Amikor Păunescu eláztatta a szállodát. Udvarhely az 1960–80-as években

Katona Zoltán 2020. október 02., 19:13 utolsó módosítás: 2020. október 03., 16:29

A notórius esetet nem fényképezte le Márton Zsigmond, a szálloda akkori igazgatója, de nagyon sok más dolgot szerencsére igen, s az utókor még nagyobb szerencséjére fényképeiből néhány hete egy igényes kivitelezésű könyvben több mint kétszáz jelent meg. Igazi helytörténeti kalandozás a fotókat nézegetni és a kísérőszövegeket olvasgatni, letehetetlen a könyv, illetve alkalmat teremt arra is, hogy szüleinkkel, nagyszüleinkkel egy jót beszélgessünk a több mint fél évszázaddal ezelőtti Udvarhelyről.

Épül az udvarhelyi Bethlen-lakótelep, középen Ubornyi Mihály néptanácselnök (1978) •  Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
galéria
Épül az udvarhelyi Bethlen-lakótelep, középen Ubornyi Mihály néptanácselnök (1978) Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa

Tudtad-e, hogy hol volt a „Libán-bodega”? Hát azt, hogy hol állt a Matild névre elkeresztelt csúszda? Kik voltak a műsorvezetők az 1972-es Siculus fesztiválon? A május elsejei felvonuláson hol volt a dísztribün? Kik fogadták Ceaușescut a hetvenes években a stadionban? Hogy nézett ki a Szuper üzlet 1970-ben?

Márton Zsigmond könyvéből nemcsak olyan válaszokat lehet kapni, hogy itt és ott és ekkor és akkor, hanem mindezt látni is lehet. A hatvanas években a néptanács munkatársaként, majd a hetvenes-nyolcvanas években a Küküllő szálloda igazgatójaként dolgozott a ma 84 éves nyugdíjasként élő turisztikai szakember, aki Firtosváraljáról, igencsak népes családból származik. Fényképezni autodidakta módon tanult meg és a mindennapi munka mellett végezte ezt – azonban ha az ember egy ekkora és ilyen szállodát vezet majdnem két évtizedig, mint az udvarhelyi Küküllő, akkor óhatatlanul belekerül néhány olyan történetbe, amit nem illik magában tartania.

A kép közepén a fémelefánt, vagyis a Matild-csúszda, háttérben az épülő sportcsarnok •  Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
A kép közepén a fémelefánt, vagyis a Matild-csúszda, háttérben az épülő sportcsarnok Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa

És Márton Zsiga bácsi elmondja ezt a könyvében is. Hogy más sztorikkal ne is foglalkozzunk, egyet emelünk ki: halottról jót vagy semmit, de azt el kell mondani Adrian Păunescuról, hogy 1981-ben bizony a szállodában három emeletet is eláztatott.

Nem elég, hogy a nagy ember jól belakott szilvapálinkából és füstölt kolbászból (ezt a közeli Boldogfalván szerezte be egy milicista), de úgy elfelejtette elzárni a fürdőkád csapját, hogy reggelre minden elázott.

Hogy ki fizette meg a Păunescu által okozott kárt? Nem ő, az biztos, „az elázott falak újrafestését, rendbetételét, az összes költséget nekünk, a szállodának kellett megfizetnünk” – meséli Márton Zsigmond a könyv lapjain.

Ha Adrian Păunescut nem is fotózta le, Nicolae Ceaușescut bizony nagyon sokszor: a pártfőtitkár 1970 és 1979 között összesen öt alkalommal járt Székelyudvarhelyen, Márton Zsigmond ezeken „hivatalból” volt jelen, s nemcsak magát az „öreget”, hanem a kíséretét, a készülődést, a sok-sok kivezényelt udvarhelyi embert is fotózta. Nagy „menetek” voltak ezek, akárcsak a május elsejei felvonulások a Lenin úton (ez a mai Tamási Áron utca), illetve a Szejke Fesztiválokon. Külön fejezetet kapott a könyvben a Siculus Fesztivál, amelyből hármat tartottak Udvarhelyen 1970–72-ben, Márton Zsigmond ezeken nemcsak fotósként, hanem a szervező KISZ könyvelőjeként is részt vett.

