„Ezüstös fémzápor hullik ott” – dalok a Holdról

„Ábrándozol, fiam, s bámulsz, mint a bakkutya a holdvilágos éjszakára...!” – szólt rám egyszer egyik tanárom még az általános iskolában, amikor egy pillanatra „elkalandoztam”, s ezt észrevette. Mi tagadás, igaza volt, habár emlékeim szerint ez reggel, illetve délelőtt hangozhatott el, a holdat bámulni esténként soha nem unalmas, sőt csak megpillantani is olyan jó érzés. 1969-ben pedig végre rálépni is sikerült Neil Armstrongnak és társainak.

Egy másik Armstrong, bizonyos Louis, aki New Orleansból származott és világhírű trombitás volt, még a holdralépést megelőzően ábrándozott erről, s egy kanadai zongoristával, a később szintén nagyon híressé váló Oscar Peterson-nal együtt alkotta meg ezt a szép dalt, benne egy csodálatos trombitaszólóval. Na, erre tényleg lehet ábrándozni.   

A Truman Capote-kisregényből készült Breakfast at Tiffany's (Álom luxuskivitelben) című film betétdala, Johnny Mercer és Henry Mancini szerzeménye, Audrey Hepburn ikonikus jelenete az ablakban a gitárral, hatvan évvel ezelőtt. Járt ezért egy Oscar-díj (legjobb eredeti dal, 1962), illetve sok-sok feldolgozás az évtizedek folyamán – a magyarok közül a Cserháti Zsuzsa-féle a legismertebb (Fogy a Hold), ennek szövegét Bradányi Iván jegyzi, aki Audrey Hepburn-ről is írt magyar nyelvű életrajzi könyvet.

Ábrándozott Jim Morrison is a Venice Beach-en pár évvel később, állítólag ezt a szövegét próbálta elénekelni Ray Manzarek zongoristának, amikor fiatal srácokként zenekart terveztek. A Doors meg is született rövidesen, a Moonlight Drive is hamarosan, de csak az együttes második albumára, a Strange Days-re került fel. Szép kis szerelmes dal.

Ez nem egy dal, hanem egy album, pontosabban egy tíz dalból álló konceptlemez, a Pink Floyd legismertebb munkája – persze van, aki azt vallja, hogy a Fal az, de A Hold Sötét Oldala világszerte az egyik legeladottabb album. Konkrétan nem is a Holdról szól, hanem az életről, az időről, a halálról, a pénzről, de nem lehet annyiszor meghallgatni, hogy megunhatná az ember. Vannak olyan mérföldkövek a rockzene történetében, amelyeken egyszerűen nem lehet túllépni. Ez ilyen.

„De ha éjjel az égre nézek, / Nekem mondhatjátok a híreket, / Hogy az ember a holdra érkezett, / Olyan biztos az, amit érzek, / Mert ha éjjel a holdról énekelek…” – nagy dal, nagy szöveg, nagy sláger – lett volna, ha nem Magyarországon születik meg, hanem valahol Amerikában vagy Nagy-Britanniában. Demjén Rózsi magyarul bizonyította be, hogy a hold sajtból van, ez pedig a magyar pop-rockzene történetének egyik legmeghatározóbb költői képe.

Néhány évvel később a Police is „sétált” a holdon, mégpedig egy olyan basszustémával, ami egyszerű ugyan, de nagyon fülbetapadós. Reggae-s, mégis pop-os, a videóklip pedig rendhagyó, hiszen valódi űrhajó mellett forgatták, és valódi, 1969-es felvételeket használtak benne.

A híres amerikai humoristának, Andy Kaufman-nek állít emléket az Automatic for the People című album egyik leghíresebb dala. A szövegíró Michael Stipe énekes, a lemez a kilencvenes évek egyik legjobb albuma. Kaufman a hetvenes évek egyik legegyénibb amerikai komikusa volt, 1999-ben életrajzi film készült róla Jim Carrey főszereplésével, a záródal természetesen a Man on the Moon.

„Nézem, ott a Hold, / némi alkoholt / fogok inni, hogy úgy legyen, mint régen…” – a kilencvenes években a Kispál és a Borz a különleges szövegeivel a magyar alternatív zene meghatározójává vált, többek között az Ágy, asztal, tévé vagy a Sika, kasza, léc című lemezeinek is köszönhetően. Utóbbira került fel ez a szerzemény, holott már az első lemezük címében is benne volt a Hold (Naphoz Holddal), amely 1991-ben jelent meg, és Napozz Holddal lett volna az eredeti címe, de állítólag telefonon közölték a kiadóval a címet, s ez lett belőle.

Ha Demjén Rózsi szerint sajtból van a hold, Likó Marcell szerint pedig alumíniumból, és ezüst fémzápor hullik ott. A Vad Fruttik sikere is töretlen, a frontember igen különleges szövegeket ír, rég túllépve a Sárga Zsigulin. A Hold az egyik ilyen az utóbbi tíz évből, a Tudod milyen albumról, bár szerintem van egy pici Muse-os íz ebben a szerzeményben. Ettől függetlenül kitűnő szám, bárholra, bármikorra. Holdon innen, holdon túl.