Ősbemutatóval érkezik a CentriFUGA – középpontban a Kájoni-kódex

A CentriFUGA Kortárs Zenei Műhely 2013 őszén alakult, a fiatal kortárs zenei társulás 2014 elején debütált nagy sikerrel a budapesti FUGA Építészeti Központban. Az alapító tagok Kedves Csanád, Tornyai Péter, Rajk Judit és Balogh Máté. A csoport céljai között első sorban az új magyar zenei élet gondozása, valamint az érdemes fiatal alkotók, előadók összevonása szerepel, mely műhelymunkák során gyakran a társművészetek bekapcsolása is igen fontos szerepet játszik egyes produkciókban. A hagyomány teljes értékű tiszteletben tartásával új utak, lehetőségek, gondolkodásmódok megtalálása, értelmezése, megjelenítése, feltárása és bemutatása az említett művészek közös fókuszpontjának alappillére.

Az évek során egyre szélesebb körben váltak aktívvá a budapesti, valamint környékbeli művészek e csoportosulásban, a döntésekhez, működéshez új tagok csatlakoztak.

Mára már több mint 100 előadó és 40 zeneszerző munkássága jelenik meg stabilan a CentriFUGÁban, egyfajta ciklikusságban, projekttől és koncepciótól függő mechanizmusban.

A bázis ugyan a FUGA, ám egyes produkciók ellátogatnak más helyekre, így például Erdélybe is. A korábbi években lezajlott sikeres erdélyi koncertkörutak folytatásaként 2024-ben a csapat ismét útnak indul, ezúttal Csíkszeredában, Kolozsváron és Nagyváradon mutatják be műsorukat, amely a turnét követően Budapesten is felcsendül. Alaptematikának kifejezetten erdélyi témát választottak, a sokak számára oly kedves Kájoni-kódexet, a régóta tervezett, tiszteletteljes zenei kincs mikroszkopikus analízisének színpadra helyezése mellett, direkt és indirekt módon a helyi kulturális erőket megszólítva, a budapesti új zene külhoni missziójának közös konceptuálása valamint létrehozása kapcsán. Minden új zenemű reflexió a kódexre, avagy konkrét továbbgondolása egyes benne lelhető két- vagy többszólamú kompozíciónak – olvasható a csoportosulás közleményében.

A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző a Ligetnek elmondta, a CentriFUGA sok zeneszerzőt szólít meg és sok előadóval dolgozik, és mint kortárs magyar zenei fórum, konceptuálisan negyedévenként jelentkezik egy-egy műsorral, amelyeknek mindig nagyon erős és sajátos önálló témája van.

Olyan nemigen fordult elő, hogy régebbi műsort előadjunk Budapesten, olyan viszont igen, hogy megjárattuk az adott műsort vidéken. A kortárs zenének ez a sajátossága, hogy bemutatjuk, ezt követően pedig nincs utóélete, esetleg, ha operabemutatóról van szó, akkor azt még műsorra tűzik. A kamarazenében – főleg ilyen szervezett módon, ahogy a CentriFUGA működik – mindig megyünk tovább a következő állomásra. Bizonyos darabokat akkor tűzünk néha még műsorra, ha a koncepció megkívánja az adott műsorban. De teljes műsorokat nem, csak, ha vidékre visszük. A mostani erdélyi turnénak a sajátossága, hogy most itt lesz az ősbemutató, és ez a műsor lesz újból Budapesten.”

Kérdésünkre, hogy mi történik a kortárs zeneművekkel az ősbemutatók után, Kedves Csanád rámutatott, van, hogy kéri egyik-másik rádió, hogy küldjenek be kottát, de ez már egyénileg történik, nem kapcsolódik a CentriFUGA szervezett működéséhez. Ugyanakkor van, hogy szintén egyénileg lemezkiadásra pályáznak, de a leggyakoribb, hogy saját maguk felvételt készítenek, és hangzóanyaként megmarad az adott mű. „Egyes daraboknak van úgy utóélete, hogy egyes előadók valamilyen műsorba be akarják tenni, mert bizonyos alkalomból egy darabot odaillőnek találnak. De nem ez a jellemző.

Rengeteg ilyen szerzőről tudunk, hogy a fiókjából előkerült még csomó minden és ennek nagyon örvendtek a zenetudósok. Lehet, hogy kevesen tudják, de például Schubertnek összesen két szimfóniáját mutatták be életében, hét szimfóniáját egyáltalán nem. És ma a koncerttermekben sokat játsszák. Tehát, nem baj, ha egy darab bekerül a fiókba, mert annak bármikor lehet még feltámadása.”

Mint ismeretes, a Kájoni-kódex a 17. századi erdélyi zenetörténet egyik legfontosabb és legértékesebb dokumentuma. „Kájoni nagyon ügyesen – azt nem tudjuk, hogy mennyire előrelátható módon – , összegyűjtötte a korának legjátszottabb és leggyakoribb zenéit. Ebben a Kódexben megjelennek osztrák, olasz zeneszerzők művei is, oda is van írva a zeneszerző, de túlnyomó része szerzői aláírás nélküli zenemű. Simán elképzelhető, hogy némelyiket maga Kájoni írta, de nem tudjuk. Fontos viszont tudni, hogy nagyon bőséges ez a kódex. Az egyik zeneműben épp ez a bőség lesz bemutatva. De erről nem árulnék el többet, hogy legyen meglepetés a koncerten.

Ha valaki végiglapozza a műsorunk kottáját analitikus szemmel és összehasonlítja a Kódex darabjaival, azonnal észreveszi, hogy mi honnan lett átemelve. Ez egy létező dolog, régen olyannyira létezett, hogy maguk a kortársak emeltek át egy-egy témát egymástól. Például Bach néha Vivaldi témákat írt meg, igaz, teljesen más dolgot csinált belőle, de ez elfogadott volt. Itt nem ennyire konkrétan érhető tetten, ritkán fogjuk hallani ezt a fajta konkrétságot, de azért helyenként hallható lesz. Ez egy nagyon szép, színes műsor, különböző hangszerösszeállításokkal, változatos, vegyes és el fog hangzani egy-két darab a Kájoni-kódexből is” – összegzett a zeneszerző.