Tragédiák, ebédek és... szomorú szerelmek. Dalok a vasárnapról

A vasárnapi délutánokon a vasárnapi népek vasárnapi ebédet esznek – közben a tévében megy egy régi, fekete-fehér film, a vasárnapi film. Miséről, istentiszteletről jön haza az ember és a család – már aki. Más egy átmulatott éjszaka után másnaposan fetreng, megint más pedig boldogan lazít és heverészik, sétálni megy a családdal. Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, és ezzel így vannak a vasárnapok is. Vannak szomorú, laza, véres és egyszerű vasárnapok és dalok is, a magyar és a nemzetközi rockzene előadói, szerzői e téren is alkottak néhány igazi nagy klasszikust.  

A híres „banános lemez” nyitódala, Lou Reed és John Cale szerzeménye – a kultikus New York-i zenekar a hatvanas évek végén Andy Warholnak köszönhette ismertségét. Igazi művészcsapat, amolyan sajátos alternatív hang volt a keleti parton, a cím nélküli elő lemezük a rockzene történetének egyik legkülönlegesebb produktuma. A csapat Lou Reed-re épült, ő volt a fő dalszerző és előadó, ám a Velvet Undergroundot egy német énekesnő, Nico (eredeti nevén Christa Päffgen) hangja és megjelenése tette még különlegesebbé. Ez az újramasterelt dalverzió a lemez megjelenésének ötvenedik évfordulóján került fel a videómegosztóra. A két alkotó közül csak John Cale él még, Lou Reed 2013-ban hunyt el. 

Az ötven éve, 1970-ben megjelent Doors-lemez, a Morrison Hotel egyik „rejtett” szerelmes dala a Blue Sunday. Jim Morrison akkoriban már Pamela Coursonnal járt, nemcsak ezt a dal, hanem több más is róla, illetve neki szól erről az albumról. A Doors a Velvent Undergroundhoz hasonlóan szintén ritka holló volt a nyugati-parti zenekarok között, hiszen Kaliforniában abban az időben voltak a hippi-nyarak. Errefel jött a Doors 67 táján, és azt üzente, hogy nem mind arany, ami fénylik, és a szerelem is lehet más, illetve a vasárnap is. A Blue Sunday egy finom, kedves dal, ami a Peace Frog szerzemény végén folyik be abba.

Azt mondanánk, hogy forradalmi dal, sajnos nem az – Írország emblematikus zenekara, az U2 az 1972. január 30-án, vasárnap az észak-írországi Derryben történt vérengzésnek állít emléket ebben az 1983-ban, a War című lemezen megjelent, egészen különleges hangszerelésű és szerkezetű dalban. „Broken bottles under children’s feet / Bodies strewn across the dead end street...” – tehát „törött üvegek a gyerekek lábai alatt / hullák kiterítve a zsákutcában”. Sajnos a kép tényleg ez volt, a vasárnap délelőtti vérengzésben, amikor a katonaság a fegyvertelen civilekre lőtt, 13 ember azonnal, az utcákon halt meg. A tragikus történetet nemcsak dal, hanem több kiváló játék- és dokumentumfilm feldolgozta, közülük Peter Greengrass dokumentarista játékfilmje a legkiemelkedőbb – a dalnak ezt a verzióját a film képeivel illusztrálták.

Térjünk át a magyar dalszerzőkre. „Vasárnap ismertem meg őt” – így kezdődik Bródy János egyik legismertebb szólódala, amely az 1989-es, Hang nélkül című lemezen jelent meg. Egy hétig ez a bizonyos kapcsolat tartott, amiről a dal szól – a megismerkedés viszont vasárnap volt. Az ember a dalt hallgatva filmszerűen el tudja képzelni ezt a kis történetet, ezt a mini love-sztorit – Bródy, a magyar pop-rocktörténelem egyik legjobb szövegírója zseniálisan meséli el, adja elő ezt a mégis vasárnap kezdődő, igencsak hétköznapi eseménysort.     

Azon dalok egyike, amelynek nem „egyszálgitáros”, hanem zenekaros kísérete van, az Utóirat című lemezen jelent meg, illetve ezzel a címmel egy koncertlemezt is kiadtak 1989-ben. Bereményi Géza írta ezt a szöveget is, ironikus, családi idillt parodizáló, cinikus, humoros dal, ami Cseh Tamás előadásában válik igazán nagyszerűvé. Pont ez volt kettejük titka, vagyis ettől vált a kettős a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának oly nagyszerű láttatójává. Ebből a dalból is van egy érdekes feldolgozás, a Heaven Street Seven készítette a Cseh Tamás-emléklemezre.

Zorán harmadik stúdióalbumának A-oldalát zárja ez a dal, zenéjét Presser Gábor, szövegét pedig testvére, Sztevanovity Dusán írta. Ez olyan igazi budapesti dal, amúgy az egész album az: melankolikus, kicsit bágyadt, mint a hetvenes évek végén talán az egész Magyarország. De életszag, az van benne – a dalt a Budapest Retro film kockáival követve valóban megelevenedik bennünk a közép-Kádár-kori főváros egy szokványos vasárnap délutánon. A szöveg is nagyon le van találva: „Vasárnap délután talán a harag is csendesebb / s az elvált apa láthatja kisfiát. / A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket / és Farkasréten is elfogy a sok virág”.

A világ legismertebb vasárnapi száma, annyira, hogy rekordszámú előadó készített belőle felvételt. Nevezik az öngyilkosok himnuszának is, bár nem teljes joggal, de ahogy ez lenni szokott, általában több a legenda egy ilyen történetben, mint a valóság. Az viszont tény, hogy a zeneszerző, Seress Rezső is öngyilkos lett 1968-ban, a dal eredeti, magyar szövegét Jávor László újságíró írta. Soroljunk fel egy pár előadót, hogy kik adták elő és készítettek belőle felvételt. Igen impozáns és hiányos névsor: Karády Katalin, Billie Holiday, Frank Sinatra, Sarah Vaughan, a Genesis, Ray Charles, Elvis Costello, Marianne Faithfull, Sinéad O’Connor, Björk.

Azért ne legyünk ennyire szomorúak, hiszen egy vasárnap nem feltétlenül ennyire szomorú – lehet az vidám, ebédszagú és meghitt is. Jön a hétvége, vasárnapra fel!