Akit kicsinált a Securitate. Színház a filmben

A nyolcvanas évek elején történt drámát sajátos eszközökkel vitte filmre Radu Jude rendező – a filmben az eredeti színházi darab szövege hangzik el, amit eredeti tévéadások részleteivel kevertek párhuzamba. A Nyomtatott nagybetű (Tipografic majuscul) című darabot eredetileg Gianina Cărbunariu rendező írta néhány évvel ezelőtt a bukaresti Odeon színház számára – a cím és a történet, a szöveg ugyanaz, a megvalósítás merőben más. Abban a helyzetben vagyok, hogy láttam a színházi előadást is és most, a néhány hete a mozikba bekerült román filmet is volt szerencsém megnézni.

A történet teljesen hiteles: az 1981-ben megtörtént esetet a szekusdossziékból előkerült jelentések, lehallgatott beszélgetések feldolgozása után írta a szerző. A 17 éves botoşani-i középiskolás tanuló sztorija szóról szóra igaz: Mugur Călinescu bűne mindössze annyi volt, hogy jelzett év őszén rendszerellenes feliratokat írt a város egyik építőtelepének kerítésére. Tette mindezt nyomtatott betűkkel és eléggé rendszeresen egészen addig, amíg a rendőrök és a szekusok lefülelték. Innen kezdődött az igazi kálvária, hiszen a fiatal sráctól mindenki elfordult – ki félelemből, ki pedig érdekből. Sem megfélemlített szülei és barátai, sem pedig az iskolája és a városa közössége nem állt ki mellette – pedig a lelke mélyén talán mindenki érezte, hogy kellene. Mugurt nyilvánosan és rendszeresen megalázták, s habár a nyomozás aránylag hamar lezárult, a fiatalember az eset után három évvel, húsz éves korában leukémiában meghalt. A rendszerváltás után a sajtó előszedte a történetet, az érintett szekustisztek természetesen mindent letagadtak egy televíziós beszélgetésben, ők – „természetesen” – csak a kötelességüket teljesítették és „a hazájukat védték”.

A bemutatott színházi előadás után, tavaly elkészült és idén februárban bemutatott film azért nagyon rendhagyó és nagyszerű, mert egyáltalán nem megszokott dolgokkal operál. A színészek (közülük a legismertebb a Mugur apját alakító Şerban Pavlu, aki az Umbre című HBO-tévésorozat főszereplője) színházi díszletben, közeli képekben mondják el a szekusok által leírt szövegeket, ezek a jelenetek pedig a Román Televízió archívumából származó, akkori tévéműsor-részletekkel váltakoznak. A szöveg helyenként tényleg a jelentések bikkfanyelvezetét követi, illetve a lehallgatott telefonbeszélgetések párbeszédei is megelevenednek. A tévériportokban nemcsak Ceaușescu-munkalátogatást, hanem rengeteg olyan műsort látunk, amelyek az akkori „hivatalos” Romániát mutatják be – ha csak azt látná egy marslakó, azt hinné, hogy egy boldog, jólétben élő, prosperáló országot lát a filmvásznon.

Koromnál fogva jómagam is emlékszem azokra az évekre és konkrétan a tévéműsorokra is, így valami ismeretlen érzések is előjöttek a moziban, hiszen olyan képek, olyan hangok és színek jöttek elő, amelyeket valamikor nagyon régen, néhány évesen átélhettem, de ahogy voltak, el is felejtettem. Azt, hogy a rendszer ilyen volt, csak annak vége felé, gyerekfejjel, majd felnőttként tudtuk meg.

A film szerkezete miatt nagyon érdekes lehet a fiatalabb generációk számára is – abban a moziban, ahol mi láttuk, egy csapat tizenéves is megnézte, kólával, popcornnal a kezében, de óriási meglepetésemre meg se pisszentek a több mint két órás vetítés alatt.  

A legkeményebb és legjobban megkomponált jelenetek a Mugurt megalázó, szintén a lehallgatásokból rekonstruált KISZ-gyűlésen vannak. Felkavaróak, de nagyon hitelesek: a gyenge, de a közösség „normái” ellen vétő embert megalázzák – és igen, az ilyen dolgokból azóta sem tanultunk, ez ma talán jobban így van, mint valaha.

A legvérlázítóbb mégis az egykori vallatótisztek rendszerváltás utáni viselkedése: ők tévéshowban kimagyarázzák, hogy az egész hogy volt, és persze nem, dehogy voltak ők hibásak, csak a kötelességüket teljesítették, mindenről a rendszer tehet.

Ilyenkor jön, hogy ordítson az ember. Amikor arra gondol, hogy többek között ezek az emberek voltak azok, akik miatt...

Radu Jude filmje azonban nem moralizál. Színházat és negyven évvel ezelőtti Románia-hangulatot hoz a vászonra, egy olyan filmet tesz elénk, amely a szerkezetével, újszerűségével meghökkenést fog okozni, nemcsak filmes körökben.