Jazzből formált hazatérés

– Te és a jazz: hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

– A jazz iránti érdeklődésem elég korán kialakult – nagyjából tizenhárom éves lehettem, amikor elkezdtem YouTube-on régi felvételeket hallgatni. Először Oscar Peterson játéka ragadott meg, utána pedig sorban jöttek más nagy nevek, például Sonny Rollins. Valami teljesen más világ volt számomra, mint amit addig, klasszikus zongoristaként ismertem. Nem tudtam pontosan miért, de egyszerűen nagyon magával ragadott.

– Volt olyan személy vagy élmény, ami különösen inspirált, irányt mutatott neked zeneileg?

– Az eddigi összes zongoratanárom nagy szerepet játszott a fejlődésemben és egyaránt inspiráltak is, hiszen mindegyiktől más-más fontos dolgot tanultam. A Bartók Béla Konzervatóriumban ismertem meg Oláh Krisztiánt, 2023 óta vagyok a növendéke. Nagyon inspirál, ahogyan a zenét megközelíti, mind a kompozícióiban, mind a zongorajátékában.

– Hogyan jellemeznéd a saját zenei világodat?

– Ez folyamatosan formálódik, de a zenei világomban fontos szerepet játszik a bebop, a kortárs és klasszikus zene, a modern jazz, valamint a tradicionális jazz is – ezek mind inspirálnak és meghatározzák a zenémet. Ez a változatos zenei háttér adja meg azt az alapot, amiből építkezni tudok, és ami segít a zenei világom alakításában. Fontos számomra, hogy a zeném egyszerre legyen érzelmes és intellektuálisan is tartalmas.

– Mesélnél az eddigi fellépéseidről – van köztük olyan, amely különösen meghatározó volt számodra?

– Az egyik legmeghatározóbb fellépésem a Budapest Jazz Clubban volt, amikor az Oláh Krisztián Quartet előzenekaraként léphettünk színpadra a saját formációmmal, a Vajda Attila Quartettel. Egy olyan helyen játszani, ahol rengeteg koncertélményben volt részem, különösen izgalmas volt – egészen más érzés volt a zongoránál ülni ott. Ez az este rengeteg motivációt adott, és megerősített abban, hogy érdemes saját zenén dolgozni. Emellett nagy élmény volt a Magyar Zene Házában is színpadra állni – már maga a tér és az akusztikai élmény is különleges volt, és jó érzés volt ilyen igényes környezetben játszani a saját szerzeményeimet.

– Mit jelent számodra a színpadon lenni, közönség előtt játszani?

– Amikor színpadon vagyok, valahogy máshogy érzékelem az időt és a környezetet – kicsit kizárok mindent, és csak a zenére figyelek. Olyankor nincsenek külső elvárások, csak az, amit éppen ott, abban a pillanatban létrehozunk. Néha olyan érzés, mintha kicsit kívülről figyelném magam, de közben mégis teljesen benne vagyok. Már önmagában az is sokat ad, ha úgy érzem, hogy igazán „ott voltam” a zenében.

– Mi a te fő zenei eszközöd?

– A zongora. De a zongora nálam több, mint hangszer, egy olyan eszköz, amivel gondolatokat és érzéseket tudok megfogalmazni. Mivel egyszerre lehet rajta ritmusokat, harmóniákat és dallamokat megszólaltatni, ezért különösen gazdag eszköztárat ad a kezembe. Improvizáció közben gyakran előfordul, hogy a zene segít kifejezni olyan dolgokat, amiket nehezebb lenne szavakkal elmondani.

– Budapesti tanulmányaid mennyiben formálták a zenei látásmódodat?

– Amióta a Bartók Konzervatóriumban tanulok, teljesen másként tekintek a zenére. Nemcsak a hangszeres technikámat fejlesztem, hanem megtanultam jobban odafigyelni a részletekre, a hangokra és a zenésztársaimra is. Számomra a zene nemcsak egyéni játék, hanem egyfajta kommunikáció, különösen a jazzben, ahol a másik félre való figyelem elengedhetetlen. Rájöttem, hogy a fejlődéshez nem elég a kitartó gyakorlás, fontos a nyitottság és a kíváncsiság is – hogy mindig készen álljak új dolgokat tanulni és kipróbálni. Emellett nagyon inspiráló a tanárok és a közeg sokszínűsége, hiszen mindenki másképp gondolkodik a zenéről, és ez folyamatosan új perspektívákat tár fel.

– Székelyudvarhelyiként mit jelent számodra Erdélyben, most pedig a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztiválon fellépni?

– Erdély a szülőföldem, itt kezdődött minden – az első zeneiskolás óráktól a legelső próbálkozásokig. Most visszatérni ide a saját zenémmel számomra egyfajta hazatérés is. Kisgyerekként sokszor elképzeltem, milyen lehet majd egyszer itthoni közönség előtt játszani, és most, hogy ez valóra válik, különösen sokat jelent. Nagy megtiszteltetés, hogy a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztiválon léphetek színpadra, ennyi kiváló zenész társaságában.

– Milyen terveid vannak a közeljövőben – tanulmányok, projektek, új együttműködések?

– Elsősorban szeretnék tovább tanulni, minél többet gyakorolni és fejlődni. Emellett célom, hogy a formációmmal minél több helyen felléphessünk, és folytassuk a közös munkát új kompozíciókon is. Hosszabb távon jó lenne egy saját anyagot is rögzíteni, ha adódik rá lehetőség. Emellett nyitott vagyok más zenészekkel való közös játékra – hiszem, hogy ezekből az élményekből rengeteget lehet tanulni és inspirálódni.

– Mit szeretnél átadni a zenéden keresztül?

– A legfontosabb számomra, hogy amit játszom, az őszinte legyen, és tényleg azt tükrözze, amit éppen érzek vagy gondolok. Ha valaki hallgatja, és közben kicsit elgondolkodik, megérinti amit hall, vagy egyszerűen csak el tud merülni benne, az már sokat jelent. Nekem a zene arról szól, hogy olyan dolgokat is ki tudok fejezni, amiket szavakkal nem tudnék elmondani. Ha ez másnak is ad valamit, akkor az már tényleg értékes dolog.