Püspök fehér lovon: bevonulás, ahogy a szeku látta

1949. május 12-én Áron püspök megkezdte öthetes felcsíki bérmakörútját, majd Gyimesfelsőlokról a csíksomlyói pünkösdi búcsúra indult. Ekkor történt a nevezetes fehér lovas bevonulása a csángók gyűrűjétől körülvéve, és ekkor mondta el utolsó csíksomlyói búcsús beszédét, amelyből aztán évtizedeken keresztül táplálkozhattak a hívek. A sajtóban gyalázkodó cikkek jelennek meg róla, a Securitate emberei folyamatosan követték, és minden lépését figyelték.

A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum Denisa Bodeanu történész, a Securitate Irattárát Vizsgáló Nemzeti Tanács tudományos munkatársa jóváhagyásával rendelkezésünkre bocsátotta a bérmaútról készült titkosszolgálati jelentést. Ebben napra, órára pontosan végigkövethetjük Márton Áron útját. Például megtudhatjuk, hogy Csíkcsicsó és Madéfalva után, május 21-én délután öt órakor Csíkrákosra látogatott, elkísérte őt mintegy ötszáz hívő, többségük nő. Rákoson 1500 személy vett részt az esti misén, másnap kétezren, miközben közel 230 fiatalt bérmált meg. A hozzájuk intézett beszédben „bujtogatott a szocialista rendszer emberei ellen, akárcsak a többi településen”. 

Madarasra négyszázan kísérték el a püspököt, aki arra buzdította a fiatalokat, hogy vegyenek részt minél nagyobb számban a másnapi szentmisén. Ekkor mintegy 450, 8 és 17 év közötti fiatalt részesített a bérmálás szentségében, beszédében pedig – a jelentés szerint – ismét felszólalt a rendszer ellen. Azt is megjegyzik, hogy a gyerekek aznap nem mentek iskolába. 

Dánfalvára menet félúton 90 dánfalvi lovas várta és mintegy 800 hívő – többnyire nők és ifjak. Itt három díszkapuval fogadták a püspököt, az út szélén pedig nyírfaágakat szúrtak le. Este tizenegy óra körül egy harminc főből álló fiatal és a település fúvószenekara a parókia előtt egyházi és magyar népdalokat énekelt. A másnapi bérmáláson mintegy ezer személy vett részt, és körülbelül 500 bérmálkozó. Sem a gyerekek, sem a tanárok nem vettek részt a tanórákon aznap. Délután a püspök Karcfalvára indult négyszáz hívő és kilencven lovas kíséretében. Karcfalván hatvan lovas és nyolcszáz hívő várta a püspököt, élükön Lestyán Ferenc atyával. Délután hat órától vecsernyét tartottak, Márton Áron rövid beszédet mondott, amelyben kérte a fiatalságot, hogy a másnapi szentmisén minél nagyobb számban vegyenek részt. Este fél kilenckor a fúvószenekar játszott, utána egyházi énekeket énekeltek, majd a Székely himnuszt, miután megkérdezték a püspököt, hogy elénekelhetik-e. Itt két díszkaput készítettek, az út pedig mintegy négyszáz méteren nyírfaágakkal volt feldíszítve. 

Másnap, május 25-én szentmisét tartottak, amelyen körülbelül 1800 hívő vett részt Karcfalváról és Jenőfalváról, 50 százaléka a résztvevőknek férfi volt, és ugyanennyi fiatal. A prédikációjában Márton Áron – még jobban, mint más falvakban – a rendszert bírálta, és felfokozott érzelmi állapotot, sírást és a rendszer elleni kommentárokat váltott ki ezzel – áll a jelentésben. 26-án délután öt órakor a püspök egy virágokkal feldíszített és négy ló vontatta fogaton, amelyet 140 karcfalvi és jenőfalvi lovas és mintegy 800 gyalogos hívő kísért, elindult Szenttamásra. Szenttamáson negyven lovas, a falu fúvószenekara és közel nyolcszáz személy fogadta. A jelentés alapján itt is, akárcsak a többi faluban, a prédikációkban bujtogatott a rendszer ellen, és 460 személyt bérmált meg. Ebéd után öt órakor a püspök Szentdomokosra ment, 60 lovas és 1600 gyalogos hívő által kísérve, a többségük nő és fiatal. A második díszkapunál 35 lovas és mintegy 700 személy fogadta, élükön Márton Mózes pappal. A köszöntőbeszéd után két fiatal szólalt fel, megfogadva a püspöknek, hogy a fiatalság minden körülmények között támogatni fogja az egyházat. Ezen a díszkapun egy táblán a következő felirat volt: „Jöjjön el a Te országod”, amelynek nem csak vallási, hanem politikai értelmezést is adtak. 

