„Szegény kicsi autóm, jól meghajt ez az állat!” – dalok az autókról

Az elmúlt negyven évben jónéhány magyar nyelvű dal keletkezett ebből a témából, illetve erre a témára, s pont ezért most angol nyelvűeket nem szedtünk össze ebbe az igencsak szubjektív válogatásba, de a legnagyobb angol nyelvű autós dalokat (kapásból: Queen – I’m In Love With My Car, Roxette – Sleepin in My Car, Janis Joplin – Mercedes Benz, Chuck Berry – Jaguar and Thunderbird, Tracy Chapman – Fast Car, stb) is összegyűjtjük egy szép napon. Szóval, indítókulcs be, gáz – és indulás!  

A HBB Még élünk című lemezére került fel Hobo és Deák Bill Gyula egyik legismertebb duettje. Ez az ízig vérig blues-dalocska nagyon sok mindent elmond a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról. A „Béelvtárs”, a Trabant, a Volga, a dalban megénekelt helyzetek nagyon levisznek arra a hullámhosszra, vagyis a hullámzó Balaton partjára. És a halhatatlan refrén: „Jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac,  / Az élet nem álom, holnap ébredek!” Ide most egy néhány nappal ezelőtti felvételt választottunk, nem a HBB-ősverziót (ez az eredeti), ebben egy jó kis Led Zeppelin-riffel vezetik be a dalt a Hobo és Bill mögött álló zenészek.

Az egyik legnagyobb magyar autós sláger, az „Esszpéessz!”, karaoke-bulik kihagyhatatlan darabja, a nyolcvanas évek német popzenéjének lemagyarosított (lenyalt…) mesterműve. Még néha ma is bömbölik a rádiók meg a lakodalmas zenekarok. Kár, hogy a tragikus sorsú Cserháti Zsuzsától csak ez és néhány más dal lett ismert széles Kárpát-medencében, az a nő sokkal többet érdemelt volna a szakmától és az élettől.  

„Mikor elindulok, abban integet / az összes szomszéd, na meg a Lajos!” – igen, a trabantosok himnusza a nyolcvanas évek végéről, de nálunk inkább a kilencvenes években lett sláger, akkoriban mindig minden picit később ért ide. Hát kábé úgy, mint egy Trabant ahogy odaért a céljához: lassan, de kiszámíthatóan, és természetesen akkor, ha nem jött közbe semmi sem.    

A Tudósok zenekar nem a nagyívű gitárszólókról és zongorabetétekről híres, hanem inkább dr. Máriás és Bada Dada eszméletlenül furcsa szövegeiről. Amikor apa kocsit hajt és bejön faluról a városba… – hát ez mindent visz. „Apa, hogy hajtod a kocsit..?!!!”  Nagyon régi, nagyon alter és nagyon brutál.

A Velőrózsák című album elég fontos volt a zenekar történetében. Erre került fel két olyan dal, aminek ugyanaz a címe, de Lovasi nemcsak az autójáról beszél a dalokban. Egyik szám a lemez elején van, ez az 1-es szám, a másik a végén, ez pedig értelemszerűen a 2-es toldalékszámot viseli, utóbbiban németül is szövegelnek Szécsi Pál szelleme is jelen van egy sor erejéig.  

A nagyvárosi életnek nincs egyetlen olyan aspektusa sem, amit a Belga, tehát a budapesti urbánus folklór-költészet fenegyerekei ne énekeltek volna meg. Az autókról is megvan a véleményük, illetve azokról a gyerekekről, akik szeretnek háromszáz wattal, szőke nővel, túráztatva, három pár hangfallal átrobogni a Lágymányosin és meg sem állni az eggyes-kettes-hármas-négyes Golffal. „Kocsi, gépé-gépé-gépé-kocsi. Fogom a gázt, benyomom tövig." Igen, a Belga tudja. A dal 18 plusszos, tehát ilyen „parental advisory” megnyitani csak saját felelősségre ajánlott.

A hetvenes-nyolcvanas évek hangulata, retro-járgányok, Ujj Zsuzsi és a Csókolom. Jókocsi. Átlagos, dögös rakendróll, négy- és kétütemű motorokról, a Moszkvicsról, a Trabantról, a Skodáról, a Merciről, s arról az érzésről, hogy drága a benzin, pöfög a kocsi, amit néha garázsban tartunk, mert ott a helye. S az is nagy igazság, hogy a kocsi az kocsi (azt lovak húzzák, állítólag), nem pedig autó. Kezicsókolom, ugyebár.

A Legelő című PUF-lemez egyik legékesebb darabja (szerintem), a zenekar akkor hoszú idő után rukkolt elő egy teljesen új lemezzel. „Szegény kicsi autóm, jól meghajt ez az állat / Aki énbennem bujkál, és azt hiszi, hogy bátrabb, / mint azok a bátor srácok, akik más autóban ülnek / és mindig úgy vezetnek, mint akik mindig menekülnek” – elképesztően jó kezdősorok Leskovics Gábortól, aki szerintem (titokban) Magyarország egyik legjobb dalszerzője, kár, hogy sokakhoz képest elég keveset ír. A Bogár mindenesetre egyszerre hétköznapi és mégis filmszerű, tökéletesen passzol a dallammal, az előadásmóddal.