Tényleg tobzódik az őrületben Doctor Strange legújabb, multiverzumos kalandja

Már maga az őrület és a multiverzum kulcsszavak előrevetítették, hogy egy nem szokványos filmmel készülnek 2022-ben folytatni a Marvel varázserővel bíró, egyik legerősebb karakterének, Doctor Strangenek a történetét.

A 2016-os előzményfilm óta azonban annyira sok minden történt ebben a filmes univerzumban, hogy Strange sem úszhatta meg, hogy húzónevű hősként  másokkal osztozzon a képernyőn, egyfajta Bosszúállók-kaliberű alkotásban, ahol

már nem csak a világ, hanem egyenesen a párhuzamosan egymás mellett létező univerzumok megmaradása a tét.

Már lassan nem is szuperprodukció, amely „el nem fogyaszt” legalább egy rendezőt kreatív nézeteltérésekre hivatkozva a film bejelentése és a premier közötti munkafázisok valamelyikében, ez alól pedig a Doctor Strange in the Multiverse of Madness sem volt kivétel: a mágiahasználó szuperhős korábbi filmjét levezénylő Scott Derrickson horrorendezőt váltotta Sam Raimi, aki a Gonosz Halott-trilógia, néhány szerzői horror- és képregényfilm után megcsinálta a Sonynak az első, részenként eltérő megítélésű Pókember-trilógiát. Raimi a Pókemberek óta nem igazán alkotott nagyot blockbuster-téren, így érthető, hogy

hatalmas elvárásokkal kerülhetett a rendezői székbe, hogy az egyik legfontosabb Marvel-karakter útját vigye úgy tovább, hogy az egyedi legyen, de végeredményben ne lógjon ki túl markánsan a kisebb-nagyobb kilengésekkel kitaposott fősodorból.

A stúdió szándéka is az volt, hogy egy kicsit sötétebbre vegyék a figurát, és elmozduljanak a horror irányába, de csak épp annyira, hogy a 13 éves gyerkőcöt is el lehessen vinni a filmre, hiszen tudvalevő, hogy a Marvel-filmek egyik fő célközönsége a képregény-, vagy éppen film- és videójáték-rajongó tinédzserek, akiknek jelentős hányadától búcsút kellene venni egy magasabb korhatárbesorolás miatt.

Sam Raimi megértette, hogy mit várnak tőle, de elég szabad kezet kapott ahhoz, hogy szabadon engedje a kreativitását és fantáziáját, ennek köszönhetően a már sablonosnak mondható Marvel-forgatókönyvből egy

helyenként tényleg ijesztő, horrorelemeket bátran felhasználó, de az öncélú ijesztgetésen nem túlmenő, egyedi látványvilágú filmet sikerült tető alá hoznia. Ráadásul mindezt annak tükrében, hogy több alkalommal is pótforgatásokat rendeltek el, mivel a stúdió feltehetően nem volt elégedett a film első változataival.

Az új Pókember-mozi a rajongói filmek netovábbja

Ha valami mostanában kifogástalanul sikerült a szórakoztatóiparban, akkor az a legújabb Pókember film, amely a Nincs hazaút alcímet kapta. A pénteken megjelent filmhez hatalmas nézői elvárások társultak. De hogy jutottunk idáig? Spoilermentes elemzés.

Hosszú út vezetett tehát a most vetítővászonra került alkotásig, időközben pedig a tavaly decemberben és januárban kasszát robbantó Pókember-film (Spider-Man: No Way Home) is megalapozott Doctor Strange hátborzongató kalandjának, hiszen a köpenyes varázslónak igen fajsúlyos szerep jutott a három Pókembert és mégtöbb Pókember-gonoszt felvonultató filmben, ami mondhatni

könnyed kis drámai kaland volt a mostani multiverzumos agymenéshez képest.

A film főgonoszát ezúttal „házon belülről” vették, vagyis nem egy új karaktert mutatnak be, hanem a megözvegyült Wanda sötét énje, a Skarlát Boszorkány lesz az, akitől rettegni kell. Ez pedig azt feltételezi, hogy előismeret is szükséges a történet teljes értékű megértéséhez: a tavaly januárban bemutatott WandaVision sorozat végkimenetele a film konfliktusának előidézője,

Strange pedig igazából katalizátorként van jelen a filmben: ő köti össze a különböző valóságokat, amelyeken hol végigszáguld, hol pedig lassú párbeszédek és expozíciók segítségével halad át a cselekmény.

