1944. május 3-a tragikus dátum Székelyudvarhely történetében: ezen a napon összesen 277 zsidó polgárt gyűjtöttek össze a városból és Udvarhely vármegyéből – előbb a marosvásárhelyi gettóba, majd a hónap végén Auschwitzba vitték őket.
Mindössze 38-an tértek haza...
Ezt megelőzően pedig nagyon sokan voltak munkaszolgálaton.
Fecső Zoltán televíziós újságírót több mint húsz éve érdekli ez a téma, ugyanis 2000-ben lelt rá a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban az Izraelben élő Schwächter Ernő által összeállított, az udvarhelyi zsidók visszaemlékezéseit tartalmazó kiadványra. Akkor ezt felhasználva egy diákköri szakdolgozatot írt, ám 2019-ben, a deportálás 75. évfordulóján a város polgármesteri hivatala és a Haáz Rezső múzeum egy rendhagyó kiállítással emlékezett meg a Márton Áron téren az egykori zsidó közösségről.
– mondja a televíziósként dolgozó Fecső, aki 2019-ben, az említett rendezvény kapcsán értesült arról, hogy életben van Schwächter Ernő. Akkor döntötte el, hogy ezt a végtelenül szomorú történetet dokumentumfilmben fogja bemutatni. A felkészülésben Gidó Attila történész tanulmányai, valamint Tibori Szabó Zoltán újságíró, egyetemi tanár történészi igénnyel és alapossággal megírt munkája volt segítségére. A rendező az információgyűjtést Csíkszeredában, a megyei levéltárban folytatta, ahol számos iratot talált az az 1944 májusában történtekről, köztük a zsidó üzletek lefoglalásakor készített leltárakat, vagy a megyei közigazgatás rendelkezéseit.
A világ legkutatottabb történelmi témájával foglalkozunk most, amely a művészetben, irodalomban, filmművészetben nagyon gyakran fontos témaként szerepel, viszont helyi szinten szinte semmit nem tudunk a zsidó közösségről. Úgy érzem, hogy ilyen értelemben is fontos ez a munka” – vallja Fecső Zoltán.
Számára a munkafolyamat két kiemelkedő pillanata volt a székelyudvarhelyi születésű túlélőkkel való találkozás: a 99 éves Schwächter Ernővel és a 92 éves Gold Renéevel Izraelben találkozhatott. Ernő bácsi azóta már elhunyt, Renée (aki a 14. életévét a vásárhelyi gettóban töltötte be, ahonnan Auschwitzba került) pedig jó egészségnek örvend. A deportálásból visszatért 38 személy többsége a hatvanas-hetvenes években Izraelbe költözött, de olyan is van, aki a belvárosi református temető melletti zsidó temetőben nyugszik – ott, ahol emlékmű is van a deportáltak neveivel. A film alkotói nemcsak a holokauszt székelyudvarhelyi vonatkozásait szeretnék bemutatni: a 19. század elejétől az első zsidó családok udvarhelyi letelepedésétől kezdve egészen máig követik a közösség egykori tagjainak és a ma Izraelben élő leszármazottak sorsát.
Fecső közvetlen munkatársai a film elkészítésében Jakab Ervin operatőr, Fancsali Levente vágó, illetve a Székelyföldi Stúdióban rendező-operatőrként dolgozó Demeter Levente most producerként segíti a stábot. Hajdó Csaba támogatóként szállt be a filmbe, de a munkafolyamat során társproducer lett. A rendezőnek sokat segít a színházi és filmes szakmából ismert Gálovits Zoltán. Az izraeli eddigi forgatásokat székelyudvarhelyi cégek és magánszemélyek mellett a Román Kulturális Intézet és a székelyudvarhelyi önkormányzat támogatta.
A film bemutatóját 2022 novemberére tervezik az alkotók, nemcsak Székelyudvarhelyen, hanem Izraelben is lenne vetítés.
A munkából hátra van még a forgatás egy része, hiszen a témában több történész, illetve kutató is a megszólal még, ez tenne pontot a több mint két éve zajló alkotói munka végére.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.