HIRDETÉS
Szentes Zágon GDAŃSK50 – Photo Remake Project című kiállítása nem csupán képek egymás mellé állítása, nem puszta múltidézés vagy nosztalgia. Inkább emlékezés és újraértelmezés egy időrétegzett, személyes és mégis kollektív történet mentén. A falakon apa és fia látószöge találkozik:
az 1974-ben Gdańskban készült fekete-fehér fotók Szentes Lajos – Zágon édesapja – szemén keresztül mutatják a várost, míg az ezek pontos helyszínén készített mai felvételek a fiú tekintetét tükrözik.
A két idősík között pedig nemcsak a világ változott meg, hanem a család is, az emlékezés súlya, a tárgyak jelentése, a képek mögött élők arca. A kiállítás a csíkszeredai Új Kriterion Galériában látogatható, szeptember 12-ig.
A történet – ahogy Mărcuțiu-Rácz Dóra érzékeny, aprólékos megnyitóbeszédéből kiderült – egy nejlonzacskónyi családi relikviával kezdődött. Egy könyvpréssel, egy Krokus Color 4 nagyítóval, egy doboz filmtekercssel és a visszatérő, kínzó kérdéssel: mit őriz egy doboz? Az életmű szó terhét, talán. A lezártságot, amit sosem akarunk kimondani. A kiállítás mögött nemcsak fotótörténeti érdeklődés húzódik, hanem egy szelíd, kitartó gyászmunkával átitatott személyes motiváció is: megismerni az apát. Megérteni, milyen volt az az út, amelyen a fiú nem vehetett részt – az édesanyja ugyanis nem kapott útlevelet az 1974-es lengyelországi kiránduláshoz, így a család története itt is egy pillanatra megszakadt.
A régi fotók FortePan filmre, egy Exa géppel készültek, klasszikus 50 mm-es objektívvel. Az utólag rekonstruált útvonal állomásai Krakkó, Gdańsk, Sopoton. A fekete-fehér képeken megörökített pillanatokban ott a kor atmoszférája, a fiatal baráti társaság csillogása, a közép-európai város utcáinak szimmetriája és megbillenése. De ami igazán különös: a csendes dinamizmus. A statikus képek mögött ott zúgnak az autók, a megnőtt fák árnyéka alá új reklámtáblák kúsznak, és az épületek arcai másként mosolyognak – ha egyáltalán.
Szentes Zágon módszere több, mint puszta rekonstruálás: nem csak egyszerűen újrafotózza azonos szögből apja képeit, hanem kérdéseket tesz fel.
Mi változott, és mi maradt ugyanaz? Mi az, ami csupán háttér volt akkor, és mi az, ami ma már főszereplő?
Az így létrejövő páros fotók között nemcsak ötven év és két generáció feszül, hanem a fotográfia mint médium egész filozófiája.
A Szikra című fotó például kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a történetben. Egy Dacia parkol a gdański Szent Mária-templom mellett – ez önmagában is izgalmas időkapszula, de még többet jelent Zágon számára. Itt indul be igazán a kutatás, amely nem áll meg a digitális másolatoknál, hanem személyes történetek, családi legendák, levelek, megjegyzések mentén is rekonstruál. Zágon a képek alá faggatja a múltat, türelmesen, ahogy egy vers alól próbáljuk kibogozni a szerző titkos gondolatait. A képek melletti kommentmezőkben felbukkanó nevek – például Szilágyi Varga Zoltán – új szálakat hoznak be: barátok, tanúk, emlékezők.
A látogató számára a kiállítás térbeli installációként is megkapó: a régi és új képek párbeszéde önmagában is emlékezeti tükör, de a kiállítás finom gesztusaiban, a katalógus lapjain, az elhelyezett tárgyakban ott rejlik az archívum tisztelete. Nemcsak az apáé, hanem a fotóké, a papíroké, a városoké, a történeteké, amelyek hol elmesélhetők, hol elvesznek.
Szentes Zágon munkája a dokumentarista fotó és a személyes művészi vallomás határán egyensúlyoz. A nézők számára pedig nemcsak vizuális élmény, hanem egyfajta időbeli utazás is: milyen volt Gdańsk ötven éve, és hogyan néz ki most – egy apa és egy fiú szemén keresztül.
A kiállításhoz külön katalógus is készült, amely megvásárolható a galériában. Ebben nemcsak a képek, hanem a mögöttük húzódó történet is kibomlik: az archívumok világa, a családi legendák, a fotózás mint emlékezet-munka. Szentes Zágon nem akarja végleg lezárni ezt a történetet.
A fekete doboz nem marad zárva – újabb kérdéseket szül, és valószínűleg újabb képek is születnek majd.
A fotósorozat jelen ideje ugyanis nem pusztán az újra lefotózott városképekben rejlik, hanem abban a csendes, mélyen emberi gesztusban, ahogy egy fiú a fényképezőgépén keresztül próbálja megérteni az apját – és vele együtt a világot, amely mindkettejüket formálta.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
