Trónok harca: az eddig megtett út vége

Kilenc év, nyolc évad 73 epizód után lezárult a hihetetlenül nagy érdeklődésre számot tartó, a Tűz és Jég Dala máig is befejezetlen regényciklus alapján készült HBO-tévésorozat, a Trónok harca. Bár fantasy lévén a kezdetekkor talán a készítők sem számítottak ekkora nézői bázisra, a Trónok harca számos bravúrt volt képes végrehajtani: költői túlzással élve

egyesítette a sorozatnézőket: egy olyan közös, megkerülhetetlen popkulturális hivatkozási pont lett, amelyre eddig még egy folytatásos történet sem volt képes.

(Az utolsó epizód minden rekordot megdöntött: a premiert egyszerre 13,6 millióan nézték az Amerikai Egyesült Államokban, míg az HBO összes platformján 19,3 millióan nézték meg.)

A sorozat jelentőségét már nem lehet elvitatni, a lezárás végének tükrében pedig lehet kígyót-békát kiáltani rá, de nem érdemes.

A Trónok harca egy rajongó szemszögéből

Valami nagyszerű kezdődött el a tévében 2011 májusában, ami azóta rajongók millióit tartja lázban. A megreformálódott kisképernyős műfaj ekkor már tucatjával termelte ki a jobbnál jobb sorozatokat, de valószínűleg az HBO sem gondolta, hogy mekkora aranytojást tojó tyúkot talált a Trónok harcában.

A készítők mindig is tudták, hogy ez lesz a vége,  mindössze a megvalósítás volt kérdéses. Csak közben az történt, hogy az egyre népesebb rajongóbázis elkezdett elméleteket, konteókat gyártani, már nem csak a könyvolvasók fórumai voltak tele azzal, hogy milyen lehetséges kimenetelei lehetnek a rengeteg szereplőt megmozgató történetfolyamnak, emiatt pedig hatalmasra nőttek a nézői elvárások is.

És bár az ötödik évadig ott volt a könyvsorozat, amiből még maga George R. R. Martin, ezek alkotója is írt forgatókönyveket, a sorozat időközben meghaladta a könyvek történetét így David Benioff és D.B. Weiss, a sorozat alkotói „magukra maradtak”, pontosabban a Martin által felvázolt befejezésre támaszkodhattak, ami tényleg nem egyenlő azzal, amikor

komplett regényeket kellett adaptálniuk vizuális formátumba.

Felzárkóztató a Trónok harca utolsó évada elé

E cikk megjelenésekor már kevesebb, mint egy hét van a – túlzás nélkül – milliók által várt fantasy-sorozat nyolcadik és egyben utolsó évadáig. De hol tart most a történet, és mi vár ránk a fináléban? Ezt próbálom összefoglalni.

Így születtek meg a cselekmények szempontjából már nem annyira kidolgozott utolsó évadok, egyre közeledett a történet a lezárás irányába, bár így is másfél évet kellett várni a befejező, nyolcadik évad képernyőre kerülésére. Egyre több történetszálat varrtak el a készítők, egyre kevesebb szereplő maradt életben a sztoriban, az első évadoktól megszokott sokkoló fordulatok is egyre inkább megfogyatkoztak. És bár belefért, főleg az utolsó évadban, több rajongói igény kiszolgálása is, a nézők többsége most mégis keserű szájízzel beszél a befejezésről, két fő szempont alapján: vagy az történt, amire számítottak, emiatt szerintük túl kiszámíthatóvá vált a történet, vagy sokkoló és váratlan volt a befejezés, a megmaradt szereplők pedig szerintük többet érdemeltek volna.

Na de lássuk, hogy mi történt a mindent lezáró fináléban.

• Tyrion a vérengzést és annak következményeit látva lemond a segítői titulusról, Danaerys pedig a korábbi árulása miatt őrizetbe veszi;
• Jon nem tudja, hogy mi lenne a helyes következő lépés, hiszen kiderült, hogy egy tömeggyilkos, leendő zsarnokot támogat;

• Danaerys eljut a hőn áhított, élete értelmének tartott Vastrónhoz, az általa lerombolt trónteremben, azonban nem sokáig élvezheti, mert a trónterembe lépő Jon, miután szembesíti a tettei következményeivel és meghallgatja Dany világuralmi terveit, megöli a királynőjét;

• az életben maradt sárkány, látva anyja holttestét, elégeti a Vastrónt, Jont azonban életben hagyja, majd Danaerys holttestével elrepül Királyvárból;

• a demokrácia szele megérinti Westerost: a megmaradt házak uralkodói nem kis visszakozást és tanácstalanságot követően, a még mindig a Makulátlanok fogságában levő Tyrion tanácsára Brant választják királyuknak;
• Sansa kinyilvánítja akaratát, hogy Észak független királyság legyen, ezt pedig a jelenlevők el is fogadják;

