Szenvedély járvány idején. Havas Juli első regényéről

Milyen az, amikor valaki kitűnő szakember a saját területén, de kikacsint és ír egy regényt – persze nem egyből és kisujjból, de akkor is? A végeredmény lehet egy kőkemény és húsbavágó kortárs regény, amelynek úgy van nagy sikere, hogy nem vidám, de igaz dolgokról mesél.

A Havas Juli írói álnév mögött megbúvó orvosnő „esete” és műve pont ez: a Nincs Hold, ha nem nézed című regény úgy született, hogy írója évek óta neves orvosnő. Sem a valódi nevét, sem pedig a várost, ahol dolgozik, nem szeretném leírni, mert most az írói tevékenysége a fontos számunkra, nem pedig az elsődleges szakmája, amiben szintén sikeres – annyi álljon itt, hogy Székelyudvarhelyről származik, és a nyolcvanas évek végén került Magyarországra, ahol azóta is a szakmájában dolgozik. Néhány évvel ezelőtt viszont beköszöntött az írás is az életébe, méghozzá úgy, hogy előbb a Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva íróházaspár által vezetett írói tanfolyamon vett részt, majd megírta ezt a regényt. A Kalligram kiadó mindenesének, Mészáros Sándornak pedig annyira megtetszett a kézirat, hogy idén tavasszal a regény megjelent, és azóta a második kiadás is napvilágot látott. Ez egy nagyon erős debütálás, emellett a magyarországi irodalmi lapokban is jó kritikákat kapott a kötet.

A Nincs Hold, ha nem nézed tulajdonképpen egy fikciós regény, ám gyakorlatilag minden mondatában érezni lehet a vegytiszta valóságot, s ez nem csak a magyar egészségügy helyzetére, hanem a főhősök érzelmi világára is érvényes. A generációkon át hordozott traumák ugyanis mindenkinél megjelennek, így egyfajta családregény is: szinte minden szereplőnél van utalás a felmenőkre vagy egy-két olyan történet beleszőve a narrációba, hogy némiképp érthető, hogy az az ember pont miért olyan, amilyen.

A főszereplő egy Kertész Anna nevű orvosnő, aki zűrös tinédzserkor és egy értelmiségi, de másképp rettenetes, veszekedős családi háttérből jön – a tinédzserkor után következik a nővérképző, majd az orvosi egyetem, Annát pedig ott találjuk a szakmájában dolgozva, illetve a kapcsolataiban. A történetet néha egyes szám első személyben meséli, illetve „felülről” is látjuk – tulajdonképpen három (két kisebb és egy nagyobb kapcsolat) története, beágyazva a mai magyar valóságba, illetve a koronavírus-járványba. És pont ezért annyira életszagú: valakinek, valakiknek a kőkemény tapasztalatai vannak leírva a lapokon, gyakorlatilag a letehetetlen kategóriába tartozik. Nagyon jó érzékkel adagolja a szereplői történeteit, érzéseit, emlékeit, közben pedig gondolkodtat – igazi „beleélős” könyv. 

Anna három kapcsolaton „vergődik” át: az első egy külföldi „ultraértelmiségi”, talán a legantipatikusabb, a második az „egyszerű” ember, aki meglepődik, amikor a hirtelen és nyilvánosan „megejtett” feleségül kérés után kosarat kap, a harmadik pedig az igazi „bántalmazós”, hosszú évekig kinyúló kapcsolat. A fiatal doktornő a kórház nagyhírű főorvosának lesz a szeretője: Iván a családját nem hagyja el Annáért, és minden megtörténik, ami egy ilyen kapcsolatban általában megszokott, a „birtoklástól” a bántalmazásig, a nagyon sok szextől a kiüresedésig. Bátorkodom leírni, hogy A Nincs Hold, ha nem nézed egy lélektani regény, hiszen végülis a regény központi vonala az orvosnő érzelmi világa, a vívódásai, a kérdései, a saját lelkével való foglalkozás.  

