Mit üzennek az állatok? Egy könyv rejtett üzenete

„Körülbelül egy évvel ezelőtt pattant ki a fejemből az ötlet, hogy kellene készítsünk valami nagyon személyes ajándékot a kislányomnak karácsonyra. Mivel Dóra már régebben is írt verseket és kisebb történeteket, én meg szeretek rajzolni, arra gondoltam, jó lenne készíteni egy maradandó ajándékot, egy könyvet, amit évekkel később is elő tud majd venni. Mivel még kicsi a lányom, és abban a korszakban van, amikor nagyon érdeklik az állatok, az állathangok, ez volt a kiinduló ötlet, a történet megírását pedig Dórára bíztam” – meséli Rozalinda.

Dóra ennél a pontnál nevetve jegyzi meg, kisiskolás korában írt ő ugyan verset, de azóta sem, ám mivel neki is tetszett az ötlet, nyitott volt a felkérésre. Linda és Dóra elsőfokú unokatestvérek, Dóra pedig, mint fogalmaz, neki Rebeka (Linda kislánya) a szeme fénye.

Gondolkodtam azon, hogy valami kis csavar is jó lenne a történetben, végül ez is megvan, hiszen ha összeolvassuk a sorok kezdőbetűit, egy kedves üzenetet kapunk. És erre utal a könyv címe is. Nyilván elég nehéz így szöveget írni, hogy tudom, mi kell legyen a sorok kezdőbetűje, eleinte nehézkesen is ment, vizsgaszesszió volt, mindenki tanult, én meg versikéket írogattam, de aztán körülbelül a harmadik, negyedik szakasz megírása után belelendültem” – magyarázza Dóra, aki a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának utolsó éves hallgatója.

Közben elmesélik, a most napvilágot látott könyv üzenete enyhén módosult, ugyanis az eredeti verzióban, amely a kis Rebekának készült, abban őt szólítják meg. Ám arra gondolva, hogy keresztgyermekek, ismerősök gyerekeinek is jó ajándék lenne a kis kötet, az első szakaszt módosították, és immár a kezdőbetűkből a kis ember megszólítás rakható össze.

Rebeka ajándékát elhozta tavaly az angyal kinyomtatott, oldalanként összekapcsolt formában, s a szépen illusztrált verses történet a nyárig pihent, akkor ugyanis egy véletlennek köszönhetően született meg annak lehetősége, hogy akár könyv formájában is napvilágot láthatna. És nemrégiben a szerzőpáros legnagyobb örömére és büszkeségére már a nyomdát is elhagyta a kis puha fedelű, mutatós gyermekkönyv. Látom rajtuk, szinte maguk sem hiszik el, hogy a kis, személyes ajándéknak indult közös projektből egy igényes könyv született. Nagyon hálásak Sulyok Örs szakmai támogatásáért, munkájáért, a nyomdai kivitelezésért.

Nagyon sok visszajelzést kaptak már, megható – mesélik – hogy ennyire tetszik másnak is.

Az csak természetes, hogy a büszke családtagok mellett Rebeka imádja és szeretettel lapozza. Hogy lesz-e még közös munka? Vizsgáktól függ – nevet nagyot Dóra – de komolyra fordítva a szót, elárulja: a pozitív visszajelzések lendületet adnak, ötletből sincs hiány, így elképzelhető a folytatás.

S hogy mit üzennek az állatok? Elárulom, mert a legszebb üzenet, amit egy gyermek kaphat: „Kisember, maradj mindig kíváncsi, erős, szeress, tanulj, olvass, bízz, remélj, küzdj, merj. Szeretünk.”