„Az idegen földön olyan beteg vagyok…” Dalok a kivándorlásról

Az elmúlt évszázadok magyar történelmében sajnos igen nagy jelentőséggel bírnak a különböző kivándorlási hullámok. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc és társai, majd az 1848-49-es szabadságharcot követően Kossuth Lajosék és még jó sokan sajnos elhagyták Kárpát-medencét, majd a dualizmus végén, a századfordulón is tízezrek mentek el. A huszadik században az első és második világháború közbeni és utáni zavaros idők, illetve 1956 fagyos, hideg vége is magyarok millióit küldte a nagyvilágba.

Sajnos a kirajzás napjainkban is tart – kinek nincs olyan rokona vagy ismerőse, aki „ideiglenesen külföldön” dolgozik...?

A téma évszázadok, évtizedek óta ihleti a dalszerzőket, keletkeztek erről kesergők a nép ajkán, de a magyar pop-rockzenei kultúra olyan élő, ikonikus nagyjai is sokszor írnak-éneklenek erről a témáról, mint például Földes László (Hobo). De nem csak ő, hanem más szerzők is jó érzékkel nyúltak a témához.  

Kezdjünk egy népdallal. Nagyon-nagyon régről és mélyről, szívből-lélekből csendül e szomorú népdal Kallós Zoltán ajkán. „Elbujdosom, megpróbálom / ha elveszek, sem lesz károm, / engem úgy sincs ki sajnáljon, ki értem könnyet hullasson…” A híres erdélyi folklórkutató és énekes hasonló című, több kiadást megért albumán szerepel ez a szívszorító dal, nyilván, hogy nem ekkor keletkezett, hanem nagyon régről maradt fenn a nép ajkán.  

Szintén népdal, illetve adaptáció, amelynek hallgatása közben kicsit ugyanazt érezheti az ember, mint az előbbinél. Főleg akkor, ha az ember messze idegenben énekli, egymagában…  A Kivándorlás című lemez a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben jelent meg, érdemes végighallgatni teljes egészében, de mindenképpen kiemelkedik belőle ez a dal, Hobo előadásában. A szövegeket nem Hobo írta, hanem Cserpes Károly korabeli dokumentumok alapján. Tulajdonképpen egy történelemlecke vagy énekelt történelem, különböző zenei műfajokra, a népdaltól a rapig.

Két nagyszerű, témába vágó dal van a Hobo Blues Band 1990-ben megjelent, Tábortűz mellett című nagylemezén. „Csak úgy lehet egy ilyen helyet túlélni, ha tudod, hogy egyszer úgyis le fogsz lépni!” – mondanivalója nagyon eleven húsba vág még most, a megjelenése után több mint két évtizeddel is, mert hát melyik az a fiatal, aki ezt néha nem érzné: „Vidéki város egy kis országban, / Rosszkor születtél, rossz helyen, / Közöttük élsz, de mégsem velük, / Más vagy mint ők, idegen.”

„Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, / De magyarul álmodsz, magyarul sírsz” – az egyik legnagyobb refrén a témáról, amit valaha hallhattunk. Hobo másik témába vágó dala ugyanerről az albumról: A szökevények hajója szövegben talán még az előbbinél is erősebb.

Egy 1956-ban született régi dalt dolgozott fel a nyolcvanas években a Kontroll Csoport, a budapesti underground egyik kultikus zenekara. A dalszöveget Gommermann István írta, első előadója felesége, Boross Ida volt – az eredeti dal a kommunizmus idején egyik legnépszerűbb volt a nyugatra menekült / került magyarok körében, ezt dolgozta fel a Kontroll Csoport, beletéve vadságot, pörgést és még egy jó adag keserűséget.  

Szintén a rendszerváltás után jelent meg a Beatrice egyik legsikeresebb albuma, az Utálom az egész XX. századot. A sok nagy klasszikus magyar punk-rock sláger és az odamondogatós dalok mellé került a Kitántorgott, aminek szinte minden sora tele van a Nagy Feró-i iróniával és társadalomkritikával. A „Kitántorgott Amerikába, / betántorgott a kocsmába, / meg is rázta magát benne, / szét is volt rúgva a kedve!” refrén utolsó szavát koncerteken azért általában egy másik szóval helyettesítette Feró. Maga a dal egy igazi ős-rockandroll, szájharmonikával, a végén hosszú és dögös gitárszólóval.

Vissza Hobóhoz, aki 1995-ben jelentette meg egy akkori amerikai útjáról szóló Vissza a 66-os úton című albumát. Tulajdonképpen az album záródaláról van szó, elképesztő ez a dallam és a szöveg, Hobo szövegírói munkásságának egyik csúcsa. Habár nagyon mai a szöveg, ezelőtt száz vagy százötven évvel is gondolkodhattak így magyar vagy más nemzetiségű emberek, ha idegenbe szakadtak. Könnyfakasztó.   

Az Igen című Republic-albumon levő dal eredetileg szintén egy keserves népdal. A 2013-ban elhunyt Cipő és alkotótársai mindig jó érzékkel nyúltak a magyar népzene- és népdal-kincshez, több lemezre való népzenei ihletettségű szerzeményük van. A Cseh Tamással közösen készített, Levélváltás (a zenekar a Tamás dalait, ő pedig Republic-szerzeményeket énekel rajta) című albumra is felkerült ez a népdalfeldolgozás.

„Az égbe nyúló terpeszek / mentén egy új világ jön el, / ahol már nincs számomra hely, / ha nem leszek hát nem leszek” – elképesztő pesszimista sorok és érzések Kiss Tibitől és a Quimbytől, a dal a Kaktuszliget lemezen jelent meg, és a tartósan Nyugat-Európában és más helyeken élő, dolgozó vagy tanuló magyar fiatalok egyik himnusza lett, a zenekar Londonban és másutt is adta elő. De ma már nem feltétlenül egy élő koncerten érzi csak azt át az ember, amit át kell, a Kivándorló bluesban pedig van átéreznivaló, nem is kevés, ha külföldön él a magyar ember.   

Egy másik, azóta már megszűnt magyar alternatív zenekar szintén a téma mentén kultikussá érett dala – a dalszöveget azonban nem Kollár-Klemencz László, hanem Erdős Virág költő írta. Kőkemény közéleti, nem mindennapi szöveg – nem vidám egyáltalán, mindenki azt ért belőle, amit ért.