Reményt hozó sólyom: művészi felajánlás az oltóanyag-kutatásért

Biró Melinda nevét közel egy évvel ezelőtt ismerhettük meg, amikor kiderült, hogy ő képviselte immár másodjára Magyarországot azon a dubaji kiállításon, amelyet az ENSZ és az Egyesült Arab Emirátusok hívott éltere a nemzetközi nőnap alkalmából.

Melinda, saját bevallása szerint az üzleti világból érkezve, autodidakta módon vált képzőművésszé. Mivel most úgy érzi, nem ülhet tétlenül – mondja –, egy kezdeményezéssel rukkolt elő, melynek elsődleges célja az oltóanyag-kutatás támogatása.

Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik a sólyom. Így alkottam meg az első Reménysólyom című képet, amely végül kollekcióvá bővült. A Reménysólyom jelképezzen minket, legyen ez a koronavírus elleni harc szimbóluma. A kollekció képeinek eladásából befolyó licencdíjaimmal a COVID-19 koronavírus elleni oltóanyag kifejlesztését szeretném támogatni” – hangsúlyozza ki a csíkszeredai születésű képzőművész.

De mi is a teendő, ha támogatni szeretnénk a kezdeményezést? A sorozat 34 alkotást foglal magába, ezeket a melibiro.com oldalról lehet letölteni, majd kinyomtatni. Most már az ár sem lehet akadály – jegyzi meg Melinda –, hiszen a képek teljes felbontásban elérhetőek az eredeti értékük töredékéért, azaz mindössze kilenc euróért.

A középiskola utolsó évére készülő Melinda szüleivel a rendszerváltást megelőzően, 1989 szeptemberében költözött Székelyföldről Magyarországra. Kényszerköltözés volt, amit megszenvedtem – jegyzi meg keserűen, hiszen neki Csíkszeredában maradt az élete. Így aztán egy ideig rendszeresen, majdnem heti rendszerességgel visszajárt szülővárosába. A középiskolát követően Magyarországról Németországba vezetett az útja, itt tizenhat évet élt, majd 2006-ban, amikor egy gyógyszergyártó svájci cég ügyvezető igazgatója lett, Svájcba költözött. Jelenleg Budapesten él, és egyre erősebben kötődik szülőföldjéhez.

Azt mondja, az, hogy ő csíki székely, az a vérében van, s bár az évek során Csíkszeredától földrajzilag távol került, a lelki kötődés mindmáig megmaradt.

„A 22 éves lányomat, aki Németországban született és Svájcban nőtt fel, nemrég elvittem Csíkszeredába, és felkerestük a számomra fontos helyeket. Erre ő egyszer csak azt mondta: anya, én itthon vagyok” – meséli tavalyi élményeit nem kis büszkeséggel a hangjában Melinda. Fontos számára – hangsúlyozza ki –, hogy gyermekei tudják, honnan jönnek, hol vannak a gyökereik.

„A mai Márton Áron Gimnáziumban olyan tanáraim voltak, akik a tananyag mellett a világot mutatták meg nekünk, gondolkodásmódot adtak át, és ez formált bennünket. Számomra fontos megőrizni az identitásomat. A világban körbe lehet nézni, de jó, ha van ahová hazatérni” – mondja.

A festészet iránti szerelme mondhatni új keletű, alig három éves. Különleges technikával dolgozik, fusion-art művei az olajfestés, fotótechnika és digitális utómunka kombinációjának eredményei. Képei világszerte kiállításra kerültek már, többek között Párizsban, Budapesten, Salzburgban, Dubajban és Monacóban.