Könyv az apaforradalomért: nem csak az apák kedvéért

A háttérből fegyelmező, családfenntartó, a család életében kevésbé aktívan részt vevő apa szerepe nem is olyan régi és hagyományos, mint gondolnánk, fejtette ki korábbi interjúnkban Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és Családokért (KINCS) szakértő munkatársa. A KINCS kiadásában jelent meg nemrég a pszichológus Csendes apa-forradalom című könyve, amelyben nem csak hangoztatja és népszerűsíti ezeket a nézeteket, hanem meggyőzően le is vezeti, tudományos, kutatási adatokkal alátámasztja.

Néhányunknak talán nem elég, ha valaki kijelent valamit, akármennyire is szakértője legyen is a témának, s a világhálón, a sajtóban megjelenő népszerűsítő cikkek – az olyanok is akár, ami a Ligeten megjelent – nem mindig alkalmasak arra, hogy eléggé elmélyüljünk egy témában, hogy meggyőzően átláthassuk a tudományos közösség által kidolgozott elméleteket, kutatásokat. Ehhez valóban egy könyv kell, meg némi idő és nyugalom. A Csendes apa-forradalom erre ad nekünk lehetőséget: úgy tekinthetjük át a tudományos álláspontot, hogy ugyanakkor nem feltétlenül kell unatkoznunk sem. Léder László ugyanis egy személyes nézőpontból induló és szemlélődő, szülőként és pszichológusként szerzett temérdek tapasztalattal átszőtt olvasmányt tudott letenni az asztalra, amelyből azonban nem hiányoznak a legfrissebb álláspontok és kutatási eredmények sem. Mert végülis ezek azok az adatok, amelyek kellően erélyesen beágyazódhatnak a kedves agyacskákba, legyenek azok az apukáké vagy anyukáké, mindegy.

Az apaforradalomra mindenkinek szüksége van, az apáknak, anyáknak, de legfőképpen a gyerekeknek.

És kedves apatársak, itt nem arról van szól, hogy nekünk is anyákká kell válnunk azzal a különbséggel, hogy éppen hímneműek vagyunk, nem. Amiről engem ez a könyv meggyőzött, hogy mennyire hiányzik a gyerekeink számára az a fajta apai nevelés, amit csak az apák képesek megadni. Amit, ha a gyerek nem kap meg, hatalmas árat fizethet érte. És ezt ne csak képletesen tessék érteni. Az élet számtalan területén járhat rosszabbul a gyerkőc csak azért, mert mi nem voltunk ott mellette úgy, ahogy egyébként a természet ez számunkra előírja és elősegíti.

Apaforradalomra várva: nem csak női munka a gyereknevelés

Tévedünk, amikor azt gondoljuk, hogy a háttérből fegyelmező apa képe hagyományos volna. Épp ellenkezőleg. Léder László pszichológussal a modern apaság kihívásairól beszélünk és arról, hogy mit tehetünk azért, hogy valóban hagyományossá és ezáltal működővé alakítsuk családjainkat.

Megdöbbentőek azok a megállapítások, amelyek rámutatnak: nem csak az anyák, az apák is átesnek biológiai változáson a gyerekeik születése előtt, a hormonháztartásuk egyértelműen átrendeződik. Hogy mennyire káros a még jelenleg is tetten érhető egészségügyi berendezkedés, amely gyakorlatilag csak az anyát tekinti a szülés alanyának, míg az apa csak valamiféle megtűrt közönség. De ez még hagyján, vannak részek a könyvben, amelyek nem csak amolyan felvilágosítók, szemnyitogatók: tabuboncolóan sokkolóak is tudnak lenni. Gondoltátok volna, hogy azok az apák, akik elsődleges gondozóként nevelik gyermeküket, sokkal több testi kontaktussal, mimikával kommunikálnak a gyerekkel, mint az anyák? A fürdetésekről, közös fürdésekről most nem is merek szót ejteni… (De szót ejt Léder László az Apa a kádban című fejezetben.)

A legmegdöbbentőbbek azonban azok a kutatási eredmények, amelyek kimutatják: ha hiányzik vagy nincs kellőképpen jelen az apa a gyerek életében, nehezebben igazodik majd el az életben, alacsonyabb a szocializációs képessége – ez még ugye nagyobb nehézségek nélkül belefér a világképünkbe –, de ami még súlyosabb,

sokkal könnyebben lesz bűnöző, szenved valamilyen függőségben és kaphat el bizonyos betegségeket. És fordítva, ha jelen van az apa, az megfizethetetlen előnyökkel jár a gyerek számára.

Csak néhány példa: az aktív apai törődésben részesült csecsemők egyéves korukban fejlettebbek, könnyebben oldanak meg problémás helyzeteket, hároméves korukra IQ-hányadosuk meghaladja az azonos életkorú gyerekek átlagértékeit. Sőt, még az ötvenedik életévüket betöltött felnőtteknél is IQ-előnyt állapítottak meg, ha gyerekkorukat aktív édesapával töltötték el. „Az aktív apai nevelésben részesült gyerekek jobban teljesítenek az iskolában is, több köztük a jeles tanuló, általában elmondható, hogy kortársaik előtt járva szinte minden készségterületen nagyjából egy iskolai évnek megfelelő előnyt élveznek” – fogalmaz számos vizsgálat és oktatási statisztika eredményéreire/adataira hivatkozva a szerző.

 A gondoskodó apák gyerekei továbbá pszichésen stabilabbak, konfliktusmegoldó képességük jobb, depresszióra való hajlamuk alacsonyabb, mint apa nélkül felnövő kortársaiké. Soroljam még?

Az igencsak meggyőző kutatási eredmények ismertetésén túl a közismert és hamis apamítoszok leszámolásával is megpróbálkozik Léder László: hogy apa legyen kemény, hogy a rendes apa eltartja a családját, hogy apa nélkül is menni fog… Kikerülhetetlen téma ebben a vonatkozásban is az egyre gyakoribb válások kérdése, és megtudjuk: létezik javaslat, elképzelés arra is, hogy „az apa eltartja családját” mítosz agyondolgoztatott apái helyett hogyan lehet apabarát egy munkahely, vagy akár az egész társadalom nem csak az apák, hanem akár a munkaadók érdekében is. Hiszen az elégedett, kiegyensúlyozott apák jobban teljesítenek kiszipolyozott társaiknál a munkahelyen is.

Azt mondani, hogy kötelező olvasmány kéne legyen ez a könyv az apák, az anyák vagy akár a munkaadók, döntéshozók számára, tulajdonképpen közhely. Ugyanakkor igaz is. De a valóság talaján maradva tudjuk, hogy még az is egy ideális elképzelés, hogy elolvassák mindazok ezt a könyvet, akik tehetnének is valamit a benne felvázolt világkép megvalósításáért. Bármennyire is „csendes” és tudományosan megalapozott.

De legalább népszerű: a könyv nemsokára már a második kiadását is megéri.