HIRDETÉS
Egy 2013-ban megjelent videójáték alapján készült sorozat az HBO-nál, ami ráadásul hétről hétre képes egyre több nézőt leültetni a képernyők elé, amire még kevés példa van első évados sorozatok esetében.
Míg a legtöbb sorozatnál a pilot-epizód után a nézettség jellemzően visszaesik, a The Last of Us képes volt arra a bravúrra, hogy nemcsak megtartotta a nézőszámot, hanem képes volt emelni is rajta. Míg az első epizódot 4,6 millióan nézték meg a premierjekor az Amerikai Egyesült Államokban, addig a folytatásra már 5,7 millióan voltak kíváncsiak, a sok szempontból nagy impaktot kiváltó harmadik epizódot már 6,4 millióan nézték meg, a lendület pedig továbbra sem tört meg, hiszen a legutóbbi – negyedik – rész újabb nézettségi rekordot állított be a 7,5 millió nézőjével, ráadásul úgy, hogy ezzel párhuzamosan a zeneipar oscarjának számító Grammy-díjátadó is ment a tévében.
De mitől ilyen népszerű egy sokadik, posztapokaliptikus, „zombis” sorozat? – teheti fel joggal a kérdést a videójátékok világában nem jártas néző. Nos, ebben a cikkben erre próbálunk választ adni azzal, hogy
körbejárjuk a sorozat alapjául szolgáló, első The Last of Us-játék popkulturális jelentőségét.
Először is nézzük a játékból eladott példányszámokat. A 2013. június 14-én, konzol-exkluzívként, vagyis csak a Playstation 3-ra megjelent videójátékból egy év alatt hatmillió darabot adtak el. Mivel a játékot később remasterelve (valamelyest feljavítva) kiadták Playstation 4-re így 2018-ra az eredeti és a remastered példányszámok eladásai 18 millióra nőttek. De mi ez a szám például a szintén 2013-ban, rá alig néhány hónapra megjelent GTA V mai napig értékesített 170 milliós, vagy a GTA-t készítő Rockstarnál készült népszerű westernjáték második részének, a Red Dead Redemption 2-nek az 50 milliós értékesített példányszámához képest? Mondhatni, hogy elenyésző, de figyelembe kell venni azt is, hogy
a GTA és a Red Dead Redemption több száz órányi tartalommal rendelkező nyílt világú, sandbox-játékok amik az összes aktuális játékkonzolra (az újabb generációkra is) és PC-re is kijöttek, míg a The Last of Us mindössze egy 12-13 óra alatt végigjátszható, sztorialapú videójáték, ami kizárólag csak Playstation-konzolokra jelent meg.
Természetesen a franchise (merthogy időközben egy folytatással bővült) eladásai nem álltak le a 18 milliónál, hiszen a meglehetősen ellenséges fogadtatásban részesült, 2020-ban megjelent második rész minden negatív kritika ellenére 20 millió példányszámban fogyott el 2022 nyarára, így gyakorlatilag már 38 millió eladott The Last of Us Part I. és Part II-nél tart a játékot fejlesztő Naughty Dog és az azokat kiadó Sony, nem beszélve arról, hogy időközben újra átdolgozva kiadták Playstation 5-re az első részt, amiből még nem tudni, hogy mennyi fogyott, itt azonban
tényező a 80 dolláros árcédula is, egy olyan játékért, ami előző generációs konzolokra már fillérekért kapható a piacon a régisége miatt, tehát ez sokakat eltántoríthat a játék újbóli megvásárlásától.
Mindezek tudatában azonban egy nagyon is jól fogyó játékról van szó, ami bár sosem fog a GTA V nyomába érni, de a videójáték-iparban nagyon is szép eladásokat produkált, ahol egy játékból eladott 5 vagy 10 millió darab igazán kiemelkedő teljesítménynek számít.
A sorozat népszerűsége azonban a játékok újbóli eladásait is „megtolta”, hiszen a PS5-re kiadott Part I eladásai 238 százalékkal növekedtek, míg a PS4-es verzió még ennél is nagyobb arányban, 322 százalékos növekedést ért el a brit eladási listán, bekerülve a 2023-ban legnépszerűbb játékok 20-as listájára. Mindezt úgy, hogy továbbra is csak konzolokon játszható, bár a nagy népszerűséget meglovagolva nincs már messze a játék PC-s portja sem (eredetileg március 3-án jelent volna meg, de épp a napokban tolták el március 28-ra, hogy még polírozhassák egy keveset), ami
eddig soha nem látott minőségben meséli el a The Last of Us történetét, ami ezáltal újabb népszerű piacon hódíthatja meg az újabb játékosbázist.