A tulajdonképpeni „újdonság” egy nagyon is szerethető kulcsfigura bemutatása, a Xochitl Gomez által eljátszott America Chavez, akinek az a képessége, hogy kontrollálhatatlan módon nyit csillag alakú portálokat a párhuzamos univerzumok között, amelyek eddig a Marvel moziverzum hősei számára mindeddig csak elméleti síkon léteztek, de a fent említett Pókember-filmtől váltak kézzel fogható valósággá.

A multiverzum kiaknázása mondhatni végtelen lehetőséget jelent a Marvel Mozis Univerzum számára hiszen ezáltal újabb és újabb képregényhősök, vagy azok párhuzamos univerzumbeli másait tehetik a soron következő filmek és sorozatok fő-, vagy mellékszereplőivé, ahogy tették ezt most is a legújabb Doctor Strange filmben. Spoilerezni még nem ér, de elég annyi, hogy

egy kisebb osztálytalálkozónyi karaktert sikerült összehozni erre a mozifilmre, és még mindig csak a felszínt kapargatták meg a készítők.

Nem is Marvel-film lenne, ha ezen karakterek egy részének kiléte nem szivárgott volna ki időnap előtt, sőt olyanra is van példa, akit menetközben egy villanás erejéig tettek a film dübörgő marketingkampányának részévé, ezzel is fokozva a film iránti hatalmas érdeklődést. Azt az érdeklődést, amely a nyitóhétvégén számokban is megmutatkozott, ugyanis

a Marvel Mozis Univerzum történetének negyedik legjobb nyitányát produkálta Strange legújabb kalandja a mozipénztáraknál. Felülmúlta még a több mint egy hónapja bemutatott rivális DC-univerzum újragondolt Batmanjének nyitóhétvégi bevételeit is.

Batman: intelligens, sötét és mai

Cristopher Nolan Batman trilógiájának utolsó darabja tíz éve debütált, így a legendás képregény-karakter rajongói immár egy évtizede várják, hogy valaki kimentse a figurát abból a hollywoodi szupi-szuperhősöket meg-megcsillogtató felszínességből.

A csütörtöki világpremier óta begyűjtött 450 millió dolláros bevétel ugyan nem ér a decemberi Pókember-mozi hasonló időintervallumos bevételének nyomába, de a pandémia utáni második legerősebb filmes kezdés, ami azért is beszédes, mert ebből is látszik, hogy mekkora az érdeklődés a Marvel-franchise filmjeinek folytatásai iránt, amennyiben azok már ismert, és népszerű karaktereket történetét szövik tovább, és új, még szerteágazóbb alkotásoknak ágyaznak meg a közeli vagy a távoli jövőre vonatkozóan.

A legújabb Doctor Strange-mozi tehát nem hoz semmi újat a horror-elemeken és néhány tényleg kreatívan megmutatott párhuzamos világ megmutatásán túl. A hősök itt is egy középszerű történetben kerekednek felül látványos akciójelenetekben, CGI-díszletek előtt, vizuális effektek garmadáját felhasználva egymáson, a különbség ezúttal annyi, hogy

a főellenség egy korábban szimpatikus karakter, akinek most az igazán sötét oldalát is sikerült megmutatni, és egyszer s mindenkorra eldőlt az is, hogy ki a legerősebb a Marvel Moziverzum szuperemberei közül.

Nyilván, ha más lett volna a főellenség, akkor másként alakultak volna az erőviszonyok is.

A Doctor Strange az őrület multiverzumában egyszerre biztonsági játék és egyfajta szintlépés is a stúdió részéről, hiszen ennyire sötét és horrorisztikus hangulata még a meglehetősen félresikerült Thor: The Dark Worldnak sem volt, amely ennek ellenére egy rendkívül parádés és színes folytatást kapott (Thor: Ragnarök), és amelynek újabb, júliusban érkező folytatása hasonlóan parádésnak és színesnek érkezik (Thor: Love and Thunder). Ebben folytatódik majd a Doctor Strangeban most megkapargatott multiverzum-tematika, új fejezetek nyílnak az univerzumépítésben, a Marvel-vonat pedig mondhatni, hogy ismét gőzerővel robog a Fekete Párduc és a két utolsó Bosszúállók-film, valamint a járvány által kettétört, „üres” 2020-as év óta, amikor is egy filmjük sem jelent meg.

A Marvel Moziverzum tehát köszöni szépen jól van, és nem terveznek lassítani, hiszen több film és újabb sorozat érkezik idén és az elkövetkező években, és ha minden betervezett alkotás megüti, vagy éppen felülmúlja az Őrület Multiverzumának szintjét, akkor a rajongóknak nem lehet okuk továbbra sem panaszra.