HIRDETÉS
Mielőtt bárki is megbotránkozva felkapná a fejét az előadás címének láttán, tisztázzuk: annak semmi köze sincs ahhoz, ami hirtelenjében eszünkbe jut a „pornó” szóról. Ebben az esetben ugyanis ez csupán a darab főszereplőjének fedőneve volt a valós életben. Ugyanakkor lehet ezt vonatkoztatni az egész korra, amiben a történet zajlik, hiszen a kommunista diktatúra állandó jelleggel megfigyelte, megleste, lehallgatta, követte a kiszemelteket. Köztük olyanokat is, akik talán a mai napig nem tudják, hogy célkeresztben voltak. Erre a magánszférát, mindenféle jogokat letipró áldatlan helyzetre is utal a címbéli „pornó”.
A drámaíró eredetileg a Budapesti Nemzeti Színház felkérésére írta ezt a szöveget a hetedik parancsolatból – Ne lopj! – kiindulva, a mögötte rejlő személyes történetet azonban már húsz éve cipelte magával: „Harmadik gyermekünket vártuk 1989-ben, és már belátható közelségbe került a szülés ideje, amikor a magzat úgy döntött, mégsem jön a világra. Belehalt édesanyja testébe. Születése előtt feladta, mint Beckett anyaméhben monologizáló, a születést megtagadó, végül nagypénteken egyenesen a halálba beleszülető másik énje (…) És akkor elkezdtük visszafelé számolni a napokat. Megtanultam egy szót, szepszis, meg egy szóösszetételt, szeptikus sokk, velem vannak azóta is” – meséli Visky András, a darab szerzője. A drámaíró figyelmezteti közönségét, hogy meztelenül nem lát színészeket a színpadon, ugyanakkor kizárólag meztelenséget fog látni a színpadon: a politikai pornográfia tobzódását.
Nézem az előadást, szerzőből észrevétlenül nézővé válok, mint bárki más, aki ott van velem. Elfelejtem, hogy én írtam a darabot. Nem is tudok elképzelni boldogabb átváltozást” – mondja a szerző.
A főszerepet alakító fiatal színésznő, Imre Éva úgy vélekedett az általa megformált karakterről, hogy az egy olyan nő, „aki elveszíti a gyermekét, aki elveszíti a férfit, aki a gyermekének az apja, tehát mondhatni, mindent elveszít. Mégis egy örökös túlélő.”
A dokumentumjáték gondolatsorait Cári Tibor egészítette ki zeneszámaival, így nyugodtan említhető társszerzőként, hiszen épp azt teremtette meg a muzsika erejével, ami szavakkal kifejezhetetlen.
Ugyanezt tette Bocskai Gyopár díszlet- és jelmeztervező és Sinkó Ferenc, aki a színpadi mozgás koreográfusa. A darab tökéletes csapatmunkaként állt össze, megdöbbentő erővel hat. Az előadás rendezője, a magyarországi Árkosi Árpád nem idegen Erdély színpadjaitól, mi több, Kolozsvárott színháztörténetet írt azzal, hogy a nyolcvankilences politikai változások után megrendezte első produkcióként Sławomir Mrožek Rendőrség című darabját.
Lehet, hogy Visky András darabjának mondanivalóját – bár univerzális jellegű, hiszen hatalomról, kiszolgáltatottságról, eltiprásról szól – az érti meg igazán, aki átélt hasonló helyzeteket. Vagy legalábbis a diktatúrában élt. Illetve éldegélt – ahogyan mások megszabták neki.
De a dráma egyben tanulsággal szolgál a fiatal és az eljövő generációk számára is, akik (hála Istennek) csak filmekből, esetleg olvasmányaikból értesültek az elnyomó rendszer szörnytetteiről.
A Pornót több helyen is játszották már, többek közt 2011-ben a budapesti Nemzeti Színházban felolvasó-színházi előadásként, majd 2012-ben a Théâtre de l’Odéon tűzte műsorra. 2016-ban maga a szerző rendezte meg a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatában.
A kolozsvári előadásban Imre Éva játssza a főszerepet, közreműködik Sinkó Ferenc és Visky András (hangfelvételről). A darab rendezője Árkosi Árpád, díszlet- és jelmeztervező Bocskai Gyopár, zeneszerző Cári Tibor. A színpadi mozgást Sinkó Ferenc jegyzi, rendezőasszisztens Fogarasi Alpár, ügyelő Albert Enikő.
Az előadás a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
