Élősködők. Hogyan fejjük meg a gazdagokat?

A Élősködők gyakorlatilag mindent vitt az idei Oscar-gálán, hiszen a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendező, a legjobb nemzetközi film, valamint a legjobb film díját is magkapta – ez azért is érdekes, mert ilyen még nem volt, hogy nem angol nyelvű film nyerje a legjobb film Oscarját is. Az Oscar és a cannes-i Aranypálma mellett azonban számtalan díjat nyert a film, amelynek rendezője tavaly arra kérte az újságírókat, hogy a kritikáknál ne menjenek bele a spoilerezésbe, így mi is ezt tesszük, csak sejtetni fogunk.

Van egy négytagú szegény család valahol egy dél-koreai nagyvárosban, akik egy pincelakásban abból élnek, hogy pizzásdobozokat hajtogatnak – nem tudott nem eszembe jutni Örkény drámájában, a Tótékban a dobozolós jelenet, de ez csak bevillant. Tóték nem lopták a wifit a szomszédtól és nem voltak kénytelenek végignézni, ahogy a részegek az ablakuk előtt vizelnek, és legfőképpen nem telepedtek rá senkire, hanem az őrnagy ült rájuk.

A Ki-taek család viszont nagyon összetartó, és ahhoz, hogy kimásszanak ebből a szuterén által szimbolizált életükből, az egyetlen esélyük az, ha egy gazdag famíliához csapódnak – először a fiú megy a Park család tinédzser lányához „angoltanárnak”, majd a lány „rajzterapeutának” a problémás gyerekhez, az apa sofőrnek az apához és az anya házvezetőnek az anyához. Mindezt úgy, hogy egy kivétellel igen trükkös és aljas módszerekkel kifúrják az újgazdagok alkalmazottait. Kíméletlenül, minden szemétséget bevetve.  

Ahogy Székelyföldön mondanánk, ez a szegény család élelmes, ügyes, talpraesett – nem mondjuk ki itt sem, még akkor sem, amikor megtudjuk, hogy

bizonyos emberek igenis csalók, hazugok, sötét gazemberek, akik embertársaik átverésével, kihasználásával teremtenek maguknak egzisztenciát.

Bong Joon-ho fantasztikus jelenetekben mutatja meg, hogy milyen teljesen hitelesnek tűnő technikákkal, módszerekkel férkőznek be a kegyekbe.

Azonban nemcsak a Ki-taek családnak van pincéje (ők ott laknak igazából), hanem a Park családnak is, s egy hétvégi dorbézolás, valamint a szerencsétlen (vagy szerencsés) véletlenek miatt ez utóbbi ajtó feltárul. Az onnan egymást követő fordulatok elképesztőek és nagyon jól vannak felépítve – durvának is durvák, de nagyon szórakoztatóak, s valahogy végig ott lebeg valamiféle fekete humor. Több jelenet alatt finom, klasszikus zene szól, ami nem idegesítő, de mégis jön, hogy felpattanj a székedről. A szélhámos család igazi énje talán a dorbézolós, evős-ivós jelenetsornál jön ki: pitiánerségük, rosszindulatuk, önzőségük itt van a legjobban kidomborítva – illetve az, hogy a cél miatt egész egyszerűen semmitől sem riadnak vissza. De megtudhatjuk azt is, hogy mikor veszi át egy okostelefon a lőfegyver szerepét!

Zseniális az a jelenetsor, amelyben a szélhámos család a luxusból kénytelen hazamenekülni az eső- és szennyvíztől közben megtelt pincelakásukba. De ott még nem ér véget semmi, sőt... Innen már nem spoilerezek tovább, de az Élősködők film egy nagyon emlékezetes alkotás, rengeteg csavarral, illetve azt is jegyezzük meg, hogy hosszasan zárul le, s amikor a stáblista fut, akkor is az az érzésed, hogy még ekkor is történik valami.  A végén elég vastagon ömlik a vér, mint egy Tarantino-filmben , de ne ijesszen ez el (a trailerben is látszik, ahogy a terített asztalra fröccsen, szóval a no spoilernek megint eleget tettünk), ki lehet bírni.

Persze, hogy több film is eszembe jutott közben: ha már koreai és ilyen fordulatos, akkor az Oldboy  (2003) mindenképpen, de ami a Park család házát és a „befogadást” illeti, akkor a 2013-as holland Borgman című film is, illetve a pincék, illetve a földalatti titkokról Emir Kusturica klasszikusa, az Underground (1995).

Ne riasszon el senkit, hogy az Élősködők egy ázsiai film, és hogy messze lenne tőlünk: mi is pontosan így gondolkodunk, nálunk is megtörténhet ugyanez.

Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor üzletembereket, intézményvezetőket apró, kis trükkökkel kezdenek behálózni a csalók, illetve azok a nagyon mélyről jövő emberek, akik egy dolgot tudnak: lyukat beszélni a hasadba, és a kamudumán keresztül minden célt elérni az életben. Gátlástalanul, kíméletlenül, másokat átverve, felfelé nyalva, lefelé taposva. Hagyja abba most mindenki és gondoljon arra, hogy ismer-e ilyen embert a környezetében..? Na, ugye...?    

Az Élősködők tarolt – az Oscar-díjak történetében először lett idegen nyelvű a legjobb film

Nagy meglepetésre az Élősködők (Parasite) kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán. A dél-koreai Bong Joon-Ho (Pong Dzsunho) filmje ráadásul úgy diadalmaskodott, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategórájában is megkapta az aranyszobrot.

Sokan úgy vélik, hogy a szakadékok a nemzetek, a kontinensek, a kultúrák között vannak – azonban egyre jobban kezdünk rájönni, hogy közösségeken, társadalmakon, akár nemzeteken belül a szegények és a gazdagok között tátonganak az áthidalhatatlan szakadékok. Egy ilyen film pedig ezt a feltevést úgy mutatja be, hogy közben nem ítélkezik, csak megmutat, azt viszont nagyon pontosan, meglepetésekkel és tökéletes filmes megoldásokkal teszi. Óriási élmény megnézni, de nem a látvány és a képek, a fények, az akciójelenetek miatt – ilyenek ugyanis nem nagyon vannak benne, vagy ha vannak is, speciálisak. A lényeg a mondanivaló (ebben egy kicsit a tavalyi év másik legismertebb filmjéhez, a Jokerhez is hasonlít) és a film utáni családi vagy baráti beszélgetés. Mert attól talán mehet a világ előbbre és esetleg – romantikusnak hangzik, de miért ne? – a szegények és a gazdagok közötti távolságok is rövidülhetnek. Hogy ne legyünk így szétszakadva.