Kedvesebb témákkal foglalkozik az udvarhelyi filmrendező

Két tehetséges zenész, illetve két iskolás: az első páros a székelyudvarhelyi Monyo és Baba, akik saját világukban, szerelmesen – egymásba és a zenébe – utaznak, míg a második páros Tomi és Ervin székelyvarsági tanulók, akik hosszú kilométereket tesznek meg, hogy eljussanak otthonról az iskolába, majd választás elé kerülnek, hogy miként haladjanak tovább az életben.

A két párosban az a közös, hogy ők a főszereplői Simó Ibolya székelyudvarhelyi rendező alkotásainak. A filmek az MTVA Mecenatúra-pályázatán nyert támogatásból készültek, és nemrég mindkettő bekerült a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle részeként meghirdetett Filmgalopp nevű erdélyi versenyprogramba.

Tehetséges zenészeknek látom őket, különleges pár, izgalmas szereplők, így adott volt a filmötlet – magyarázta Ibolya, hogyan született Monyo+Baba produkciója. A road movie jellegű dokumentumfilmhez mintegy másfél évig követte a zenész párost, Udvarhelyen, Budapesten és Londonban forgatott velük, továbbá archív filmanyagok és a zenészek saját felvételei is megjelennek a produkcióban.

– magyarázta a rendező. A vágást is ő végezte, és már ebbe is igyekezett belevinni azt, ahogyan Monyóék élnek: kicsit káoszszerűen, rendhagyón és pörgősen. Mivel nyelvezetében és vágásában is eltér a hagyományos dokumentumfilmektől, a rendező úgy gondolja, zenés vagy kreatív filmkategóriákban fogja fesztiváloztatni. Ibolya szerint nemcsak neki, hanem a főszereplőknek is tanulságos volt a forgatás. „Nem volt könnyű nekik sem. Utólag sokat gondolkodtam arról, hogy az ember kiteszi az életét, felvállalja gyengeségeit is, nem csak sikereit” – magyarázta Ibolya.

Míg a Monyo+Baba zajos, vágásában formabontó, a Tomi, Ervin és az iskola inkább a csendes filmszeretetről szól – mondta a rendező. Olyan diákokat követ, akik naponta négy-öt kilométert tesznek meg gyalog, hogy hegyen-völgyön, dombon, sárban, mindenféle körülmények között eljussanak az iskolába. Székelyvarság a helyszín, Simó Ibolya itt egy elsős tanulót keresett, aki először járja az iskolába vezető utat, illetve egy nyolcadik osztályost, aki utoljára tapossa a megszokott ösvényeket. „Felmerül az otthonmaradás kérdése, hiszen egy tanyavilágról szól, de a továbbtanulás is képbe jön, hiszen a nyolcadik elvégzése után dönteni kell, hogy elmegy-e a gyerek a városba tanulni.

– ecsetelte Ibolya. Amikor keresték a családokat, az iskolaigazgatótól kaptak egy listát azokról, akik a legtávolabb laknak. Több családot meglátogatott a rendező, amíg rábukkant a főszereplőkre.

„Csoda volt: sok tiszta szemű, kicsi gyermek ült a széken. A szülőkből és a gyerekekből is áradt a szeretet és az egyszerűség, nagyon jó választás volt. Mai napig jó barátságban vagyunk, öröm volt velük dolgozni” – folytatta.

Úgy érzi, a család a forgatás minden pillanatában természetesen viselkedett, sosem pózoltak a kamerának, mindig úgy élték az életüket, mintha ott sem lett volna a stáb. A filmet Bálint Arthur operatőrrel forgatták, előbb egy 52 perces változatot készítettek, ami viszont a rendező szerint túl gyorsnak, követhetetlennek tűnt, ezért született egy második, sokkal lassúbb ritmusú. Az első változatot tavaly sugározták a tévében, ám a hosszú változat csak most készül el, ezt fogják nevezni a fesztiválokra is.

Októberben Bántó Csaba operatőrrel már egy újabb filmet kezd el forgatni az udvarhelyi rendező. Ennek Etéd lesz a helyszíne. A félreeső településhez kötődése is van, hiszen édesanyja onnan származik, gyerekkorában sok időt töltött ott.

