Bicska a nagyvilágból: elszármazott frontemberével koncertezik az Incognito

„Gyergyószentmiklóson indult minden az én életemben, az a város az otthonom, természetesen nem véletlenül” – így fogalmazott Bicsak Tibor, Bicska, ez jut eszébe a város nevét hallva. A régi rendszer is természetesen szóba került, hiszen felnőtté válása a változással egy időben történt. Szívesen visszaemlékszik a szalagavató bulira, a tanárok megéneklésére.

„Bevállalósak voltunk, az akkori rendszer nem tudta letörni a lelkesedésünket. A szalagavató bulit megtévesztésül elhalasztottuk egy héttel, helyette szánkózni mentünk, és utána beültünk a Szilágyi vendéglőbe. Ez is tilos volt, és főbűnnek számított. Annyira hihetetlennek vélték, hogy be merünk menni egy vendéglőbe, hogy ott senki sem keresett minket. A tanáréneklés sem volt olyan egyszerű. Háromnál több személy csoportosan nem mehetett az utcán, így a hadművelet komoly tervezést igényelt. Olyan idők jártak, hogy minden tanár nem is vállalta azt, hogy beenged lakásába. A milícia egyetlen terepjárójának a rekedt motorzúgását jól ismertük.

Apró csínytevésekkel mutattunk fityiszt az akkor már haldokló rendszernek, és néha az igazgatónak is, aki nyomásra nagyon komolyan vette a pozícióját” – mesélte.

A tanagyag leckéi nem, ám a tanárok annál inkább megmaradtak Bicsak Tibor emlékeiben, különösen azok, akik képesek voltak a diákokat partnerként kezelni. „A hivatalos okításból nem sokra emlékszem, viszont azokra a tanárokra igen, akik megpróbáltak a rendszer ellenére egy kis pluszt nyújtani. Itt értem az életfilozófiát, kedvességet, lazaságot, a jó humort.

és majd a végén, amikor menni kell, bölcsebben távozzunk. Le mertek ereszkedni a mi szintünkre, mert nem vették túl komolyan magukat. Egyébként a mai napig járom az élet iskoláját. Manapság a fiam az egyik mesterem. Tükröt tart elém, és leginkább türelemre nevel”.

Érettségi és egy sikertelen egyetemi felvételi után egy meghívó érkezett a kaszárnyából. „A katonai szolgálat érdekes volt, az emberismeret, a manipuláció és az ügyeskedés művészetét lehetett ott elsajátítani. Onnan egy teljesen új világba tértem haza. Eléggé talajvesztett voltam, a baráti körből egyre többen mentek dolgozni Magyarországra. A továbbtanulás utópisztikusnak tűnt” – mondta. Bicska nem sokáig volt talajvesztett, hiszen csakhamar színpadra került. „A szereplés mindig a véremben volt,

Akkoriban több barátom a Hóvirág Néptáncegyüttesben kezdett el táncolni, így én is jelentkeztem, és Antal Jóska bácsi felvett szólistának. Szép évek voltak. Akkor alakultak a testvérvárosi kapcsolatok, többször felléptünk Magyarországon is, sokunknak ez adta az első lehetőséget, hogy kiruccanjunk külföldre.”

A néptáncos időszakkal egy időben az Incognito együttes (nem összetévesztendő persze az azonos nevű brit acid-jazz együttessel – szerk megj.) énekese is lett Bicska. Az első fellépésekre is kitért.

„Imádtam a próbák hangulatát, a közös zenélést, majd a koncerteket. A hétköznapi életből kilépve itt egy külön életet élhettem. A Szent Miklós Napokon legelőször 1993-ban léptünk fel, egy mikulástörténetet komponáltuk, és együtt adtuk elő a Figura Stúdió Színházzal, nagy sikerünk volt.

A dalszövegeim egyszerűek voltak, nagyon specifikusak arra a korra és életszakaszra, amiben éppen voltam 21 évesen.

Szerelemről, csalódásról, jövőbe vetett hitről, reményről, fájdalomról és ennek feloldásáról szóltak. Ilyen volt például a Tombold ki magad... című dal.”

Bicska állítja, az akkor megfogalmazott kérdéseire az élet már megadta a választ, hiszen azóta már többet élt, mint ahány éves akkor volt.

