Tanulni az élményeken keresztül: Kópé Góbé Tanoda

A tapasztalaton alapuló, élményszerű tanulást tartják szem előtt a csíkszeredai Kópé Góbé Tanoda foglalkozásain, amellyel az óvodásoktól a nagyobb tanulókig több korosztályt is megszólítanak. A tanoda megálmodója és alapítója már évek óta tervezte a központ megnyitását, tavaly a járványhelyzet áthúzta a számításokat, ez év januárjában viszont elkezdődhettek a foglalkozások.

„Egy régi álmom vált valóra ezáltal. A nyáron kerestek meg, hogy lenne ez a hely egy épületben a Szék útján, és szeretnénk-e foglalkozást tartani, és úgy gondoltam, hogy ha már ez adott és egy ilyen jó helyen van, és ilyen jó emberek kezében van, akkor mindenképpen az álmomat itt meg szeretném valósítani” – magyarázta Ferencz-Gyöngyössy Gyöngyvér Noémi.

Időközben többen is bekapcsolódtak a tanoda tevékenységébe, így most már egy teljes csapat várja a gyerekeket, hogy bevezessék őket a tanulás izgalmas világába. De nem csak Csíkszeredában, hanem hamarosan Csíkpálfalván, Csíkszentimrén és Csíkszentsimonban is tartanak majd foglalkozásokat, illetve további falvakban is.

„Ebben nagy segítségem Tánczos Viktória román szakos pedagógus kolléganő. Alakulóban van az egyesületünk is, ennek keretében szeretnénk minél több gyerekhez eljutni, és segíteni nekik, hogy megtapasztalják az élményszerű tanulást. Azért gondolom, hogy erre szükség van, mert szeretném, ha a gyerekek benne lennének valamilyen folyamatban, hogy megtapasztalhatnák, hogy élményszerű lenne az, amit csinálnak. Az iskolában a kollégák legjobb törekvése ellenére van, amikor ez nem tud megvalósulni.

– fejtette ki.

A tanoda programjait a Facebook-oldalukon hirdetik meg, és mint Gyöngyvér mondta, szeretnének többfajta tevékenységet folytatni a tanodában és a tanodán kívül is. Az elmúlt hetekben az óvodásokat fogadták foglalkozásra, de a kis- és nagyobb iskolás gyerekeknek is tartanak majd román, kézműves, zene, angol foglalkozást.

Arra is kitért, hogy szeretnének minél több olyan eszközt beszerezni, amely segíti a gyerekek fejlődését. De természetesen nem csak eszközökben gondolkodnak, hanem minden héten más-más témakörrel fognak foglalkozni.

„Minden hétre van egy-egy projektünk, és ezt együtt, a gyerekkel és a pedagóguskollégákkal kibontjuk, hogy minél mozgalmasabb legyen. Például  a múlt héten a télről beszéltünk, megfigyeltük a téli tájat, a gyerekek téllel kapcsolatos verseket, énekeket tanultak. Ha madarakról tanulunk, akkor elmegyünk olyan helyre, ahol meg is figyelhetjük, meghallgathatjuk. Vagy ha például a kenyérről tanulunk, akkor végigjárjuk a kenyér útját: miből lesz a liszt, hogyan készül egy pékségben a kenyér.

Épp emiatt szeretnénk minél több olyan emberrel felvenni a kapcsolatot, akik betekintést engednek a saját munkájukba, életükbe. Hogy a folyamatot magát mutassuk meg, és abban legyen benne a gyermek, és tudja összekapcsolni a tanultakat. Ugyanígy nagy hangsúlyt fektetünk a jeles napokra, minden nap megbeszéljük a nagyokkal, hogy milyen évforduló van például, és amikor már a későbbiekben hallja, akkor tudni fogja, hová tegye azt az információt.”

Gyöngyvér – aki otthonoktató édesanyaként végigjárta már ezt az utat a saját gyerekeivel – azt is elmesélte, hogy miért tartja fontosnak másokkal is megosztani a saját tapasztalatait.

„Úgy gondolom, hogy a tudást nem azért kapjuk, hogy megtartsuk magunknak. Hanem, ha szétosztjuk, akkor kis lángocskákat tudunk nyújtani, és abból a sok kis lángból fény tud lenni. Én mit érek el azzal, ha megtartom magamnak azt az információt, amit megszerzek magamnak? Azt gondolom, hogy azért vagyunk egymásnak, hogy minél több szülőnek, gyermeknek, pedagóguskollégának segítsünk. Remélem, hogy ezt a példát látva más is rájön, hogy igazán úgy lehet fejlődni, ha megosztjuk azt, amink van.”