HIRDETÉS
Az 1988-as téli olimpiát a kanadai Calgaryban rendezték, ezt követően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) „visszahozta” Európába a versenysorozatot, és mai szóhasználattal élve jól fel is turbózta. 1992. február 8. és 23. között a franciaországi Albertville, egy gyönyörű alpesi falu és vidéke adott otthont az olimpiának.
Ezen az olimpián már tizenkét sportág (Calgaryban tíz volt) számaiban osztottak érmeket, a sokat vitatott curling itt volt bemutató sportág
– érdekesség, hogy azóta sem sikerült magyar kifejezést találni rá, a csúszókorong nem éppen azt jelenti, és a jégteke sem lett elfogadott.
A kilencvenes évek első téli olimpiáján olyan sztárok tűntek fel, mint például a norvég Bjørn Dæhlie, aki sífutásban három aranyérmet nyert, vagy az olasz Josef Polig, aki az alpesi sí összetett versenyét nyerte meg.
Az albertville-i olimpia olyan szempontból volt teljesen új, hogy a világpolitikában végbement változások miatt a részt vevő országok közül nagyon sokan újak voltak.
Például Horvátország és Szlovénia a zajló délszláv háború ellenére (ekkorra e két ország már függetlenedett) már külön országként vett részt, mint ahogy a szétbomlott Szovjetunióból a balti államok (Litvánia, Lettország és Észtország) sportolói is külön országként indulhattak, a szovjetekből a „maradék” Egyesült Csapat néven versenyzett.
Romániában nagy reveláció volt az, hogy már lehetett televízióban élőben követni az eseményeket úgy, hogy nemcsak a román sportolók számait mutatta a tévé.
Azért, hogy ne egy évben legyen a nyári olimpiákkal, a NOB arról döntött, hogy két éven belül még egy téli olimpiát tart, így „szinkronba” hozza az éveket, így 1994 februárjában a norvégiai Lillehammerre figyelt a sportvilág.
Minderről bővebben a Székelyhon napilap Erdélyi Sport kiadványának február 22-ei lapszámában írnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
