„Pornó-bálámuc” az összevisszaaéletben, avagy pontosan miről is szól ez az ország?

Az Aferim! (2015), a Bánom is, ha elítél az utókor (2018) és a Nyomtatott nagybetű (2019) rendezője új filmjével tavaly a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjat nyert, Románia pedig ezt a filmet nevezte az Oscarra – igaz, nem jutott be a legjobb tizenöt közé.

Radu Jude fimrendező nevét megérzésem szerint nem sokan ismerik az „egyszerű” Romániában, hogy igen diplomatikusan fogalmazzak. Az ok érthető: ez a rendező

pontosan azt mutatja meg a filmjeivel, amiről az „omul simplu” hallani sem akar,

pont azzal szembesít évek óta minden filmjével, interjújával és megnyilvánulásával, hogy Kelet-Európa és ezen belül Románia egy teljes összevisszaságban tengődő, kifordított, önellentmondásos hely és egyben mentalitás, életérzés. A világnak ezen a szegletén nem a kommunizmussal kezdődtek a bajok, hanem jóval korábban – ezt mutatja meg elképesztő módon a minden idők egyik legjobb román filmjének tartott Aferim, és a román történelem egyik legrettenetesebb korszakába, a második világháborúba „nyúl bele” a  Bánom is, ha elítél az utókor.

Az Aferim! című filmmel eleve magasra tette a lécet a rendező, de a Zűrös kettyintés... még ennél is továbbmegy: azt mutatja meg, hogy mivé lett ez a térség napjainkban. Jó, lehet itt variálni és levenni magadról a rád adott kabátot azzal, hogy mi nem úgy élünk, mint az emberek többsége Bukarestben, nem úgy gondolkodunk, nem úgy érzünk, de a film egyes jeleneteit nézve iszonyatos párhuzamok juthatnak az ember eszébe. Mindez akkor, természetesen, ha van valamennyi hajlandóság benne az önkritikára, és persze nyitott szemmel jár nemcsak Székelyföldön és a Kárpát-medencében, hanem egész Kelet-Európában.

A történet viszonylag egyszerű és igen sokatmondó.

Kőkemény amatőr házipornóval indul a film egyből, a néhány percnyi, igen különleges előjáték és aktus, valamint a főcím után jön a bonyodalom,

a filmecske ugyanis az internetre kerül, a szexjelenetben látható pár egy iskolai történelemtanár és a férje. A tanárnő kálváriáját ábrázolja a három részre bontott film első jelenetsora – tulajdonképpen a Bukarest utcáit, dolgait végző hölgyet látjuk végig, amint betér üzletbe, szóba áll és veszekedni kezd egy tilosban bömbössel parkoló agresszív vadbarommal, a gyógyszertárban sorban állva kénytelen végighallgatni a járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket a „szakavatott”, internetre rászabadult nyugdíjasoktól. Gyönyörűen egymásra épített jelenetsor, amelyben mindenütt – jelzem: mindenütt! – érezhető 2020 nyarának minden fásultsága, fáradtsága és agresszivitása, napjaink Kelet-Európájának minden dühe, frusztráltsága, az összevisszaélet mindennapi látványos megnyilvánulásai. Az utcai agresszivitás (elképesztő, ahogyan a nyílt utcán egy öregasszony belekáromkodik a kamerába…), a reklámok, az építkezések, a közlekedés, az emberek ruházata és viselkedése – az egész pedig ilyen „félfikciósan” volt leforgatva, tehát a megjelenő emberek nem mindegyike színész, nem minden jelenet van úgy elkészítve, ahogy tervezték. Döbbenetes a végeredmény.

A film második része a szótár, tehát a Mic dicționar de anecdote, semne si minuni, amely az arcunkba csapja, hogy miről is szól ez az ország. Szinte mind valóságos felvételek közösségi oldalakról, dokumentumfilmekből, a vasgárdista dalt éneklő apácáktól a manelére táncoló falusiakig, az augusztus 23-i felvonulásoktól a pornójelenetig – közben pedig sajátosan értelmezi a román nyelv és „érzés” leggyakrabban használt kifejezéseit, szavait, mondatait. Etalon, hogyha meg akarod tudni, hogy mi is van – sokkoló, provokatív, de valahol mélyen igaz.

Egy zárójel a film közepén, ami talán zárójel lehet minden itt élő ember életében.

Picit talán jobban megértjük, hogy „miért tart ott ez az ország, ahol”.  

A harmadik rész tulajdonképpen egy szülői értekezlet, vagy ha úgy vesszük, bírósági tárgyalás – az iskola udvarán az összegyűlt szülők mondanak ítéletet az asztalnál ülő tanárnő felett. Ennél jobb társadalomkritikát nem igazán tudok elképzelni – az összegyűltek között ugyanis ott van minden embertípus, amely napjaink városi Romániájában megtalálható. Beszédében, gesztusaiban, minden megnyilvánulásában ez az egységes és ugyanakkor mégis szétaprózódó „tömeg” szimbolizálja az ország társadalmát, mentalitását, hozzáállását a dolgokhoz.

A film vége pedig három lehetőséget kínál, a rendező három jelenetet tett egymás mellé arról, hogyan is záródik le a történet –

mivel nálunkfelé mindig és mindenben több igazság és megoldás létezik, ennek megfelelően döntse el majd a néző, hogy hogyan zárja le a filmet.

No meg azt, hogy tulajdonképpen mit is üzent ez a paródiaként, vicceskedő komédiaként is felfogható, illetve véresen komoly valóságshowként is működő film.

Radu Jude a kortárs román film kétségkívül legnagyobb alakja alig 45 évesen, aki filmjeivel a tíz-tizenöt évvel ezelőtt nagy sikereket elérő rendezőkön (Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu, Cristian Mungiu, Adrian Sitaru, Radu Muntean, Florin Serban, néhai Cristian Nemescu és mások) is túllépett.