Gyermek a pályán, szülő a lelátón

Mindannyiunk számára ismerős a pálya szélén, lelátón ordítozó szülő, ha a gyermeke nem az elvárásainak megfelelően teljesít. Hogyan viselkedjen egy szülő a lelátón, hogy az senki számára ne legyen zavaró? – a kérdésre Roseti-Karikás Emőke sportpszichológus válaszol.

„A legfontosabb, hogy egy szülő legyen harmóniában a gyermekével, és tudja azt, hogy gyermeke mit akar. Amikor egy gyermeket elviszünk sportolni, számára az egész egy játék, és az is a lényeg, hogy játsszon, mozogjon. Hogy a későbbiekben kiből lesz élsportoló és kiből nem, az már tehetség, kitartás, adottság kérdése. Figyeljünk gyermekünk jelzéseire: szívesen megy-e edzésre, kedveli-e csapattársait, az edzőt, egyáltalán mit is akar ő” – szögezi le indulásból a szakember.

Ami a sportágválasztást illeti – teszi hozzá –, nagyon fontos, hogy egy szülő különbséget tegyen a között, hogy ő mit akar, és a gyermeke mit szeretne. Sokan saját gyermekkori vágyaikat erőltetik rá gyermekükre, mindent megtesznek, hogy belőle élsportoló váljon, noha ő más utat szeretne járni.

Roseti-Karikás Emőke szerint sportpszichológiai szempontból nagyon fontos, hogy a szülő-edző-sportoló háromszög jól működjön. A szülőnek úgy kell támogatnia sportoló gyermekét, hogy azzal segítsen. Elsősorban a gyermekével kell megbeszélnie, hogy számára mit is jelent a támogatás. Ugyanakkor nem mellékes az sem, hogy a szülő hogyan viselkedik az edzővel, mennyire próbál beleszólni ennek munkájába, hogyan kommunikál vele: kapcsolatuk legyen kiegyensúlyozott, és legyen meg a kölcsönös tisztelet.

Keressék a teljes cikket a Székelyhon napilap pénteki Liget mellékletében!