– ecsetelte, hogy miért választotta a falut. A történet egy sikeres divattervezőről szól, aki éppen Etédre megy pihenni. A férfiak udvarolni kezdenek neki, ám a hagyománytisztelő nőknek nem tetszik a jövevény. El akarják űzni a faluból, végül mégis inkább szövetkeznek vele. „Átalakítják életüket, színesebbé válnak szürke mindennapjaik, sötét ruházatuk, és meg akarják mutatni férjeiknek, hogy ők is tudnak szépek lenni” – árulta el Ibolya a történetet. Végül az elhidegült férfiak és nők újra egymásra találnak. „Az utolsó jelenetben megtörténik az a csoda, amit még sosem láttak életükben” – mondta.

Az ötletet több barátja adta, akik divattervezőkként udvarhelyszéki falvakba költöztek, de sok ismerőse mesélt arról is, hogy nagymamája ötven-hatvan éve új divattal, szokásokkal érkezett ide. Vicces, mégis megható karakterek lesznek a filmben, akiknek párbeszédeit a forgatókönyvben Muszka Sándor székely író is alakította. A színészek között sok amatőr is lesz, akiket az udvarhelyszéki falvakban zajlott válogatásokon szemelt ki a rendező. Decemberre készülne el a film, és mivel ez is az MTVA Mecenatúra-pályázatán nyert támogatást, először tévében lesz látható.

A Tökéletes befektetés című filmhez képest ez sokkal pozitívabb hangulatú. Mint elmondta, szerette volna, ha derűlátóbb lenne.

– mondta. Simó Ibolya következő alkotásán is gondolkozik. Egy ismeretterjesztő filmet tervez forgatni a régi székely bútorokról, amelyek többségét a kilencvenes években elhordták, sok esetben a csűrökben korhadnak.

„Nagyszüleink nem cserélték le a bútorokat két-három évente, ragaszkodtak hozzájuk, mindig megjavították. Ezt az értéket szeretném bemutatni, ugyanakkor a fiatal generációt is, amelyben látok pozitív vonzódást a régi bútordarabokhoz” – magyarázta a még születő produkció ötletét. Ennek támogatásáról egyelőre nem döntött a pályázat bizottsága.

„Az utóbbi két-három évben folyamatosan dolgoztam, de nem voltak bemutatók, vetítések, így ez alig látszik. Remélem, most az elkészült filmek valamit segítenek ebben” – tette hozzá. Elárulta, hogy a közeljövőben Kolozsváron lesznek bemutatók, de a Filmtettfeszt részeként tucatnyi városban is levetítik majd két új filmjét.

Rendezte: Simó Ibolya; fényképezte: Bálint Arthur. Főszereplők: Albert Tamás, Bálint Ervin.
Producer: Bálint Arthur; forgatókönyv: Simó Ibolya; vágó: Koncz Gabriella; vágóasszisztens: Kővári Szabolcs; zene: Cári Tibor; gyártásvezető: Fecső Zoltán; rendezőasszisztens: Jakab Ervin; hangmérnök: Kovács Klára; képi utómunka: Post Edison; colorist: Tőtszegi Szilárd; hangi utómunka: Jeszenkszy Tamás; grafika: Benedek Levente; fordítás: Szántai János, Kuti Boróka; animáció: Gergely Szilárd; felirat: Mozga Viktória. Kiemelt köszönet Buglya Sándornak, Balogh Zsoltnak és Kiss Sándornak.

Rendezte/vágta: Simó Ibolya; fényképezte: Bántó Csaba; producer: Bálint Arthur; vágóasszisztens: Balogh Máté; zene: Monyo Project; animáció: Balázs Klára, Gergely Szilárd, Rancz Zsolt; hangmérnök: Péter Attila „Pötyi”, Jeszenszky Tamás; colorist: Juristovsky Tamara; hangi utómunka: Jeszenszky Tamás; grafika: Benedek Levente; fordítás: Szántai János; koprodukciós partner: Százszorszép Kft..