Bár nagy zenekarokkal játszottak annak idején, megállapítja, a nagy áttörés elmaradt:

Arról is szólt, hogy követi a gyergyói együttesek útját, és örömmel tapasztalja, hogy azóta kinőtt egy új zenészgeneráció. „Nagyszerű sikereket érnek el, stílusosak, profik, és szövegekben, dalokban talán sokkal kifinomultabbak, mint én voltam. Valószínűleg az általunk nyújtott élmények is hozzátettek ahhoz, ami elindította őket ezen a pályán. Többen bejártak a próbáinkra annak idején, és már nagyon fiatalon, 14-15 évesen zenekarokat alapítottak, ügyesen játszottak.”

Bicsak Tibort a kihívás, saját félelmeinek a legyőzése szólította a nagyvilágba. „Soha nem akartam máshol élni, mindig jól éreztem magam itthon a sok elfoglaltságommal. Persze, azért kíváncsi voltam, de nem éreztem akkora bátorságot magamban, hogy csak úgy összecsomagoljak és elinduljak az ismeretlenbe.

A lehetőség viszont kínálta magát, mikor feleségemnek munkát ajánlottak Angliában.

A másság, a világ kihívása útra szólított. Saját félelmeimet és kétségeimet győztem le, és annál szabadabbnak sosem éreztem magam, mint amikor egy bőrönddel elindultam. Nem tudtam, mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy jó lesz. Sosem bántam meg ezt a döntést” – mondta, hozzátéve, a családalapítás váratott néhány évet magára, először az alapokat teremtették meg a gyereknek.

Informatikusként dolgozik, és amióta megszületett a fiuk, az életük szerves részévé vált a Bristoli Magyar Kisiskola, amelynek az önkéntese már hat éve, két éve a vezetője is. „Az egész család benne van, mondhatni e köré szerveződik az életünk. Amikor tehetjük, eljárunk más városokba is magyar rendezvényekre, néptáncoktatásra. A munkahely és egy részidős magánvállalkozás mellett együtt karatézunk a fiammal. Jó móka, és kiváló lehetőség egy kis apa-fia közös foglalkozásra. Sokat énekelünk, muzsikálunk együtt.”

Bicsak Tibor Gyergyóból Bristolba sok mindent átmenekített, amit legfontosabbnak tart, az az, hogy megtanítsa a kisfiának: Erdélyből származik. „Fontosnak tartom, hogy a fiam tudja, hová tartozik, ne veszítse el a gyökereit.

Vonzódik a magyar kultúrához, népzenéhez, néptánchoz. Egyből rákattant a rovásra. Az iskolában, ha kérdezik, mindig elmondja, ő nem idevalósi, Erdélyből származik. A becsületesség, megbízhatóság egy olyan alapértékünk, amit magunkkal hozunk otthonról, és legfőképp ezt szeretném átadni neki. Közösen gyakoroljuk a kitartást és a következetes munkát rendszeres hangszergyakorlással, tanuláson keresztül. Ebben legfőképpen a feleségemnek van nagyobb szerepe, ő van a legtöbbet a fiunkkal.”

Az Incognito énekese elsőre igent mondott az idei Szent Miklós Napok szervezőinek felkérésére. „Ez a lehetőség kiváló alkalom arra, hogy betekintést nyújtsak a fiamnak abba a világba, amiben éltem. Fantasztikus élmény lesz együtt lépni fel egy nagy színpadon. Együtt gyakorolunk a fellépésre. Egy helyi stúdióban felvettük a dalt, amit énekelni fogunk, videoklipet forgattunk. Otthon majd együtt próbálunk a zenekarokkal, látni fogja majd élőben a mostani menő zenekarokat, amelyeket hallgatunk rendszeresen. Ezt kihagyni nem szabad, az otthoni és külföldön élő zenészbarátok is bevállalták a fellépést, jó lesz velük találkozni és újra együtt muzsikálni.”

Gyergyószentmiklós központi helyet foglal el az életükben. „Fontosnak tartjuk ápolni Márk magyarságát, igyekszünk annyit lenni itthon, amennyit csak lehet, hogy lássa, hova nyúlnak vissza a gyökerei. Mert gyökér nélkül nincsen fa. Külön öröm, hogy az Örökségünk dalt együtt énekelhetjük. Akárcsak az itthoniak, mi is megőriztük, tanítjuk és továbbadjuk a szüleink nyelvét. Ezzel tartozunk a gyerekeinknek” – fogalmazott Bicska.