Búcsújáró dráma: színre viszik Péter Beáta első darabját

– Adjon Isten minden jót e háznak és a benne lakodzóknak.
– Isten hozta atyám, épp jókor jön, legalább segít felvágni ezt a bárányt.
– Jaj, fiam, nem vagyok én ehhez szokva.
– Jöjjön, csak jöjjön, ne nyápickodjon. A bárány is csak Isten teremtménye. Fogja meg, itt a lábát. Látja, milyen szép?
– Fiam, nem bírom a látványt. Szegény állat!
– Majd imádkozik érte. Sietnünk kell, az asszony engem fog éppen így megnyúzni, ha nem készülök el időben vele. Már a vendégek úton vannak, ma mindennel meg kell legyünk.

Ezzel a párbeszéddel kezdődik Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelynek első felvonását a magyar kultúra napjának rendezvénysorozatán pénteken 15 órakor, a színház előterében lehet megnézni. A darab első felvonását felolvasószínházi formában adják elő a Csíki Játékszín színművészei, az előadást beszélgetés követi a szerzővel, aki múlt év végén véglegesítette a háromfelvonásos darabot.

Péter Beáta lapcsaládunk sokoldalú munkatársa, írásai főleg a Liget portálon és a Liget mellékletben jelennek meg, de az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális folyóirat szerkesztőjeként is dolgozik.

A csíkszeredai újságíró eredetileg teatrológia szakon végzett Kolozsváron, három évig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház dramaturgja és művészeti titkára volt, majd az Udvarhely Táncműhelyé, de tíz éve a sajtóban dolgozik – a színháztól azonban nem szakadt el, hiszen azóta is ír előadásokról, sajtótájékoztatókon vesz részt, interjúkat készít színházi emberekkel. Sőt, 2015 és 2017 között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró mesteri szakára is járt  – és ide vezeti vissza a dráma „keletkezési körülményeit”.

„Történt egyszer, hogy írásgyakorlatból az volt a feladat, hogy újságcikkek alapján kellett jeleneteket írni, hozzám pedig egy, a csíksomlyói búcsúról szóló cikk került. Csíkszeredai vagyok, itt élek a Somlyó-hegy lábánál, mindig kimegyek a búcsúra, újságíróként is éveken keresztül foglalkoztam a témával. Ott, akkor megszületett néhány jelenet, tulajdonképpen egy átlagos csíki család és vendégeik fiktív életét vittem be valóságos elemek közé” – emlékszik vissza Beáta. Aztán a 2017-es kanyarójárvány adott újra aktualitást a történetnek, újra elővette a szöveget és kibővítette ezzel a szállal. Tavaly, amikor a koronavírus-járvány miatt nem lehetett megtartani a búcsút a nyeregben, adta magát a folytatás: ismét továbbírta a történetet, mert feltevődött benne a kérdés, hogy ezek az emberek, a dráma figurái vajon hogyan élték/élnék meg ezt a helyzetet. Hát az egy évvel korábbi pápalátogatást? A dolgok összeálltak.

Mivel az Örkény-ösztöndíjat tavaly is meghirdették – ezúttal a Petőfi Irodalmi Múzeum –, Bea úgy gondolta, megpályázza, és az elképzelés, hogy a csíksomlyói búcsúról készüljön dráma, kedvező elbírálásban részesült.

És így leültem és megírtam. Vittem bele új elemeket is, vettem ki belőle, ahogy kell, ez így alakult szépen” – említi Péter Beáta.

De nem csak írt, hanem olvasott, kutatott is a témában. „Sok mindent tudok, tudtam és megéltem a csíksomlyói búcsú kapcsán – azt az érzést például, amikor ott vagy a nyeregben több ezer ember között, nagyszerű megélni. De úgy gondoltam, hogy minél több ismeretet szerzek, annál jobban, pontosabban tudom megszőni az én történetemet, így a csodatételektől a legendákig, a néprajzkutatóktól az egyházi írókig sok, a búcsúhoz kapcsolódó szöveget elolvastam, mert ismernem kellett a hátteret, annak ellenére, hogy minden nem kerülhetett bele. Az alkotás során egyébként mindig kérdés, hogy miből mennyi az elég, meddig lehet elmenni ” – avatott be a részletekbe a dráma szerzője, akit – bevallása szerint –

az egyszerű emberek érdeklik, tulajdonképpen az viszi a dráma fő szálát, hogy Lajosék (a dráma egyik fő alakja) hogyan viszonyulnak a hithez, a búcsúhoz.

Emellett sok témát beleépített, a fiatalok elvándorlásától a moldvai csángók helyzetéig, de a valóságban elhangzott szövegrészeket is tartalmaz a szöveg – tulajdonképpen a valóságra van „ráfektetve” egy fiktív család és környezetének története.  

Még alig fejezte be a darabot, meg is keresték a Csíki Játékszíntől: az intézmény művészeti vezetősége tudott az Örkény-ösztöndíjról és arról, hogy született egy helyi dráma, helyi tematikával, helyi szerzőtől. Ez arra ösztönözte a színházat, hogy eltervezze: valamilyen formában, valamikor bemutassa a darabot. „Kívánhat-e többet egy elsődrámás szerző..?” – teszi fel a költői kérdést Péter Bea. Sok mindentől függ, hogy mikor és hogyan valósulhat meg a teljes színházi produkció, de célként ott lebeg a Csíki Játékszín előtt.