Lupescu Kata: ne a korom legyen a legfontosabb a regényeimben

Kata elemi iskolásként kezdett el írni: nem tetszett neki egy film vége, ezért elképzelt egy alternatív befejezést. Az írás örömét leginkább annak világteremtő erejében látja. „Amikor rájöttem, hogy ezek a világok, amelyek a fejemben vannak, konkrétan meg tudnának születni, az lebilincselt és magával ragadott. Így a szereplőkön keresztül én is egy csomó mindent meg tudok élni” – mondja kérdésünkre a tinédzser író, akit a Vibe Kolin tartott előadása után faggattunk.

Megtudtuk, Kata könyvének, a Kalózlány első kötetének a világa több kicsi fantáziavilágból van összegyúrva. Bár műfaját tekintve fantasy, a szerző teljes mértékben magáénak érzi a főszereplő életét.

– vallja a fiatal szerző, aki amióta az eszét tudja, vonzódik a különleges lények világához: például bár mindig is tudta, hogy nem léteznek sellők, hinni akarta, hogy a szirének világa tényleg valóság lehet.

Alexandre Dumas regénye, A három testőr, valamint a kalózok világa mindig is közel állt Katához, éppen ezért történetét ebbe a korba helyezte. A történelem szakot végzett szülők gyereke elmondása szerint bár sose fordult szüleihez konkrét kérdéssel, de azt belátja, hogy

rengeteg olyan tudással rendelkezik, amit csak magába szippantott az ilyen témájú könyveket faló felmenők, és a közösen meglátogatott történelmi helyszínek által.

Az első kötet nyomdába kerüléséhez egy családi történet kapcsolódik: Kata édesanyjának születésnapja volt, ezért elhatározták az édesapjával, hogy kiadják a lány szövegét pár példányban ajándék gyanánt. A kiadónak nagyon felcsillant a szeme a kézirat láttán, elbeszélgettek róla, és elindult a közös munka.

„Amikor édesanyámnak kiadtam, akkor már készült a folytatás. Akkor úgy terveztem, hogy három kötet lesz, az bővült mostanra hatra.” Kata látja a különbséget a néhány évvel ezelőtti szövegei, és a mostaniak között, elmondása szerint nagy a minőségi fejlődés, de akkor azt adta, amit maximálisan nyújtani tudott, ezért nem bánja a regény szépséghibáit.

Bár nehéz elmenni amellett a tény mellett, hogy a könyvet egy 11 éves lány írta, Kata azt szeretné, hogy ne ez legyen a legfontosabb dolog a szövegeivel kapcsolatosan.

„Az volt a nagy álmom, hogy ne tudják, hogy hány éves vagyok. Én mindig Gyűrűk Ura, Harry Potter, Karib tenger kalózai típusú szerzeményekhez akartam hasonlítani a regényt, de úgy éreztem, hogy csökkennek az emberek elvárásai velem szemben, ha megtudják, hogy kicsi vagyok. Akkor annyit látnak értéknek, hogy né, milyen pici, s írt egy könyvet. Úgy érzem, hogy valamilyen szinten így is történt, s én ennek egyáltalán nem örülök” – vallja be a fiatal szerző. Ennek ellenére reméli, hogy ha azért is veszik a kezükbe, mert kíváncsiak, hogy mit tudott kihozni belőle ennyi idősen, akkor észreveszik, hogy nem ennyi a regény értéke, és akkor elkezdik önmagáért szeretni az olvasmányt.

A kifejezetten fiatalon szerzővé válás előnyeiről és hátrányairól Kata elmondta, nyelvezetileg és érzelmileg nem volt 11 évesen olyan fejlett, mint most. Viszont úgy véli, nagy előny, hogy ennyi idősen nekifogott az írásnak, mert ebben a korban még bátrabban kreatív az ember. Másik plusz pedig, hogy így legalább megörökített egy részt a gyermekkorából.

A folytatásról keveset árult el a fiatal szerző:

Lupescu Kata második kötetét a Kolozsvári Adventi Könyvvásáron ismerhetjük majd meg, s azután kerül a boltokba.