A száraz statisztikai adatokon túl azonban nézzük, hogy mi az ami miatt tényleg ekkora nagy szám ez a játék, amiről mindenki, aki végigjátszotta már egyszer, csak szuperlatívuszokban tud beszélni, és az ebből készült sorozatot is csak ajánlani tudja.
Igen, a The Last of Us egy posztapokaliptikus világban játszódó zombis történet, de nem hagyományos értelemben vett zombikkal. Az embereket itt egy gombafertőzés alakítja át agresszív lényekké, mivel a parazitaként a szervezetükbe jutó gombák átveszik az irányítást az agyuk és az idegrendszerük felett. A sorozat kapcsán most újból felmerült, hogy ez a fertőzés nem is annyira elrugaszkodott a valóságtól, hiszen a sorozatban is bemutatott élősködő gombafajta már képes átvenni az irányítást a hangyák felett, az emberi test hőmérséklete azonban túl magas számukra, ezért nem tudnának bennünk életben maradni.
Az apokalipszist azonban nem is annyira ez a fertőzés, mint inkább az ezt követő védekezési mechanizmusok idézik elő, amit válaszul „adnak” erre a kórra, ami megállíthatatlanul terjed. Akit megharap egy fertőzött, vagy aki belélegzi a gombák spóráit, elkerülhetetlenül megfertőződik, gyógymód pedig nincs.
Marad tehát a hadsereg bevetése, és a fertőzöttekkel teli területek lebombázása, ami kies senkifölddé teszi az emberek által lakott világ nagy részét, a túlélők pedig lezárt városokban, katonai diktatúra alatt kénytelenek tölteni a mindennapjaikat újfajta társadalmi hierarchiába rendeződve.
Főhősünk, Joel egy csempész ebben a társadalmi rendben, 20 évvel az apokalipszis kitörése után, amiben rendkívül szívszaggató módon veszítette el a kislányát, Sarah-t (amit a sorozat is egyébként nagyon játékhűen dolgoz fel). Joel egyfajta örök túlélő, akit pont a lánya elveszítése keményített meg, és aki
egyszerű munkásként képes érvényesülni az újraszerveződött társadalomban, amiben a hadsereg az elnyomó fél, az emberek pedig azok, akik a biztonságukért cserébe el kell viseljék az önkényuralmat.
És ott vannak még a Tűzbogarak (Firefly), akik nem tudnak belenyugodni a katonai diktatúrába, ezért folyamatosan harcolnak a hadsereg ellen. Hozzájuk csatlakozik Joel testvére, Tommy is – aki ott volt Joel mellett azon a végzetes estén, amikor egy katona Joelékre lőtt, ezzel kioltva Sarah életét –, de mivel Joel nem a szeparatisták útját választja, ezért megromlik köztük a jó viszony.
Joel húsz évvel az apokalipszis után kapja meg élete megbízását (akkor még nem tudja, hogy az), vagyis, hogy egy tinédzser lányt kell kicsempésznie Boston zárt falai közül és eljuttatnia a Tűzbogarak legközelebbi állomására – amiről az út során kiderül, hogy sokkal távolabb van, mint azt előzetesen gondolták. A csempészendő Ellie egy átlagosnak tűnő kislány, aki az apokalipszis után évekkel született, és addigi életét a biztonságot nyújtó, elbarikádozott városfalak között élte le,
keveset tudva arról, hogy miként működött a gombafertőzés és az azt követő bombázások előtti társadalom, így például fogalma sincs arról, hogy miként utazhattak az emberek repülővel.
Joel tehát a „meló” iránt felajánlott jutalom reményében vállalja el az őt segítő Tess-el, hogy kicsempészi a kislányt a város falain kívülre. Igen ám, de Ellie egy meglehetősen öntörvényű kislány, aki minden, őt kordába szorító igyekvést ellen van, és emiatt meglehetősen ellenszenvesen viselkedik az őt csempészőkkel, tehát nem indul a legjobban ez a történet. És, hogy mitől ilyen fontos Ellie a Tűzbogarak számára? Mert – mint a játék közben kiderül –
immunis a gombafertőzésre, mivel nem változik át egy harapás után, így ő lehet az emberiség megmentésének a kulcsa, a gyógymód a fertőzés legyőzésére.