Színes képek is vannak a hetvenes évekből •  Fotó: Katona Zoltán
Színes képek is vannak a hetvenes évekből Fotó: Katona Zoltán

A város akkori prominens személyei (Ubornyi Mihály, Szávuj Lajos, Csog  József és mások), vállalatvezetői, igazgatói (Fábián Lajos, Petres Gyula, Albert Dávid, Hermann Gusztáv, Finta Béla, stb), illetve a megyei vezetők (például Fazakas Lajos vagy Pataki Imre) is feltűnnek a fényképeken, de van olyan képsorozat, amely a romániai magyarság egyik akkori „nagy emberének” Fazakas Jánosnak a farkaslaki látogatását (1972) mutatja be. Akkor Szervátiusz Jenő már dolgozott a ma is álló Tamási-emlékművön, Fazakas pedig szalonnázgat a Tamási-portán a vén diófa alatt, illetve cseveg a helybéliekkel és az 1966-ban elhunyt író öccsével, Tamási Gáspárral.

Épül a járóbeteg-rendelő (1978) •  Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
Épül a járóbeteg-rendelő (1978) Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa

Külön élmény az új kórház, illetve lakótelepi építkezések látványa a könyvben, ennél szomorúbbak az 1970-es árvízről és az utána levő állapotokról készült fotók. Vannak olyan mindennapi életképek is, például a volt 2-es számú általános iskola (a mai Orbán Balázs iskola) évzárója 1978-ból, amiről szintén több fotó került a könyvbe.   

A kötet jól van megszerkesztve,

nagy pozitívuma, hogy szövege gondozott, nem pedig történészi szakszöveg, hanem bárki számára érthető.

Persze az ember, ha telhetetlen e téren, akkor azt sajnálhatja, hogy miért nem került bele még egyszer ugyanennyi fénykép, mert abból ugye sosem elég, de hát jóból is megárt a sok. Több mint kétezer régi felvétele van Márton Zsigmondnak, ennek a jó tíz százaléka, pontosan 203 felvétel került a könyvbe, amelyet a Haáz Rezső Múzeum adott ki.

A kivezényelt tömeg a pártfőtitkárt várja 1978-ban •  Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa
A kivezényelt tömeg a pártfőtitkárt várja 1978-ban Fotó: Forrás: Márton Zsigmond kiadványa

A képeket a Dávid Fotó digitalizálta (Dávid Botondnak ennél sokkal több köze volt a kiadáshoz, hiszen ő ösztönözte Zsiga bácsit és a múzeumot is a képek megjelentetésére), a szöveget Gidó Csaba, Hermann Gusztáv Mihály, Kolumbán Zsuzsanna történészek, illetve P. Buzogány Árpád szerkesztő írták, lektorálták, javították és szerkesztették – a kötet ebből a szempontból is meglepően igényes, nemcsak a fotók miatt. Sajnos manapság is jelennek meg olyan helytörténeti kiadványok, amelyek információ- és képanyaga hiánypótló, viszont annyira slendrián a szöveg és a kivitelezés, hogy az ember keserű szájízzel sajnálja mások belefektetett munkáját.

A könyv borítója •  Fotó: Katona Zoltán
A könyv borítója Fotó: Katona Zoltán

A könyv ott is megvásárolható, ahol néhány héttel ezelőtt bemutatták, az udvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban – ma múzeum, de abban az időben, amikor Márton Zsiga bácsi fényképeinek zömét készítette, tüdőgondozó, szülészet, később pedig iskola volt. Ahhoz az épülethez is nagyon sok udvarhelyi ember sorsa, élete (vagy annak a kezdete...) hozzáfűződik, akárcsak e könyvben megtalálható fotóanyaghoz.

Márton Zsigmond: Székelyudvarhelyi életképek az 1960-80-as években, Haáz Rezső Múzeum, 2020
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.