Szénási Mariann találkozásai a gyermeki lélekkel

„Az állat-asszisztált terápiás foglalkozások során tapasztaltam, hogy mennyire nagy szükség van a lélekkel, a gyerekekkel, egy beteg gyermek édesanyjának a lelkével törődni, mert nem hiába mondjuk, hogy ha meggyógyul az édesanya lelke, a gyermek is jól lesz. Én mindezt az állatokon keresztül meg is tapasztaltam és láttam, hogy milyen fontos, hogy a lélek meggyógyuljon. Amikor azon gondolkoztam el, hogy hogyan tudnám azt a sok megtapasztalást átadni az erre nyitottaknak, akkor született meg a könyv megírásának ötlete. Olyan témákat szedtem egy csokorba, amelyek engem mélyen megérintettek. Egy kéznyújtás is lehet ez a kötet” – meséli a kiadvány megszületésének előzményét Szénási Mariann.

Mariann nyolc évvel ezelőtt költözött Magyarországról Székelyföldre, jelenleg a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház gyermekgyógyászati osztályán dolgozik nevelő-óvónőként, lelki gondozóként, korábban hosszú ideig szintén itt végzett önkéntes tevékenységet. Mindemellett, ha teheti, terápiás felvezetőként részt vállal számos olyan segítő tevékenységben, ahol két golden retrieverével, Dióval és Mogyoróval a különböző problémákkal küszködő gyermekeken segítenek.

Lelkeket mozgató terápiás kutyák

Dió és Mogyoró békésen fekszenek az asztal mellett, néha egyikük egy kis simogatást kér, majd lomhán visszafekszik a helyére. Alszanak, de mintha figyelnének is ránk. Szénási Mariann terápiás felvezetővel beszélgetünk az állatterápiáról, az állatok közelségének jótékony hatásairól.

A kiadvány első fejezetében a gyermekvédelmi rendszerben eltöltött négy éves önkétesség tapasztalatait osztja meg, egyben arra is kihegyezve mondanivalóját, hogy mindamellett, hogy mennyire fontos megismerni a rendszerben lévő gyermekeket, az ő életútjukat, nagyon sokat is tanulhatunk általuk.

– magyarázza. A második fejezetben szintén saját tapasztalatait osztja meg az olvasóval, de ez esetben már a kórházban megélt személyes élményeiről van szó. „Kicsit önismereti könyvet tart a kezében az olvasó, mert a fejezetek végén olyan kérdések hangzanak el, amelyek a továbbgondolkozásra ösztönözzenek. Mivel azt is szerettem volna, hogy a könyv az én mélyen megélt istenkapcsolatomat is tükrözze, mivel én ezen keresztül próbálok gyógyítani, minden fejezet végén egy zsoltár olvasható. Ezen zsoltárok mindegyike pedig egy finom fogódzó lehet, hiszen Isten velünk van, s azon keresztül is gyógyulhatunk, ha szembe merünk nézni saját magunkkal és egymással. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindannyiunkban tudatosuljon, felelősek vagyunk egymásért” – emeli ki.

A könyv számos témát érint, így például a hovatartozást, az önbecsülés hiányát, a szexualitás kérdését, a bizalom, a családi egyensúly, az elengedés, vagy a korlátok felépítésének a fontosságát. Záróakkordként pedig két esetleírásnak köszönhetően két mély élethelyzetbe enged betekintést. Mariann azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a könyv illusztrációit gyerekek készítették, többségük egy olyan kislány tehetségét tükrözik, aki a gyermekvédelmi rendszerben nőtt fel, és a könyvben megjelent rajzait a gyógyulás folyamatában készítette 12–17 éves kora között.

– jegyzi meg Mariann, aki a későbbiekben szeretne egy külön kis kötetet szentelni az állatterápia fontosságának.