HIRDETÉS

Hiteles hangszer nélkül nincs régizene

Antal Erika 2017. július 17., 15:35 utolsó módosítás: 2017. július 17., 16:10

Régizene nem létezhet hiteles hangszerek nélkül – vallja Lőrinczi György marosvásárhelyi lantkészítő, amatőr muzsikus, aki leginkább historikus hangszereket készít, de érdekli is őt az a kor, a kora-barokk, barokk és reneszánsz ideje. Így nem csoda, hogy a Csíkszeredai Régizene Fesztiválról a marosvásárhelyi szakember sosem hiányozhat.

Lőrinczi György szakterülete a historikus pengetős hangszerek készítése és megszólaltatása

„Közel érzem magam a régizenéhez, hiszen hangszereket készítek, leginkább historikus hangszereket, és érdekel is annak a kornak, a kora-barokk, barokk és reneszánsz zenéje” – fogalmazott a marosvásárhelyi szakember, aki évről évre részt vesz a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon.

HIRDETÉS

Lőrinczi György nem csak a rendszerváltás után újraindult fesztivált, de az azt megelőző, a diktatúra éveiben működő, az 1986-89 között betiltott rendezvénysorozatot is figyelemmel követte. 1990-től kezdődően fel is lépett mint amatőr muzsikus, illetve ezzel párhuzamosan mint hangszerkészítő is rendszeresen bemutatkozott a fesztivál keretében szervezett kiállításokon.

Hőskornak nevezte azokat az esztendőket, amelyek

„amatőr- és műkedvelő státusát már kinőtte a fesztivál, köszönhetően a csíkszeredai zeneiskolának és kapcsolatainak”.

Lőrinczi György úgy látja, hogy a rendszerváltást követő években, még inkább 2000 után megadatott az a lehetőség a fiataloknak, akiket érdekelt bizonyos reneszánsz vagy barokk hangszerek, hogy külföldön tanulhattak, képezhették magukat, és még hiteles hangszerekre is szert tehettek. Így néhányan gambát végeztek nyugati egyetemeken, vagy más vonós, fuvós hangszereken tanultak játszani. A Barokk fesztiválzenekar barokk hangszereken játszó, szakmai körökben elismert, többnyire hazai zenészekből áll, amely kimondottan a Csíkszeredai Régizene Fesztivál idejére, Filip Ignác Csaba művészeti vezető kezdeményezésére alakult, és 2010-ben lépett fel először. Azt megelőzően Ulrike Titze drezdai hegedűművész a Csíki Kamarazenekarral együttműködve lépett közönség elé. Ez a zenekar olyan színvonalas előadásokat tart – hívja fel a figyelmet a hangszerkészítő –, hogy a klasszikus zenét közvetítő Mezzo televízióban is megállná a helyét.

Magyarkodónak tűnt a fesztivál a diktatúra idején

A régizene-fesztivál „hőskorszakáról” szólva a Barozda együttes, Boér Károly, Boros Zoltán, Deák Endre szerepét emelte ki Lőrinczi György. Szerinte annak idején,

a hatalom azért tiltotta be a fesztivált, mert a virágénekek, a magyar motívumok, a népies ihletésű művek magyarkodásnak tűntek a diktatúra kiszolgálói szemében.

Arra a kérdésünkre, hogyan látja, mennyit változott a fesztivál az elmúlt évek, évtizedek alatt, a lantkészítő elmondta, míg a kezdetekkor inkább a reneszánsz volt a fókuszban, most inkább a barokk felé tolódott a hangsúly.

A hangszerkészítő úgy véli, Marosvásárhelyen is lenne igény a régi zenére Fotó: Boda L. Gergely

„Nekem, mint hangszerkészítőnek is látványosabb a barokk, de a reneszánsz az a kor a zenében, amit valami miatt a zeneiskolákban nem tanítanak. A gyermek Bachot tanul, majd rögtön Bartókot, így aztán nem érti, nem is értheti, olyan meredek számára ez az egész”

– figyelmeztet Lőrinczi, feltéve a kérdést: „hát 1600-ig nem volt zene? Dehogynem, és még milyen!” – válaszol is rá. Az olasz szerzők például hatalmas kottaanyagot hagytak hátra, vagy tabulatúrát, a lantnál ugyanis azt használták, nem a kottát. A csapatmuzsikának olyan sajátosságai voltak, amelyeket ma már tanítanak az egyetemeken, de áldozatos munka van abban, hogy hitelesek legyenek – fogalmaz a hangszerszakértő, kiemelve a magyarországi Musica Historica együttest, amely 1988-ban alakult Budapesten, és tagjai a klasszikus és régizene mellett magyar és kelet-európai népzenével is foglalkoztak.