„Iván igényt tart a gondolataimra, akárcsak az időmre. Nem tudok nélküled létezni, mondja és írja, és tényleg nem tud. Folyamatosan igényt tart rám. Amikor nem vagyunk együtt, úgy érzem, percenként hív. És én boldogan odaadom neki, bármit kérjen, legyen az a testem vagy a lelkem és az időm is. De azért nagy könnyebbség, hogy időnként hazamegy, és végre egyedül lehetek. 

Kapcsolatunk elején a saját családjáról is elejtett ezt-azt. Nem érdekelt a felesége, aki remek asszony, sem a két majdnem felnőtt gyereke, simán megsüketültem, amikor róluk beszélt. Sem professzor apósa, csodálatos anyósa, és a felső tízezer, vagy valami ahhoz hasonló, amiben mozognak. Élénken éreztem a molyirtó szagát, amikor róluk beszélt, tüsszentek is olyankor.

Ha lennének barátnőim, bizonyára megkérdeznék, hogy mit gondoltam az otthoni dolgairól, és nyilván nem hinnék el, hogy semmit. Olyanok voltunk mi ketten, mint egy külső környezettől független zárt termodinamikai rendszer. Saját világunk szűk átjáróin csak a kórházi dolgok és a szakma tudott behatolni. Mi voltunk az entrópia, a kiszámítható rendezetlenség, ami, ha adiabatikusan zárt marad, egyensúlyba kerül”

– igen, ennyire őszinte és kemény „lélektani” részek vannak Havas Juli regényében. Érzelem, értelem, szenvedély és szenvedés – ezek azok a szavak, amelyek leírják.  

A regény másik „aspektusa” a koronavírus-járvány: úgy tudom, hogy ez az első olyan magyar regény, amely az elmúlt több mint két év szomorú tapasztalatait dolgozza fel, ugyanakkor az magyarországi egészségügyi helyzetről is kapunk ízelítőt, túl azon, amit a különböző médiafelületeken olvashattunk, mert látni tényleg keveset lehetett. Többek között egy olyan írói eszközzel, hogy megrajzolja egy tipikus maszk- és oltásellenes, összeesküvés-elméletekben hívő házaspár portréját, akik elkapják ugyan a betegséget, kórházba kerülnek, de túlélik és ott folytatják, ahol abbahagyták. Ugyanakkor meg az ilyen mondatokkal:

A regényben talán a legjobban megrajzolt és legrészletesebb figura a nagymama, a zsidó nő, akinek arab férje volt és idős korára egy indiai, szintén idős emberrel van kapcsolata – valahol ő lesz Anna példaképe is az évek alatt, elveszítésének körülményeit pedig szintén úgy írja le, hogy anélkül, hogy ott lennénk, érezzük a tehetetlenséget, azt, hogy orvos, egészségügyben dolgozó vagy és mégsem tudod megmenteni a saját rokonodat, szülődet, nagyszülődet sem. Egészen elképesztő tragédiák ezek, amelyekből sajnos akármelyikünknek kijuthatott az elmúlt két évben.  

Végülis áltatás az egész, mert pont hogy a Hold attól még megvan, mert éppen nem nézzük – tényleg, ez a cím, ez a mondat maga mindent visz, és ott van a mindennapi életünkben, már akinek ott van, aki így él, de megkockáztatom, hogy a többségünk így él vagy így kénytelen élni. Igen, nagyon kemény dolgok ezek, a könyvben több olyan helyzet van, amikor az embernek ökölbe szorul a keze vagy éppen sírhatnékja van, mert érzi a tehetetlenséget vagy éppen azt érzi, amit Anna érez. És az oly szomorú. Ugyanakkor sok mindent felold az a nagyon sajátos és folyamatosan jelen levő humor is.

A regény nyújthat önfeledt szórakozást is, de aki hétköznapjaink kőkemény valóságát nemcsak megéli, hanem még el is szeretné olvasni egy kitűnően megírt kortárs magyar regényben, az feltétlenül vegye kézbe Havas Juli első könyvét.  

Havas Juli a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár vendége lesz augusztus 26-án a Nyitott Könyvek Éjszakáján, a beszélgetés este 8 órától kezdődik. Azt, hogy lesz-e következő kötete, ott minden bizonnyal megtudjuk. Az írónővel e cikk szerzője beszélget majd.