A szétterjedt pletyka szerint a Román Munkáspárt tagjai 10 ezer lejt ajánlottak fel annak, aki ezt a táblát ellopja, emiatt a fanatikus fiatalok egész éjjel őrizték.

A látogatás előkészítése miatt a püspök érkezésének a napján a fűrészgyárból 24 munkás hiányzott – áll a jelentésben.

Domokosról Balánbányára ment, majd vissza Domokosra, innen pedig egy négylovas fogattal a Gyimes völgye felé indult, 36 lovas kíséretében. A domokosi lovasok Szépvízig kísérték, innen 30 lovas kísérte tovább Felsőlokra, és mintegy 200 hívő, akik Felsőlokról érkeztek. A jelentés szerint a gyimesi út is hasonlóan zajlott a felcsíkihoz, mindenhol több százan várták, több díszkaput állítottak – volt ahol négyet, volt, ahol hatot – , köszöntőbeszédek és fogadalmak hangzottak el, a püspök beszédében pedig a szocialista rendszer ellen szólalt fel, a gyerekek pedig aznap nem mentek iskolába.

Márton Áron június 2-án Gyimesfelsőlokon tartózkodott. Itt megszakította bérmakörútját, hogy részt vegyen a csíksomlyói pünkösdi búcsún. A püspök szombaton hajnalban a csángók élén elindult a pünkösdi búcsúra. A csángók tudomására jutott, hogy a püspököt le akarják tartóztatni, ezért fehér lóra ültették, és körülötte tízsoros védőgyűrűt alkottak. Így közelébe se juthatott senki – írja a csobotfalvi Ambrus Károly a Borsodi László–Gergely István–Miklós József jegyezte, Márton Áron és Csíksomlyó című könyvben. Azt is lejegyezték ebben, hogy „Pünkösd hetén az Albina cipész szövetkezetben dolgozó Petres Józsefet, Ambrus Pált és Kristó Józsefet pártutasításra behívatták a szövetkezet irodájába. Először ígéretekkel, majd fenyegetéssel próbálták rávenni őket, hogy a Szék útjának kerítésére olajfestékkel az alábbi szöveget fessék fel: »Le Márton Áronnal, a nép ellenségével, a Vatikán ügynökével!!!«”. Mivel ezt az aljas utasítást mindhárman határozottan visszautasították, a tagságnak juttatott minden kedvezményt megvontak tőlük, és egy fizetési osztállyal visszaminősítették őket. 

A könyvből is megtudjuk: Gyimesfelsőlokon lovas bandérium köszöntötte a püspököt. „A lovak között volt egy szürke félvér lipicai mén, amely a püspöknek is feltűnt és megtetszett. A csángó atyafiaknak tudomására jutott ez, és rögtön felajánlották, hogy üljön rá, és azon vonuljon be Csíksomlyóra. Egyben azt is megígérték, hogy keresztaljával kísérik be a búcsúra, mert semmiképpen nem engedik el magára. 

Erről a bevonulásról írta a Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano 1949. július elsején: Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba.

„Csodálatos menet: indul a kereszt, lobogók, csengettyűk, a nép apraja-nagyja, míg a szem ellát tiszta fehér népviselet mindent áttörő szépsége és fénye, a vezérrel, a fehér lovon ülő püspökkel, Márton Áron atyával. Bérmálás utáni pünkösd lakik a lelkekben. Ünnep van: Isten jósága, szépsége lakik a Vezér Márton Áron püspökben, György Lajos plébánosban és a pásztorai mellett álló hűséges népben” – írja Salamon József plébános, az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka, a Márton Áron püspök és a gyimesiek 1949-ben című könyve előszavában. Mint fogalmaz, ez az ünneplő nép főpásztora megvédésére teljesen el volt szánva. „Az ünneplő nép és a főpásztor a két világháború után, a gazdasági válság után, az új uralom bekövetkezése után, a görög katolikus egyház megszüntetése után, az egyházi iskoláktól, javaktól való teljes megfosztás után, a hangoztatott demokrácia nevében történt sok igazságtalansággal a lelkében, az évszázadok óta védő és oltalmazó csíksomlyói búcsúra indulnak. Itt vigaszt és erőt kapott és kap mindig a népünk.”

