jöhet azzal, hogy ezek a fotók nagyon cikik, és miért tette fel róla bárki a családból.”

Kifejtette, ide kapcsolódik az Európai Uniós Adatvédelmi Rendelet (GDPR) is, ami Romániában is direkt alkalmazandó, és annak a szabályozása e tekintetben egészen világos. 16 éves kor alatt bármilyen közösségi profil létrehozásához vagy gyerekek személyi adatainak használatához marketing vagy bármilyen informatikai szolgáltatás nyújtásának céljából szükséges a szülői beleegyezés. Az adatvédelmi rendelet lehetőséget biztosított rá, hogy adott esetben a tagállamok ezt az életkort lecsökkentsék. Svédországban, Dániában, Spanyolországban például 13 év a korhatár, amikortól a szülői beleegyezés nem szükséges a közösségi hálón való regisztráláshoz. Ausztriában 14 év, Magyarországon, Németországban, Romániában 16 év maradt ez a korhatár.

„A rendelet szerint akkor nem szükséges a szülői beleegyezés, ha a gyerekeknek nyújtott direkt tanácsadásról és megelőzési szolgáltatásról van szó. Ez rendben van akkor, ha a gyerek olyan helyzetben van, hogy lelkisegélyt kér, de vannak olyan helyzetek is, amikor ezzel is vissza lehet élni, mert azt, hogy milyen tanácsadás folyik gyerekeknek esetleg megelőzés címen, nagyon általános megfogalmazás, és nehezen ellenőrizhető a gyakorlatban. Ezekben az esetekben a gyerekeket csak az tudja megvédeni, ha van egy bizalmon alapuló szülő-gyermek kapcsolat, ahol nem az a fontos, hogy mi a nagyvilág megítélése, vagy hogy rögtön bárhonnan érzelmi visszaigazolást kapjanak a cselekedeteikre. A jó szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek el fogja mondani, hogy mi az az aktivitás, amit ő végez az interneten, és így tudunk neki segítséget, védelmet nyújtani.”

Az internetjogász megemlítette az abszolút törléshez való jogot, amely alapján kérhető, az adatkezelő visszamenően is töröljön bármilyen adatot rólunk.

Érdemes élni az adathasználat korlátozására vonatkozó jogokkal, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az internet „nem felejt”.

Bizonyos fájlmaradványokat nehéz kitörölni, és ha ez az adatkezelőnek nagy megterhelést jelent, akkor a törvény szerint nem is kötelezhető erre. A GDPR lehetővé teszi, hogy a 18 éves korukat betöltött fiatalok éljenek a törlési joggal, amennyiben a szülő megadott róluk adatokat bármilyen honlapon, de akkor sincs garancia arra, hogy mindent el lehet tüntetni. Ezért kell meggondolni, hogy melyek azok a fényképek, amelyeket felteszünk az internetre, és mi történhetik akkor, ha ezek kicsúsznak az ellenőrzésünk alól.

A szakember kiemelte, mivel gyakran fotózzák a kisbabákat otthon, és ilyenkor megjelennek a fotókon a lakás részletei is, ezek biztonsági kockázatot is jelenthetnek. Ugyanakkor jó, ha arra is figyelünk, hogy a különböző közösségi eseményeken való fotózáskor valószínű, hogy nem csak a mi gyerekünk látszik a képen, és a másik szülő talán nem szeretné, ha a nyilvánosság elé kerülne az a fotó. Osztályról, óvodai csoportokról készült képeket tehát jó, ha egy zárt csoporton belül posztolunk, ahol csak a csoport tagjai láthatják, ezt be is szokták tartani.

Gondoljuk végig, kihez juthat el a fotó, videó, és mi lehet a következménye, ne az vezéreljen, hogy pillanatnyilag milyen cuki a gyerek, vagy milyen jót kacagtunk rajta. Kell a kölcsönös tisztelet és ebbe az egymásról való adatközlés is beletartozik. Tudatosítsuk a gyerekben, hogy mi az, amit ő megtehet, és mi az, amit mi felnőttek megtehetünk és hogy sosem fogjuk ezeket a határokat átlépni, mert különben kölcsönösen sérülhetünk. Most már nagyon sok gyereknek van okostelefonja is, és pörgessük végig azt, hogy mi lenne, ha a gyerek bosszúból lefényképezné a szülőt zuhanyzás közben és feltenné a Facebookra, mert megteheti. Arra kell megtanítani a gyereket, hogy az internet nem fegyver, hanem lehetőség.”