Munkájukat alapos kutatások segítik: a 15–19. századi magyar és közép-európai zene kapcsolatai; a középkori és reneszánsz énekelt líra, a 17–19. századi magyar közköltészet és a barokk stílustörténet. Az együttes repertoárján főként magyar és közép-európai muzsika szerepel a 11–19. századból, de helyet kapnak a nyugat-európai középkori, reneszánsz és barokk szerzők, sőt az ógörög és török zene is. Az együttes több mint 1200 alkalommal lépett fel, többek között rangos fesztiválokon (Kaláka Fesztivál, Velencei Művészeti Napok, VivaceFest, Csíkszeredai Régizene Fesztivál, Szent György Napok, A középkori lélek fesztiválja – Segesvár, Musica Cortese – Gorizia stb.). 1995 óta koncerteznek Erdélyben, muzsikáltak a Felvidéken, Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Lengyelországban, Csehországban, Törökországban, Szlovéniában, Lettországban és Észtországban, számos televízió- és rádióműsorban.

Zene nélkül nem tud élni

„Aktívan nem játszom, de zene nélkül nem tudok élni, tehát minden nap zenélek, mert azt nem lehet lezárni. Évek óta gondolkodom egy kisebb együttesben, még nem jött össze” – tudtuk meg Lőrinczi Györgytől, aki elmondta, idén a baróti Kájoni Consort régizene-együttes felkérésére lépett színpadra, lanttal kísérte az együttest.

Az 1988 decemberében Baróton alakult zenekar tagjai közül néhányan már 1980-tól az Erdővidéki Camerata régizene-együttesben is zenéltek, így az első erdélyi reneszánsz együttesek között tartható számon, akik a kora barokk énekes és hangszeres zene megismertetését vállalták fel. Az európai reneszánsz zene gyöngyszemei mellett szívesen tűznek műsorukra erdélyi műveket is, kiváltképpen a Kájoni János által lejegyzett darabokat.

Hiányolja a hangszerkiállítást

Hangszerszakértőként úgy véli, az évtizedek során sokat változott a csíkszeredai fesztivál, ugyanis míg korábban a furulyát, a block-flőtét kivéve nem voltak hangszerek, a zenészek pedig mindent klasszikus hangszereken játszottak, ez mára már megváltozott.

„Régizene hiteles hangszerek nélkül nincs”

– hangsúlyozza a lantművész, rámutatva arra, hogy mennyire fontos az adott kor zenéjét az arra jellemző hangszereken játszani. Azt sajnálja, hogy a korábban a fesztivált kiegészítő kiállítás elmaradt, hiszen, mint mondja „mindenhol a világon úgy van, hogy a régizene-fesztiválokon létezik egy olyan sarok, ahol a publikum kipróbálhatja a különféle hangszereket, ismerkedhet azok technikájával, felépítésével, sajtosságaival”.

Ettől eltekintve a Csíkszeredai Régizene Fesztivál kinőtte magát, és jó volna más helyszíneket is bevonni az eseménybe – vallja Lőrinczi. Ahogy Szárhegyre kiszállnak a zenészek, hasonlóképpen Mikházán is lehetne régizene hangversenyeket szervezni, annál is inkább, mivel a mikházi ferences kolostor Kájoni János tevékenységének egyik fontos helyszíne volt. De szerinte Marosvásárhelyt is be lehetne vonni a rendezvénybe, hiszen itt nem csak az ideális helyszín, a Kultúrpalota adott, de értő és érdeklődő közönség is van.


Lantművész, hangszerkészítő

Lőrinczi György lantművész 1956-ban született a Maros megyei Havadtőn. Geológiai szakközépiskolát végzett Nagybányán. Autodidakta gitáros. A Sinaiai Klasszikusgitár Fesztiválon 1984-ben dicséretet kapott, ugyanebben az évben a nagyszebeni Jazz Fesztivál bemutatkozó díjazottja volt. Különböző rendezvények résztvevője. 1990–1999 között több alkalommal lépett fel lantos szólistaként a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon is. 1990–2012 között gitárt tanított a marosvásárhelyi Művészeti Népiskolában. Szakterülete a historikus pengetős hangszerek készítése és megszólaltatása. Hangszerépítői tudását számos szakmai tanfolyamon csiszolta Franciaországban, Belgiumban és Svájcban.
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS