Breaking Bad: egy történet, amely két tökéletes lezárást is kapott

Szinte napra pontosan hat éve, 2013. szeptember 29-én ért véget a Peak TV (a televíziózás aranykora) egyik legkiemelkedőbb sorozata, a mai napig is sokszor hivatkozási pontnak számító Breaking Bad (Totál Szívás). A rákkal diagnosztizált kémiatanár és a piti drogdíler egyedülálló története egy rétegsorozatnak indult az AMC kábeles tévécsatornán, ami

az egyedülálló sztorinak, a profi történetmesélésnek és a hihetetlenül jó atmoszférának köszönhetően jelentős rajongóbázisra tett szert az évek folyamán.

Walter White és Jessie Pinkman történetének nagyszerűsége abból eredt, hogy hétköznapi amerikaiakról szólt, akik a déli határ közelében élnek, ahol mindennaposak a drogkartellek ügyködései, tisztességes emberként pedig nem olyan egyszerű a megélhetés. A kezdő képsorok persze nem ezt az alaphelyzetet írták le, hiszen egy lakókocsival menekülő, kétségbeesett, alsógatyás, gázmaszkos férfivel és szintén gázmaszkos, halottnak tűnő utasával nyit a sorozat első epizódja, akinek menekülés közben lerobban a járműve, majd abból kiszállva egy rövid közjátékot követően felemelt fegyverrel várja a szirénázó autókat a bozót- és kősivatag közepén...

A készítők az in medias res kezdéssel előreszaladtak az időben, hiszen az úgynevezett cold opentől kezdve a hétköznapok talajára terelődik a történet, és a kisember hétköznapjaiba kapunk betekintést:

látjuk a kémiatanárt, aki mellékállásban egy autómosóban kénytelen dolgozni, hogy eltarthassa a családját.

Az irányításmániás feleség, és a mozgáskorlátozott gyerek melletti középszerű életet egy diagnózis változtatja hihetetlen pokollá: a főszereplő Walter White-nál tüdőrákot állapítanak meg. Egy szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) véletlennek köszönhetően

Waltert összehozza a sors a piti drogdílerrel, Jessie Pinkmannel, akivel metanfetamin-főzésbe és terjesztésbe kezd, abból a megfontolásból, hogy pénzt hagyhasson a családjára, ha már nem lesz velük.

Ebből az alapszituációból egy olyan egyedülálló, hihetetlen karakterfejlődéseket, végig színvonalas történetet kapunk, amihez hasonlót a Sopranos (Maffiózók) és a Drót (The Wire) óta nem lehetett látni a kisképernyőn, ráadásul akkor még a streaming sem volt elterjedt, így

epizódonként kellett fogyasztani a Breaking Bad-et, annak minden szüszpanszával, cliffhangerével és váratlan fordulataival.

Míg a Game of Thrones (Trónok harca) arról volt ismert, hogy a szereplői egyike sincs biztonságban, és bármikor kinyírhatják őket, addig

a Breaking Bad az előre nem látható fordulatokról lett híres, hiszen olyan dolgok történtek meg benne, amiket a néző nem igazán látott jönni.

Ez pedig egy olyan utolsó évaddal és befejezéssel koronázták meg a készítők, amelynél jobbat és tökéletesebbet el sem lehetett volna képzelni. Summa summarum, ez sorozat maga volt a tökély.

2015-ben pedig a nagy sikeren felbuzdulva elindult a Breaking Bad spinoff-sorozata, a Better Call Saul, amely az egyik legszórakoztatóbb szereplő, a szélhámos ügyvéd, Saul múltjáról szól, vagyis azt mutatja be, hogy miként lett az egyszerű Jimmy McGill-ből a minden hájjal megkent, pénzmosásra és csalásra szakosodott figura, aki a törvény kiskapuit kihasználva segítette Walter White és Jesse Pinkman drogbirodalmának felépítését.

Ezt követően merült fel, hogy még van el nem mesélt történet az anyasorozatból, és lehet, hogy újra viszontláthatjuk kedvenc antihőseinket, hiszen

Breaking Bad filmet készítenének az eredeti szereplőkkel és Vince Gilligannel, a sorozat írójával és alkotójával.