Joel és Ellie tehát egy elég valószerűtlen párost alkotnak az elején, hiszen Joel gyakorlatilag senkihez sem akar érzelmileg kötődni a lánya halála óta, Ellie pedig egy őt elnyomni akaró felnőttet lát Joelben, akinek utasításait a háta közepére kívánja. Mint kiderül, nem egyszerű kijutni a katonák által lezárt városból, és bár hárman indulnak útnak, Tess már az út elején meghal – pontosabban feláldozza magát, miután kiderül, hogy megfertőződött – hogy Joel és Ellie folytathassák az útjukat (ezt egyébként a sorozat is hasonlóan dolgozta fel, csak míg a játékban katonák üldözik őket, addig a sorozatban a fertőzöttek azok, amik veszélyt jelentenek számukra az út ezen szakaszán).
Ettől fogva teljesen Joel felelőssége lesz, hogy Ellie eljut-e a Tűzbogarak főhadiszállására, és egy olyan út kezdőik számukra, ami gyökeresen megváltoztatja mindkettejüket.
Míg az út elején Ellie csupán „szállítmány” és hátráltató teher, addig az út során a legfontosabb emberré válik Joel számára, aki fokozatosan kezd kötődni hozzá, ugyanakkor Ellie is egyre fontosabbnak tartja Joelt, akin ott próbál segíteni, ahol tud, sőt az életét is többször megmenti.
És ebben a vetületében nagyon erős a The Last of Us.
A játékos is kötődni kezd a karakterekhez, ahogy ők is kötődni kezdenek egymáshoz, miközben elképesztően hosszú, és számos veszéllyel kikövezett utat járnak végig, illetve jár végig velük a játékos, többnyire Joelt irányítva.
A karakterfejlődéseken túl pedig a világ kidolgozása, ami még szenzációs.
A játékban az idő 2003-ban állt meg, az általunk ismert civilizáció ekkor omlott össze, és egy olyan posztapokaliptikus világot járhatunk be, aminek elemei mindenhol rohadnak, mállanak, esnek szét és szinte mindent visszahódított a természet, ahol nem maradt fenn a társadalom.
Olyan épületek tucatjait járják be Joelék, amikből évtizedek óta hiányzik az élet, a berendezési tárgyak azonban többnyire a helyükön maradtak, de az idő vasfoga és az enyészet kikezdte azokat.
A játékfejlesztők pedig az utolsó szekrényig, székig, a földön szétszórt szemétig mindent az utolsó részletig kidolgoztak, és gondosan helyeztek el a játéktérben. Irodaházak, egykori intézmények épületei (bíróság, könyvtár, múzeum), valamint elhagyatott családi házak tömkelege esik hőseink útjába, és át kell menniünk rajtuk. Bár a pálya amin a karakterekkel mozgunk lineáris – azért
rengeteg opcionális helyszínt is bejárhatunk Joellel és Ellievel az előrejutásunkhoz szükséges, felhasználható tárgyak és fegyverek után kutatva.
Merthogy munícióból van a legkevesebb, és ezekre van a legnagyobb szükség az emberek útjába kerülő banditák, fosztogatók és a kattogó hangú clickerek (előrehaladott állapotban levő fertőzöttek, amelyek már nem látnak, viszont a rendkívül fejlett hallásukkal tájékozódnak) és az egyéb szörnyűségek ellen.
Joel elsősegély-csomagokkal gyógyítja magát sérülés esetén, amit az összegyűjtött hozzávalókból rak össze, emellett pengéket gyárt az itt-ott talált éles tárgyakból, amik lezárt ajtók kinyitására és a fertőzöttek legyőzésére használhatóak, emellett pedig az útközben talált fegyvereket is fejleszti különböző alkatrészekkel, hogy azok egyre pontosabban lőjenek, nagyobb legyen a lőszer-tárolókapacitásuk, stb. Emellett vannak úgynevezett kétkezi fegyverek, a kerítésléctől kezdődően a baseball-ütőn át a pengékkel felszerelt vascsövekig, amik azonban egy idő után elhasználódnak, vagyis nem lehet velük míg a világ csépelni a különböző stádiumban levő fertőzötteket és banditákat.
