HIRDETÉS
Az indián kérdés: az indián egy európai elképzelés, itt inkább nativo, vagyis, helyi a pontosabb kifejezés. Ecuador területén számos törzsi csoportosulás él és többségük a társadalom szerves részét képezi saját szervezetekkel, és néhol saját közigazgatással.
A biodiverzitás európai mércével mérve szédítő. Csak erdőtípusból 42 fajtát tartanak számon. A leírt növénytípusok száma meghaladja a 18 ezret, amiből csak az orchideák 5 ezret tesznek ki. Az eddig dokumentált kétéltűek száma 670.
Mivel vendéglátóim, Székely Diana és Székely József Pál biológusok a kétéltűekre specializálódtak, főként a békákkal kapcsolatos adatok röpködnek körülöttem. De még laikusként is elképesztő, hogy mennyi faj zsúfolódott össze egy Romániánál nem sokkal nagyobb ország területére.
Természetesen, jó dél-amerikai szokás szerint, ha már ennyi növény- és állatfaj van, akkor írtják is őket rendesen, bányászgatva, farmerkedve. Loccs bele a higanyt az érintetlen őserdei folyókba, majd az aranyból szerzett pénzt elpattogtatják mindeféle múlandó gyarlóságra.
A leírt fajok több mint ötven százaléka veszélyeztetett, ezért van szükség a nemzeti parkokra.
Ezek a parkok egyáltalán nem olyanok mint az európai változatok: nincsenek kiépítve, néhány rövid turistaútvonaltól eltekintve, és nagy részük feltérképezetlen. Inkább egy nagy PAUSE gombként működnek a mindent utolérő pusztításban.
Ittlétem alatt főként a Yakuri és a Podocarpus nemzeti parkokban fogunk bolyongani hüvelykujjköröm méretű békák után kutakodva. Természetesen éjszaka, a nagyobb élvezeti faktor érdekében. És mert a békák nagy része éjszakai életet él. Night life in Ecuador a végső cél.
Mint a kontinens többi országában itt is vicces formájú villanydugaszok vannak.
A banán egy külön történet errefelé. Használják gyümölcsként és zöldségként is a különféle fajtákat, különbséget téve érettségi szintek közt is. Pontosabban, főként zöldségként találkoztam vele, sülve, főve, szárítva és még ki tudja hány módon preparálva, hogy a szegény európai banánkoncepciómat minél jobban sárba tiporják.
Kulantro vagy Cilantro, parasztnevén koriander. A dél-amerikai „mindenbe fűszer.” Két opció létezik: vagy utálod teljes szívedből, vagy az otthon igazi ízét jelenti neked. Én megálltam valahol az utálom határán közel az ezt még kibírom szürke zónájában. A növény íze és szaga a mezei zöld poloska által kibocsátott szagot juttatja eszembe, de, mint mondtam, nem az eltartott kisujjú kulináris élvezkedés hozott ide. Ha kulantro kerül elém, kikapcsolom az ízlelőbimbóimat és sűrű mosolygás közepette belapátolom, amit elém tesznek. Azt hiszem a lime-mal kombinált változata a legbarátságosabb számomra, mert a két íz tökéletesen kiegészíti egymást.
A lime szintén mindenhol és mindenben használt gyümölcs, gyakorlatilag helyettesíti az ecetet, és külön szerkezet létezik, amivel kiszorítják a diónál nem sokkal nagyobb citrusfélét. Ígérem, nem megyek bele többet a gasztronómiai kérdések feszegetésébe.
Ecuador geológiailag fiatal területnek számít, ezért jó néhány aktív vulkán örvendezteti meg az idelátogató turistát, és jó sok vulkános hűtőmágnest el tudnak passzolni a helyiek. Én nem tartozok a hűtőmágnes-vásárlók népes táborába, amit úgy látszik az időjárás is megérezhetett, mivel a híres Avenida de los Volcanes, vagyis a Vulkánok sugárútján egy szem vulkánt sem láttam a Lojába tartó út két napja alatt, de esőt és ködöt annál többet.
Meg is bántam, hogy nem támogattam eléggé a hűtőmágnes-bizniszt szerény kis életutamon. Amint megbántam ezt a szörnyű négligence-t, láss csudát: kerek egy másodpercig eloszlottak a felhők és szembenéztem a Chimborazo hatezer méteres csúcsának iszonyú tömegével, mintegy eddigi ecuadori tartózkodásom csimborasszójaként.
Itt tudatosodott bennem, hogy habár a környék viszonylag lankás, igazából egy háromezer méter magas hegyvonulat csúcsán görgetjük végig parányi hangyalétünket.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