Sokáig semmi konkrétumot nem lehetett tudni, aztán kiderült, hogy a film Jesse karakterére fókuszálna, hiszen ő az egyetlen szereplő, akiről nem derül ki, hogy mi lett a sorsa a finálé után. A film forgalmazási jogait a Netflix vásárolta meg, és a rajongók nagy örömére 2019. október 11-én, egy korábbi mozis premiert leszámítva elérhetővé tette a streamingplatformon az alkotást.

Az El Camino: A Breaking Bad Movie egy olyan film, aki kizárólag a rajongóknak készült. A sorozat ismerete nélkül feltételezhetően egy sem eleje, sem vége történet, érthetetlen visszaemlékezésekkel (flashbackekkel) megtűzdelve, rajongóként nézve pedig

az a film, ami méltó lezárást ad az amúgy is tökéletesen véget ért sorozatnak, egy olyan hattyúdal, ami kiegészíti és megkoronázza a korábban látottakat.

Bár a cím alapján azt hihetné a néző, hogy a történet főszereplője, az a Jessie Pinkman, akivel a legjobban azonosulni lehetett, az El Camino-zarándokútban leli meg a feloldozást, ez egyáltalán nincs így, hiszen egy Ford El Camino-ról van szó, amin Jessie-t látjuk elmenekülni a sorozat utolsó képkockáiban.

Tudjuk, hogy a drogbirodalomnak vége, a hatóságok pedig szirénázó rendőrautókon sietnek a bűnügyi helyszínre, hogy felgöngyölítsék minden idők legnagyobb drogbizniszét.

Az Aaron Paul által rendkívülien megformált Jessie (mondhatni a karakter egybenőtt a színésszel) elmenekül a helyszínről, azonban egyáltalán nincs biztonságban, hiszen a hatóságok hajtóvadászatot indítanak ellene. Két korábbi barátja házához menekül, akik minden segítségüket felajánlják, hogy megléphessen a törvény szigora elől, azonban ez sem bizonyul elégségesnek, hiszen hősünk olyan váratlan helyzetekkel szembesül, amik alaposan próbára teszik az amúgy sem kispályás túlélési képességeit.

Tulajdonképpen egy több mint két órás Breaking Bad epizódot kaptunk, a sorozattól már megszokott váratlan fordulatokkal, történetmesélési bravúrral, hatalmas feszültséggel és hihetetlen atmoszférával.

A folytatásos történet védjegyének számító operatőri elemek is visszaköszönnek a filmben a rajongók nagy örömére: a szuperközeli, látszólag jelentéktelennek tűnő képekből térnek át a nagy egész elmesélésébe a készítők, de a tájakon is elidőzik a széles látószögű kamera, amitől még jobban ott érezzük magunkat a történetben. A kétórás játékidő alatt pedig egy percre sem unatkozhatunk, hiszen a fordulatos történet, és a továbbra is nagyon jól és következetesen megírt karakterek teszik a dolgukat, hogy

visszarántsanak a sorozat világába, még ha csak ilyen rövid időre is.

Ismét láthatjuk a kötegekbe rendezett, lehetetlen helyeken eldugott pénzkupacokat, a hirtelen indíttatásból, kreatív módszerrel szerzett fegyvereket, szembesülhetünk az abszolút kilátástalanság érzésével és azokkal a szituációkkal, amelyekben a készítőkön kívül senki nem tudja megjósolni előre, hogy mit fog lépni az a bizonyos karakter. Egyszóval

zanzásítva, de szinte mindent megkapunk, abból, amiért annak idején annyira szerettük a sorozatot.

Most, hogy végre Jessie Pinkman is méltó lezárást kapott, a rajongók is elengedhetik a sorozatot, ugyanakkor kedvet kaphatnak egy sokadik újranézésre, ahogyan e sorok írója is teszi, hiszen a Netflix kínálatában elejétől végéig elérhető sorozatból mondhatni sosem elég. Egy ilyen hattyúdal után pedig ki ne kapna kedvet ismét elmerülni ebben az antihősökkel telített, számos morális kérdést felvető fiktív világban?

A film bemutatójának egy szomorú vetülete is van, hiszen pont a premier napján hunyt el Robert Forster, a Twin Peaks és a Jackie Brown színésze, akinek épp a Breaking Bad filmben volt az utolsó alakítása. Ennél jobb búcsúszerepet el sem lehetett volna képzelni neki, az életműve pedig egy színvonalas alkotással fejeződött be.