A 90 felé araszoló, vidám művész drámai képei

Szucher Ervin 2018. október 12., 14:46 utolsó módosítás: 2018. október 12., 16:55

Hiába peregnek az évek, évtizedek, Kedei Zoltánnál mintha már rég megállt volna az idő. A 89 esztendős marosvásárhelyi művész most is fiatalokat megszégyenítő ritmusban él és alkot. Nem csak rendkívül aktív, de nagyon termékeny is. A múlt héten Tűz és víz címmel újabb festészeti tárlatával örvendeztette meg a nagyérdeműt.

Kedei Zoltán most is fiatalokat megszégyenítő ritmusban él és alkot Fotó: Szucher Ervin

A Bernády Házban egy triptichonal és tizennégy más, szintén nagy méretű festménnyel rukkolt elő. Ehhez egy igényes kivitelezésű színes katalógust is „csatolt”. „A tárlatokon kiléphetünk a hétköznapok taposómalmának egyhangúságából. A lelki ráhangolódással egyszersmind részévé is válunk a művészi folyamatnak, hiszen befogadó közeg nélkül az alkotó és alkotása is magányra van kárhoztatva. Ez a nap ünnep lehet számunkra, akik tiszteletünket tesszük a tárlatnyitón. A művészet ünnepe, melyen kifinomul érzékekkel készen állunk a szépség, a magasztosság, az alkotó lélek vászonra kivetített rezdüléseinek befogadására. Hiszen a művész legbensőbb érzéseit, indulatait, boldogságát, szenvedését tárja ország-világ elé, a látvány közvetítő a művész és művészet kedvelő között. Megszoktuk már Kedei Zoltántól, hogy nem fest csupán úri kedvtelésből, l’art pour l’art alapon” – jellemezi a szerzőt Doszlop Lídia művészetkritikus. Mint hangsúlyozza,

Kedei világéletében nem másolta, és nem másolja a természetet, hiszen felfogása szerint azt a teremtő tökéletesre alkotta. Számára újat teremteni a feladat.

Éppen ezért Van Gogh gondolataival szokott azonosulni. „Számomra valami más a fontos, mint holmi zöld tájképek meg virágok” – szokta mondogatni. Méltatója szerint Kedei Zoltánnál a természeti táj részletei is intenzív érzelmi töltetet hordoznak magukban, érzékeltetve a bensőjében feszülő dráma dimenzióit. A festőművész hét évtizednyi munkásságának mindenik szakaszát kiemelten jellemzi ez a drámaiság.

„Ilyen volt az életem – drámai”

– állítja a Ravából származó művész, akinek fiatal korában kijutott minden rosszból, amit az elnyomó kommunista rendszer képes volt tenni egy gondolkodó emberrel: kényszerlakhelyre küldte, állásából eltávolította, egyetemi tanulmányait ellehetetlenítette, megalázta, sárba tiporta. Kedei Zoltán azonban mindig képes volt felállni, és folytatni. A legújabb kiállításának anyaga is drámai történés-sorozatnak a hozadéka. A marosvásárhelyi Bernády Házban látogatható tárlat egy nagyméretű triptichont, valamint tizennégy nagyméretű vásznat foglal magában. A vásznak természetesen egymástól független életet is élhetnek, de valódi értékük így, együttesen kiállítva mutatkozik meg, hangsúlyozza Doszlop Lídia.

A megnyitón, melyet több mint száz érdeklődő tisztelt meg jelenlétével, a művész, a rá jellemző szerénységgel csak egy pár mondatot szólt a Baross Gábor utcai művelődési központba gyűlt közönséghez.

„Nagyon régóta festem ezeket a képeket, de magam sem tudom, mit ábrázolnak. De még így is egy kerek órát tudnék beszélni róluk”

– mondta a népes érdeklődősereg derültségére. Kedei Zoltánnak esze ágában nincs letenni az ecsetet. A várbeli műtermében naponta alkot; jelenleg éppen egy új sorozaton dolgozik, amely ezúttal lírai jegyet visel magán, boldogság-színekbe megálmodott alkotás lesz.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
hétfő, 17:20