Sörgyári dokureality: emberek a főnök mögött

Csíkszentsimonban forgatták az RTL Klub Főnök inkognitóban című műsorának egyik részét. A Csíki Sör Manufaktúra álcázott, „pályaváltó” főnöke ifj. Török Zoltánt is elkísérte egy munkanapján, akinek fogalma sem volt arról, hogy ebben a műsorban fog szerepelni. A hétfőn este adásba került műsorról, az őt ért meglepetésekről, élettörténetéről a csíkszeredai fiatalember mesélt portálunknak.

„Annyit tudtunk, hogy egy dokumentumfilm készül a pályaváltókról. Elmondták, lesz egy személy, akinek be kell mutassuk egy napunkat, azt, hogy miről is szól a munkánk. Járt a töltősoron, a főzőházban, illetve nálam, együtt mentünk terepre. Aznap egy picit könnyebb napom volt, bemutattam neki azt, amit ennyi idő alatt be lehet mutatni, azaz, hogy miről szól a söreladás, hogyan viszonyulunk a partnerekhez, megmutattam, hogy történik a számlázás, mit teszünk, amikor van például plusz sörünk, azaz éppen marad sörünk, mert valaki nem veszi át” – elevenítette fel a kalandos napot Zoltán.

Az, hogy ki is a „pályaváltó”, az számára utólag derült ki. Az együtt töltött nap után a fiatalembert a főnök hívatta. „A gyárban van egy látogatóközpont, melynek része a Skybar, ami töltősor fölött található, ott vártak a kamerák és Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra alapító-tulajdonosa, valamint Jakab Ingrid, a Csíki Sör Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. Kérdezték, hogy megismerem-e Ingridet, és hogy mikor találkoztam vele utoljára? Hát hogyne ismertem volna meg, az év elején volt az utolsó csapatépítőnk, és ott találkoztam vele. Az viszont meglepett, amikor elmondták, hogy ő volt az a személy, aki pályaváltónak álcázva magát korábban végigkísérte a napomat. De az igazi meglepetés csak ezután következett. András megköszönte a munkámat, a partnerekhez való hozzáállásomat, elmondta, hogy értékeli azt, amit teszek. Ez nekem rengeteget jelentett és jelent. Ingrid is elmondta, hogy jól telt a napja, tetszett, ahogy a munkámat végzem. És jött a meglepetés: kétmillió forint értékű anyagi támogatást kaptam a házam befejezésére. Kicsit belefáradtam a házépítésbe, már azon gondolkodtam, hogy leállok, nem csinálom tovább. Andráshoz eljutott ennek híre.

A kalákáért, csapatmunkáért, amivel a kollégák hozzájárulnak a ház befejezéséhez, illetve az eladási osztály hatékony munkavégzését értékelve az értékesítési csapat kapott még pluszba egy millió forintot. Ezt a segítséget mindenki megérdemli” – mesélte még az emlékek hatása alatt a Ligetnek a csíkszeredai fiatalember. Török Zoltán ezzel a segítséggel már biztosan be tudja fejezni a házát, és a legszebb reményei szerint novemberi születésnapját már ott ünneplik.

A harmincegy éves Török Zoltánra ráfér a szerencse. Tizenhét évesen hererákkal diagnosztizálták, Csíkszeredában műtötték, Budapesten kezelték. Tizenegy éve tünetmentes. „Megdagadt a herém, és fájt. De hát tizenhét évesen szégyelltem mondani bárkinek is. Most már teljesen másként látom, ha időben szólok, lehet, kevesebbel megúszom. Észrevettem valamikor tavasszal, és ősszel kezdtem beszélni róla, akkor gyulladásra gyanakodtak, azzal kezdetek kezelni. Aztán kiderült, hogy hererák áttéttel, megtámadta a tüdőt, szívet, a gyomrot.

Csíkszeredában azt mondták, hogy két hetem, maximum két hónapom van, persze ekkor én még ezt nem tudtam.

Csíkszeredában megműtöttek, kivették az egyik herémet. Én akkor döbbentem meg, amikor Budapesten az országos onkológiai központba vittek, nem értettem, mit keresek ott, hiszen nem vagyok beteg. A szüleim azt mondták, kivizsgálásokra visznek. Aztán ott szembesültem a betegséggel, és következett hét hónap kemény kezeléssel, kemoterápiával. Nagyon igénybe vett, nehéz volt, de hála Istennek túl vagyok rajta. Vigyáznom kell magamra. Tíz év után már nem szükséges évente szűrésekre járni, de megyek” – vallotta Török Zoltán. Tudja és hiszi, bármit meg lehet oldani, mert „ha leragadunk egy problémánál, az elvisz”.