Itt a tüzes nyár, itt a meleg idő! A tényleg legnagyobb dalok a nyárról

Néhány napja a kilencvenes évek magyar nyár-slágereit gyűjtöttük össze egy helyre, de nyilván az csak egy nagyon kis szelete az erre vonatkozó szakajtónyi dalnak, „nyár-szakirodalomnak”. Azok nagy részére A tanú című film nagy sora találna („Kicsi, savanyú, de a miénk”), mert hát nekünk a Balaton a Riviéra. De most hallgassunk egy igazi, klasszikus summer-setet, valódi nagy előadóktól.   

Egy óriási klasszikus, George Gershwin szerzeménye, ami az évtizedek folyamán igazi dzsessz-sztenderddé nőtte ki magát, lassan nincs felvételi nélküle a vokál szakra a dzsessz-konzikban. Ám ha a szövegét megvizsgáljuk, nem feltétlenül a nyárról és a vidámságról szól, de a címe miatt kihagyhatatlan egy ilyen listából. A Summertime rengeteg feldolgozást ért meg, talán csak a Beatles híres szerzeményét, a Yesterday-t játszottak többen és többféleképpen, mint ezt. Hogy hazafelé beszéljünk, például itt van egy Pannonia Allstar Ska Orchestra-féle feldolgozás, Harcsa Veronikával.

Toljunk be gyorsan egy kakukktojást a nyolcvanas évekből – igazi férfias dal ez, de a bulikban mégis inkább a csajok pattannak fel az asztalra, koktéllal kezükben. A nyár itt is csak annyiban van jelen, hogy hősünk jelzett év, 1969 nyarán alakította első zenekarát az akkori igen nyilvánvaló hatásokra, a dal szövege ezt meséli el. De azért az egy nagyon emlékezetes és nagyon szép nyár lehetett, kár, hogy nem éltünk akkor. Igaz, akkor most meg öregek lennénk.

Az egyik legismertebb nyári dal, az 1969-es Woodstocki Fesztivál meghatározó arca, a nemrég elhunyt Joe Cocker által széles körben megismertetett dal a kilencvenes évekből. Kellemes, finom dallam, a koktélpartin erre is lehet tovább az asztalon maradni. No de talán illik azt is tudni, hogy a dal tulajdonképpen nem „Dzsókáker”, hanem a New York-i Lovin’ Spoonful zenekar szerzeménye, jó régről, 1966-ból. Nagyon érdemes megnézni ezt a felvételt, a régi dal talán még érzékletesebb.

A nyári szörfdalok koronázatlan királya a Beach Boys, ettől a zenekartól jó sok dalt lehetne még ebbe a listába beleválogatni, de maradjunk a vibrációknál. A dal Brian Wilsonék 12. stúdióalbumára (nagyon termékenyek voltak ám!) került fel 1967-ben, szövegét Michael Edward Love írta. Igazi nyári szerelmes dal a jó rezgésekről, amelyeket természetesen egy hölgy idéz elő. Nyáron.

Ha már szóba került az 1969-es került Woodstocki Fesztivál, ne hagyjuk ki a Sly & the Family Stone zenekar számát sem: a Stone-testvérekből (Sly Stone dalszerző és multiinstrumentalista, Freddie Stone gitáros-énekes és lánytestvérük, a billentyűs Rose Stone) és zenésztársaikból álló San Franciscó-i csapat Stand! című albumának köszönhette meghívását a fesztiválra, ahol akkora sikert aratott, hogy az évekre meghatározta a zenekart. Rögtön a fesztivál után készült ez a dal, a híres nyár mintegy mementójaként.

Az egyik legnagyobb hatású dzsessz-rockzenekar a hetvenes években élte fénykorát, legismertebb dalai is akkor keletkeztek – például a Saturday in the Park, amely az ötödik nagylemezükre került. A szám egy New York-i ünnepnapot ír le, beleszagolhatunk a hetvenes évek Amerikájának hangulatába, ez már nem a woodstocki időszak, ettől függetlenül a zenészekre és az általuk alkotott dalokra egy rossz szót nem mondhatunk közel ötven év távlatából sem.

A hetvenes években dívott a csillogás-villogás, a glamrock már megkezdődött, képviselői sem nagyon tudták kivonni magukat a forró nyarak és a csajok hatása alól. No meg a drogok, ugye. Az angol Sweet zenekar egyike volt ezeknek a bandáknak, a hetvenes évek végén voltak a legsikeresebbek. A kaliforniai nyarakról és éjszakákról szóló szerzeményük a Level Headed című, hatodik stúdióalbumukra íródott, de később szinte minden válogatásalbumukon is helyet kapott.   

Az egyik legismertebb nyári dallam a szintén angol Mungo Jerry együttestől, pontosabban Ray Dorset frontembertől. A számot az Electronically Tested album tartalmazza, a lemezt érdemes végighallgatni egyben is – nem feltétlenül ez a legjobb dal róla, de kétségtelenül a legismertebb. Ismeretes egy Berki Tamás-féle magyar feldolgozása is, Itt a tüzes nyár címmel, melynek kezdősorai  („Itt a tüzes nyár, itt a meleg idő, / és a fejedben érzed, valami fő, / vagy egy halászlé, vagy az agyad, / ahogy rotyog a velő.”) nagyon tipikusak.

A végére hagytam egy istenkirálycsászár-buliszámot, bizonyos Robert James Ritchie, alias Kid Rock megaslágerét. Hősünk a klipben hasít a motorcsónakon, miközben zengi a dalt. Szép, szép, sok csajt meg lehet fűzni rá egy nyári buliban, de esetleg a csajnak el lehet mondani azt is, hogy ez a szép nyári dal hogyan volt összerakva – talán még sikeresebbek is leszünk a hölgynél, már ha le nem fárasztjuk. Szóval tessék csak meghallgatni a Warren Zevon-tól a Werewolves of London-t, illetve a Lynyrd Skynyrd együttes legnagyobb dalát, a Sweet Home Alabama-t – utóbbinak a kezdőriffjétől mindig feláll a szőr a hátamon, de még a karomon is. De Kid Rocknál vállaltan ez volt a cél: e két nagy klasszikus szerzemény összeforrasztása.

Ettől még a nyarak ragyognak, a dalok pedig gyönyörűek.