A 2013-ban megjelent kötetben olyan gyimesi emberektől gyűjtött össze történeteket, akik még emlékeztek – akár a felmenőik által – Márton Áron gyimesi bérmaútjára és a fehér lovas bevonulására Csíksomlyóra.

A visszaemlékezésekben szó van a virágcsokorba rejtett feltételezett pisztolyról – ezt a csokrot hol egy asszony, hol egy férfi, hol egy fiatal legényke akarta átadni a püspöknek –, de az őt élő kordonként körülvevő legények nem engedtek senkit Márton Áron közelébe. 

A hidegségi Csillag Olga és Rusz György visszaemlékezése szerint miután a csíksomlyói kolostor udvarán megáldotta és elbúcsúzott kísérőitől, leszállott a ló hátáról, kezet fogott Csillag Pállal, a ló gazdájával, és elbúcsúzott tőle. Ezután azt mondta a lónak: „Utoljára búcsúzom tőled Laci lovam!”. A ló gazdája, Csillag Péter unokája, ifj. Csillag Péter úgy emlékszik vissza, hogy a búcsú után két-három héttel, Márton Áron letartóztatása után kérték a középloki Siguranțától (a Securitate elődje – szerk. megj.) a lovat. „Azt kérték, hogy pontosan úgy kell felnyergelni, ahogy a püspöknek volt. Nekik is odaadta a lovat, mondván, hogy segíteni mindenkinek kell. De azok úgy meghajtották a lovat fel Bálványos patakán Rakottyásig, hogy a ló körme leszakadt. Amikor visszavitték, úgy el volt verve a ló, hogy két hónapig vizes lepedőben forgatták. Még néhány évig a faluban volt, de nem lehetett használni semmire. Később el kellett adni. Márton Áron szabadulása után tudomást szerzett, hogy a lóval mi lett, és kifizette.”

Nagy Benedek 1949-ben hatodik osztályos tanuló volt Csíkszentkirályon, most is emlékszik arra az ominózus búcsúra. „Megtiltották, hogy valaki is elmenjen az iskolából a búcsúra, de mi hárman elszöktünk, s Szentkirálytól Szeredáig úgy tele volt búcsúsokkal, hogy csak a vonat tetején hasra fekve tudtunk felérni Szeredáig. Kimentünk Somlyóra, és

Várták a püspök urat, hogy lóháton hogy jön a csángókkal, én szépen kihúzódtam a Fodor-ház mellé a bejáróutcához, és felmásztam a kőkerítésre, ott volt egy nagy szomorúfűz, és félig-meddig attól védve ott ültem és vártam, hogy jöjjenek. Hát jöttek. El nem tudom mondani azt az érzést ma sem, annyi évtized után, hogy mit éreztem én akkor, ahogy a ló hátán békésen jött. Körbevették gyűrűkbe csángósan öltözött csángó férfiak, kart karba öltve, oda nem lehetett behatolni a püspök úrhoz közel. Több gyűrű volt körülötte, és kart karba öltöttek a csángó férfiak, és a legtöbb kezében volt kicsi fejsze is. Ott láttam a püspök urat elmenni, és nagyon boldog voltam. Én azért akartam látni, mert nekem keresztapám volt, és azért mentem fel Somlyóra, de persze beszélni nem tudtam vele, szóba se jött. De ez a látvány később, az öt év börtön alatt is sok erőt adott, az a szelídség, az a békességkeresés, az a méltóság, amit nem lehet szavakban kifejezni” – mesélte a Ligetnek. 

Ezt követően ő maga is bement a kegytemplomba, hogy részt vegyen a szentmisén. „Akkora tömeg volt, hogy felmentem a kórusba, az orgona oldalának neki volt támasztva egy létra, és azon felcsipeszkedtem, hogy lássam a püspök urat a szószékről, mert onnan prédikált. Nem emlékszem sok mindenre, tizenkét éves gyerek voltam, egy évvel azelőtt kerültem le Kolozsvárról Csíkszentkirályra, csak egy fél mondatra emlékszem, hogy »mit bántja őket a mi transzcendenciánk?«”. Úgy véli, feltétlenül erőt tudunk meríteni ma is ebből a beszédből. „Mindenekelőtt ez a beszéd az, ami iránytű lehet nekünk, erőt adhat, és elszántságot arra, hogy helyt álljunk ezen a földön, amit meg akarunk magunknak tartani. Nagyon erős beszéd volt, szerintem bizonyos szempontokból erősebb volt, mint a ’44 kolozsvári Szent Mihály-templomi beszéd.” 

A csíksomlyói búcsúról is részletes Securitate-jelentéseket találunk. Ugyanakkor ismert Széll Jenő követ jelentése is a székelyföldi kultúrversenyről és az erdélyi római katolikus egyház helyzetéről. „Május hó elején kezdődött és június 26. körül fejeződik be a négy székely megyét (Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros) megmozgató nagyarányú kultúrverseny. A négy megye minden egyes községe kivétel nélkül részt vett ezen a hatalmas megmozduláson (…)

Időben is úgy volt beállítva, hogy a verseny legmozgalmasabb része épp pünkösdre essék, amikor a székelyföldi katolikusok legnagyobb eseménye, a csíksomlyói búcsú van. Ebből a szempontból nézve a kultúrversenyt minden szép eredmény mellett legjobb esetben félsikerként értékelhetjük.” 

Beszédében Márton Áron kitért arra, tudomása van arról, hogy intézményesen felsőbb szervek éppen a búcsú idején, június 1–5. között különböző rendezvényeket szerveztek, hogy eltereljék a nép figyelmét a búcsú megtartásáról és legszentebb kötelességéről. „Mindezekre ezúttal is a nép megfelelt. Százezren gyűltetek össze, katolikus keresztények, hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve továbbra is kitartsatok minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetetett hitetekben. Tavaly felajánlottuk boldogságunkat a Szűzanyának. Ezt tesszük ma is, de még többen. Tavaly óta nehéz, és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek, és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van, aki megvédelmezzen. Ez a mi Erősségünk.” 

Urbán Erik, az erdélyi ferences rend tartományfőnöke elmondta, gyakran olvassa Márton Áron beszédeit, körleveleit. „Nagyon érdekes volt látni Márton Áronnak az üzeneteit, egy-egy ünnepre az üzenetét, a körleveleit. Hogy milyen volt úgymond békeidőben, egy rendszernek a kiépülése előtt, és hogyan változott meg a hangvétele jó irányba azzal, hogy

utána nem csak egyházi, teológiai szempontból beszélt az egyházi ünnepekről vagy egy-egy esemény kapcsán elmondott beszédében, hanem óriási bátorító és buzdító erő is volt bennük.

A pontosan elhelyezett szavak, ahogyan ő prédikált, ezek ma is aktuálisak. Márton Áron kortársunk, sokan még ismerték. Viszont amit ő pár évtizeddel ezelőtt elmondott, azok a beszédek, ha nem is egészében, hanem részleteiben, még ma is aktuálisak. És ha valaki úgy olvassa ezeket a beszédeket, hogy nem tudja, hogy mikor születtek és ki írta, akkor nagyon sok aktuális mondanivalót fedez fel. Hát ha még inkább tudjuk, hogy ki írta és kinek az üzenete. Márton Áron beszédeinek ma is üzenetei vannak, és érdekes megfigyelni, hogy hogyan közelítette meg az aktuális helyzetet. Bár ő le volt határolva, fogság, házi őrizet, börtönévek, kevésbé tudott kapcsolatot tartani Rómával, mégis a leveleivel bekapcsolta az erdélyi egyházmegye híveit a világegyháznak a vérkeringésébe, illetve olyan dolgokat osztott meg a híveivel, ami a világegyházat foglalkoztatta, és ezen belül saját véleménye is volt.” 

A körmenet után a Szent Péter egyházközség tagjai őrséget szerveztek, és egész éjjel éberen vigyáztak a ferencesrendi zárda körül, ahol a püspök szállása volt. A Márton Áron és Csíksomlyó című könyvben Miklós József kitér arra is, hogy másnap a püspök folytatta megszakított bérmaútját: Csíkszentmihályon, Szépvízen, Kosteleken, Csíkszentmiklóson, Borzsovában, Delnén és Pálfalván. Az úton mindenhol lovas bandérium fogadta, kísérte, virágokkal díszített harangos díszkapuk, a falvak apraja-nagyja virágokat szórt eléje.