Színes, vicces, de már nem átütő erejű az új Thor-film

Vannak emberek, akik nagyon jól tudnak vicces történeteket előadni. Első hallásra mindenki dől a nevetéstől, aztán egy következő alkalommal már változik bizonyos pontokon a sztori, és már nem fog akkora sikert aratni, mint először. A lényeg, hogy

egy adott viccen, bár lehet kétszer vagy többször is nevetni, de másodszorra már nem ugyanúgy.

Ez a fajta történetmesélő most Taika Waititi, korunk egyik legviccesebb és legeredetibb rendezője, aki most már elmondhatja magáról, hogy két Thor-filmet is készített a Marvelnek. De míg a 2017-es Thor: Ragnarök elemi erővel, formabontóan, harsányan, humorosan robbant be a köztudatba, addig a most mozikba került Thor: Szerelem és mennydörgéssel már nem ez a helyzet. Ez is

színes, vicces, parádés, helyenként önreflexív, de már egy kissé önismétlődőnek érződik a már ismert formula.

Félreértés ne essék, nem egy rossz Marvel-film a Thor: Szerelem és mennydörgés (aminek meglehetősen csalóka és félrefordított a magyar címe a befejezés tükrében), sőt mérföldekkel jobb például a kritikusi és nézői körökben is nagyon alulértékelt első és második Thor-filmekhez képest, és még a Marvel-átlagból is kiemelkedik a nemrég bemutatott, majdnem horrorfilmnek készült Doctor Strange az őrület multiverzumában mellett.

Tényleg tobzódik az őrületben Doctor Strange legújabb, multiverzumos kalandja

Elkészült a Marvel első, majdnem-horrorfilmje, amely ügyesen játszotta ki azt, hogy magas korhatárbesorolásúnak titulálják. A Doctor Strange az őrület multiverzumában megvalósítás terén eléggé eltér a korábbi Marvel-filmektől. Kritika.

Thor továbbra is egy nagyra nőtt gyerek, akit Waititi tett ilyenné. A depresszió több fázisán is átment karakter a Bosszúállók: Végjáték eseményei után beáll a Galaxis Őrzői közé, de közben keresi a saját útját. Egy mondhatni kiégett figura, aki sok mindenen átment már, és nincsenek számára kihívások, de nagyon jó abban amit csinál:

amikor hívják, akkor fejszéjével egyedül képes lenullázni a vele és csapatával szemben felsorakozó hadsereget, így Star-Lord és csapata át is engedi neki a gyeplőt, hogy győzzön le mindenkit úgy, ahogy éppen kedve tartja.

A film elején még céltalan Thor ezúttal „önerőből” találja meg az újabb fontos küldetését, nem pedig sodródik az eseményekkel, ahogy ez történt a Ragnarökben. Felkelti figyelmét Gorr, az istenmészáros, aki különleges kardjával képes kioltani a halhatatlan égi lények életét. A Gorral való első összecsapás során azonban Thor azzal kénytelen szembesülni, hogy „kettő van belőle”, egész pontosan, hogy

volt barátnője, a tudós Jane Foster (akinek a szerepére visszatér Natalie Portman) a Ragnarökben széttört Mjölnir birtokosaként Mighty Thorrá változott.

Ez az újabb Thor viszont nem a párhuzamos univerzumból érkezett, hanem a Marvel Filmes Univerzum Földjének idővonalán történik az egész. Jane Thorjának azonban az isteni erőért hatalmas árat kell fizetnie, és ez adja a meglehetősen drámai vonalat is az alkotásnak. A film ugyanakkor egy romantikus dráma is, amiben

egy kapcsolat különböző fázisaiba kaphatunk betekintést, felzárkózhatunk abból, hogy miként lett vége Jane és Thor románcának, és milyen, amikor sok idő után újra találkozol az exeddel, aki jobban néz ki, mint bármikor.

Mivel az istenek létezését fenyegeti Gorr, Thorjaink és a hozzájuk csatlakozó Valkűr és az elmaradhatatlan Korg az ajándékba kapott két ordító kecskével felkeresik a mindenhatók világát, hogy segítséget kérjenek tőlük az istengyilkos legyőzéséhez, azonban

kénytelenek a mindenhatók arroganciájával és ignoranciájával szembesülni, akik – élükön Zeusszal – nem veszik komolyan a rájuk leselkedő fenyegetést.

(Itt érdemes megemlíteni, hogy a pocakosodó Russel Crowe mennyire jó választás volt az öregedő, infantilis istenfejedelem szerepére, aki megleckéztetné Thort, helyette pedig ő kap életre szóló leckét, amiből persze nem hajlandó tanulni).

Tovább nem is érdemes taglalni a néhol csigalassúsággal araszoló, néhol pedig a szokásos őrült, marveles tempóban száguldó cselekményt, elég annyi, hogy a filmtől nem kell világmegváltó gondolatokat várni, hiszen

a stúdiótól megszokott agykikapcsoló mozi-vidámpark egy újabb állomása, ami tovább építi a filmes univerzumot, és újabb leágazásokat hoz létre.

A film ugyanakkor helyenként nem érződik 200 millió dolláros blockbusternek (körülbelül ennyiből készült el, míg a Ragnarök „még csak” 175 millió dollárból készült, és mégis káprázatosabbak, jobban megcsináltnak érződik), amire csak ráerősít a tény, hogy Natalie Portman elmondása szerint az egyik leglátványosabb jelenetet egy Best Buy parkolójában forgatták, amit aztán „eltakartak” a világ összes vizuális effektjével.

Vannak azonban jelenetek, ahol

nem érződik a látványfilm-büdzsé, hiszen egyszerű, már-már minimalista, hétköznapi terekben játszódnak, és olyanok, mintha ezeken spóroltak volna azért, hogy az igazán látványos jelenetek tele lehessenek CGI-jal és az elmaradhatatlan látványelemekkel.

A legújabb Thor-film azonban minden hibája ellenére egy koherens, A-ból a B-e eljutó, könnyed és vicces nyári blockbuster, meglepően jól kidolgozott főgonosszal (nemhiába játssza Gorr szerepét az átlényegüléseiről ismert Christian Bale, aki ebben a szerepben is emlékezeteset tud alakítani), szerethető karakterekkel és aranyos gyerekszereplőkkel (Chris Hemsworth mindhárom gyereke feltűnik a filmben, így például Gorr lányának a szerepét is főszereplőt alakító színész lányára osztották), akikre aztán komoly feladat hárul a végső összecsapásban.

Thor újabb színes, vicces, Guns N’ Roses és egyéb slágerekkel és fülbemászó zenékkel megtámogatott kalandja végeredményben lehetett volna jobb is, de mint fentebb is írtuk,

egy korábbihoz hasonló frappáns sztorit már nem lehet ugyanolyan jól előadni, elvárva a ugyanazt a reakciót, mert másodikra már nem lesz ugyanolyan.

Waititi mindent megtett annak érdekében, hogy újraértelmezze az egyik legerősebb bosszúálló karakterét, azonban már nem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha a következő Thor-filmet is ő rendezné.

Most, hogy a karakter új utakon indulhatott el, új távlatok nyíltak meg előtte,

lehet, hogy egy új rendező teljesen más stílusban képes lesz majd újraértelmezni, és a továbbiakban is érdekessé tenni a Marvel-rajongók számára.

Merthogy – ahogy ezt a stáblisták utáni bejelentésben is láthattuk – biztosan viszontlátjuk még a viharistent a mozivásznon.