A fegyverhasználat is meglehetősen realisztikus a játékban, vagyis nincs végtelen lőszer, ugyanakkor a fegyvereket néhány lövés között újra is kell tölteni, ami bizony értékes másodperceket jelent az ellenfeleink számára, hogy közelebb kerüljenek hozzánk, és legyőzzenek bennünket.
A Joelék rendelkezésére álló muníciót tehát a lehető legjobban beosztva kell haladnunk előre a játékban, miközben az időnként a nyomunkban levő, vagy épp az utunkba kerülő fertőzöttekkel vagy katonákkal kell felvennünk a harcot, de lesznek szereplők, akik ideig-óráig mellénk szegődnek, vagy segítenek valamilyen formában az előrejutásban. És itt mutatkozik meg, hogy Joel és Ellie mennyire túlélő-típusok: végeredményben minden eléjük kerülő akadályt legyőznek, illetve győz le velük a játékos, ha kellően ügyes, ugyanakkor
az összecsapások többféleképpen is lezavarhatók, hiszen karaktereink lopakodva iktathatják ki ellenfeleiket, vagy éppen taktikusan vethetik bele magukat a harcba, amikből mindig győztesen kell kijönni a továbbjutás érdekében.
Amikor nem harcolunk, akkor pedig beszélgetünk, és ezek a párbeszédek azok, amik révén egyre szimpatikusabbá válik a két főszereplő a játékos számára, és azonosulni tud velük, hozzanak bármilyen döntéseket is.
A játékban csak Joel és Ellie nézőpontja érvényesül, akik mindent megtesznek a túlélés érdekében, legyen az más életek kioltása, de emiatt nem tudjuk megbélyegezni őket, hiszen mindezt a saját túlélésük érdekében teszik.
Betekintést kapunk ugyanakkor a történet előrehaladtával abba is, hogy mások hogyan látják őket, illetve hogy mekkora fenyegetést jelent Joel és Ellie a velük szembe kerülő emberek számára, akik szintén a saját túlélésükért küzdenek egy olyan világban, amiben az erősebb vagy a leleményesebb marad életben.
Mindezeken felül amitől igazán ütős és emlékezetes a játék az a befejezés, amit nem érdemes elspoilerezni, viszont
a történet során bevitt gyomrosok után ez a legdrámaibb fordulat, ami nem hagy hidegen egyetlen játékost sem, és remélhetőleg majd nézőt sem.
Már csak az a kérdés, hogy a sorozat miként mutatja be ezt a fináléban, az eddigi epizódokat látva már nincs kétségünk, hogy szívszorító lesz, és ezáltal milliók ismerhetik meg ennek a nagyszerű történetnek a lezárását, ami természetesen folytatódik, hiszen az elődjénél minden téren „nagyobb” folytatás, a The Last of Us Part II tovább folytatja Joel és Ellie történetét, amit az ígéretek szerint a sorozat már berendelt második évadában is fogunk majd képernyőn is látni.
A játékot készítő, és a sorozatverzión is dolgozó Neil Druckman elmondta, hogy a sorozattal nem szeretnének továbblépni a játékok történetén, így várhatóan be kell érnünk két évaddal, és ha egyszer majd elkészül a játék harmadik felvonása (amire akkor van esély, ha új, elmesélésre váró történetet tudnak hozzá kitalálni), akkor majd hátha az is megkapja a maga adaptációját a képernyőkön. Mindez viszont a nagyon távoli jövő zenéje, addig viszont
be kell érnünk a sorozat első évadával és a két játékkal.
Elvitathatatlan, hogy a The Last of Us története az egyik legjobban megírt sztori, ami
interaktív módon élhető át a videójátékosok számára, és ami a belőle készült sorozat révén most a non-gamer közösséghez is eljut.
Ebből is látszik, hogy a jó történeteket nem föltétlenül könyvekben, leírt formában érdemes elmesélni, hanem vannak más – interaktív – csatornák is, amin keresztül eljuthatnak a befogadóhoz. Ez a csatorna pedig történetesen nem papír alapú és nem is nagyvásznas élmény, hanem egy interaktív történetmesélési eszköz, amit végeredményben mi irányítunk a kezünkben tartott kontrollerrel. És ettől, hogy nem passzívan fogadjuk be tud ennyire páratlan élmény lenni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