• A királynőgyilkos Jon megússza a halálbüntetést, cserébe viszont az Éjjeli Őrségbe száműzik;
• Arya úgy dönt, hogy felfedezőútra megy és megnézi, hogy mi van Westerostól nyugatra (itt engedtessék meg egy aprócska, de annál fárasztóbb megjegyzés: ha egy új, nyugati kontinenst fedez fel, és ennek a híre visszajut a régi kontinensre, akkor Westerosból Esteros lesz? – ezt nyilván már sosem fogjuk megtudni);
• összeáll az újabb királyi tanács: Bronn, Brienne, Davos, Samwell és Tyrion kapnak helyet benne, mindenki a maga tehetsége szerint, de Podrick is elnyeri „jutalmát” – lovaggá ütve tologathatja a mozgásában korlátozott uralkodót;

• Sansa Észak királynője lesz;
• Jon visszatér a Falra, ahol nem marad sokáig, hiszen a szabad néppel visszatérnek a Falon túlra (itt szépen tovább lehet gondolni, hogy ő lesz majd a Falon Túli Királyság uralkodója);
• És amire ennyi éven keresztül vártunk: a hatból négy Stark-utód túléli a háborúkat, legyőzve a Másokat és a zsarnokokat, mindegyikük megtalálja a helyét az új világban. Nem lesz újabb véres-sárkányos Targaryen-uralom, nincs többé Vastrón, az uralkodót pedig a nagy házak vezetői választják meg, következhet tehát a béke és a prosperitás időszaka Westeroson.

Ez volt tehát a nagy befejezés, ami jogosan tűnik összecsapottnak, hiszen számos, főként a rajongók által feltett kérdést hagyott nyitva és meglehetősen elnagyoltnak bizonyult, hiszen itt

a jeleneteket rendezték a cselekmény köré és nem fordítva.

Ha a befejezést először könyvben kaptuk volna meg, biztosan nem lenne ekkora a felháborodás, hiszen akkor csak amiatt hőzönghetnénk, hogy mennyire lecsupaszítva ültették át az egészet mozgóképre.

Martin befejezése (már ha egyáltalán megírja) biztosan sokkal grandiózusabb és kidolgozottabb lesz, minimum kétszer ennyi szereplővel, egy, a továbbiakban is élő és mozgó fiktív világban.

Természetesen a sorozat készítőit és a színészeket a legnagyobb süvegelés illeti meg, hiszen az írást leszámítva apait, anyait beleadtak abba, hogy emlékezetes jelenetek révén mutassák be a fiktív Westeros jelenkori történelmének legfontosabb mozzanatait. Biztosan nem lehet könnyű lezárni egy hosszú és rendkívül szerteágazó történetfolyamot, ezt úgy ahogy megtették, még ha ezzel nem is feleltek meg a többségi nézői elvárásoknak, elég csak a rajongók által indított online petícióra gondolni amiben a sorozat utolsó szezonjának „kompentens” írókkal való újraforgatását követelik, és amit jelen cikkünk publikálásáig több mint 1 millió 300 ezren írtak alá. Nyilván ennek semmilyen következménye nem lesz, de jól tükrözi a rajongói felháborodást az utolsó évad kapcsán, amihez a többség még a záróepizód előtt csatlakozott.

Nem csak egy sorozat, egy korszak is lezárult a Trónok harcával.

Tanulságos utazás volt, ami rengeteg aspektusával még sokáig hivatkozási pont lesz a sorozattörténelemben, hiszen többek között ehhez fogják mérni a még premier előtti, grandiózusnak ígérkező tévés mozgóképes produkciókat.

De nem maradunk a következő években sem a Trónok harca világában játszódó történetek nélkül, hiszen hülye is lenne a sorozatot gyártó HBO, ha a legnagyobb sikersorozata farvizén nem úsztatna meg újabb, hasonló produkciókat.

A tervezett spin-off sorozatok közül az elsőt Bloodmoon (Vérhold) munkacím alatt már elkezdték forgatni és várhatóan valamikor 2021-ben kerül képernyőre (a főszerepben Naomi Wattst láthatjuk majd, a történet pedig mintegy 5 ezer évvel a jelenlegi történések előtt játszódik, amikor Westeros még teljesen másként nézett ki, a középpontban pedig az Erdő Gyermekei és az általuk teremtett Mások fognak állni).

Ha pedig hiányoljuk a Trónok harcát, még mindig újranézhetjük, immár megfigyelve minden apró részletet, kielemezve minden történést, ami egyértelműen a már ismert finálé felé vezetett. Beleáshatjuk magunkat George R. R. Martin regényeibe és az ezek mellett kiadott Westeros-történetéről szóló könyvekbe. Vagy

elengedhetjük a sorozatot és keresünk valami más néznivalót vagy elfoglaltságot.

Mert már nem csak a Trónok harcából áll a világ, sőt már anélkül megy az élet tovább.