Újjáéledő „tündérkert” – ismét színpadon a kultikus erdélyi zenekar

Egyszerűen valahogy jó ezt a társaságot együtt látni: ez volt az első benyomásom, ahogy bemásztam az egykori Szakszervezetek Művelődési Házában található, volt Ami Klub egyik helyiségébe, ahol négy év teljes inaktivitás után újra éledezni kezd a Tündérground zenekar.

Amikor ez a banda még „hivatalosan” aktív volt, akkor a felsorolt helyszíneket is így hívták hivatalosan, mára már a ház nem a szakszervezeteké, hanem a „művészeteké”, s az itteni pincehelyiségből máshová tette át az Ami Klub is a székhelyét. De amikor még ez a zenekar alkotott, lemezt adott ki (összesen kettőt), koncerteken lépett fel, akkor sem tudta éppen mindenki, hogy kikről beszélsz: nem tartozott a nagyon széles rajongótáborral rendelkező együttesek közé. Manapság, ha rájuk keresel az interneten, egy nem működő honlapot találsz, s egy Facebook-oldalt, amelyen néhány nappal ezelőttig ugyancsak kevés nyoma volt az aktivitásnak.

Az, hogy nem ismerik a széles tömegek, sokak szemében vonzó: igazi kultuszuk alakult ki az évek folyamán.

Nincs velük tele az internet, a Youtube-on is csak néhány videóban szerepelnek. Alig találsz róluk fotót, s azokon is jóval több a hajuk és alacsonyabb a testtömegindexük, mint manapság.

Mert hát a zenekari tagokkal, ezekkel a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi srácokkal azért még találkozik hébe-hóba az ember. S felmerült sokszor a kérdés az elmúlt években: de mi lesz a Tündérgrounddal? Ingatták a fejüket.

A legutolsó fellépés, amire ki lehetett tenni a Tündérground elnevezést, egy 2013-as goa fesztiválon, az Ozorán esett meg, de akkor már egy ideje túl volt az együttes a legaktívabb korszakán. Ezt már az ex-Ami az „újkultúr” pincéjében hagyott kanepéin üldögélve, a próba szünetében, kávé mellett beszéljük meg. A ház vezetősége támogatja ezzel a társaságot, hogy helyiséget biztosít számukra ezen a héten: ezt ezúton is udvariasan megköszönik.

Késő délelőtt verődik össze a banda, s ebédszünettel éjszakáig nyomják.

Most éppen az egyik legütősebb klasszikus darab, az About Istanbul van a soron, gyakorolják, finomítják, színesítik. A próbahét előtt az volt a tagok feladata, hogy odahaza vegyék át a partitúrát. Ennek sikerességéről kissé ironikus hangnemben értekeznek. Tény: „fénykorában” sem ez a zenekar volt a fő elfoglaltságuk, akkor sem ebből „éltek meg”. Talán ez is vezetett ahhoz aztán, hogy a tagok kezdtek kiesni: Szabó Lóránt ütőhangszeres például 2011-ben vált ki, mivel ő Belgiumban kezdte keresni a kenyerét. Most is onnan érkezett: méretes üstdobjait kombijában hurcolja magával. S néhány rekesz belga kézműves sört is, amelyből előszeretettel osztogat (ezúton is kösz!). Manapság hangmérnökként dolgozik, kevesebbet zenél: átkerült a gombok túloldalára. Ez a fellépés számára tulajdonképpen a nyári vakáció: együtt lehet a srácokkal, s azt csinálja, amit szeret.

Persze ugyanez a többiekre is érvényes: úgy tűnik, tulajdonképpen ez a motivációja annak, hogy nem hagyták végleg elveszni a projektet.

Soha nem mondták ki, hogy feloszlott a zenekar, nem tettek le teljesen róla.

Tavaly nyáron a Csíki Jazzre kaptak egy konkrét meghívást, amit azonban az idő rövidsége miatt nem tudtak elvállalni. Aztán megszületett ez az új fesztivál, a Voice of Nature. Uzonkafürdőn rendezik augusztus 25–27. között, a „holland strandon”. „Sepsiszentgyörgyi fiatalok fejéből kipattant kezdeményezés, amely tavaly indult, de az idei kiadása számít a tulajdonképpen elsőnek.

– vallják a szervezők.

Tavasz óta tudják már, hogy ők lesznek ennek a rendezvénynek az egyik „sztárzenekara”, húzóneve. A folyamatosan a levegőben lógó terv, szándék ezzel megkapta a szükséges löketet – vázolja Szakál Attila basszusgitáros, akinek játékát az elmúlt években nem kellett hiányolja a közönség, hisz több csíki zenekarban is pengeti a húrokat.

Tökéletes alkalom és helyszín ez a Tündérground projekt újraindítására,

szögezi le Hompóth Arthúr dobos is. Úgy tűnik, benne a legnagyobb a késztetés arra, hogy feltámassza a zenekart: mint mondja, itt érzi azt, hogy alkot, hogy létrehoz valami különlegeset, valami újat.

S miért a Voice of Nature? A természetközelisége miatt. Ami a zenekar nevében is benne van: tiszta magyarul tündérkert lehetne a fordítás, ami a banda erdélyiségére is utalás. A Tündérground ugyan instrumentális zenekar, nincsenek dalszövegei, de ha volnának, hiányoznának belőle a technikai, mesterséges fogalmak. „Már egy olyasmit se tudnék elképzelni Tündérground-szövegnek, hogy az első villamos elindult feléd” – érzékeltet Arthúr.

Kiderül amúgy, hogy próbálkozott a Tündérground a színtiszta instrumentalizmus feladásával, néhány próba erejéig énekhanggal is kísérleteztek, de valahogy nem érezték magukénak.

Valószínűleg azért – mondom én –, mert a felhasznált hangszerek és stílusok sokszínűsége egész egységet alkot, az üzenet sem hiányos.

A dalok címei kapaszkodót adnak, a dallamokban használt motívumok terelik a hallgatót, de a végső üzenet mindenkinek a fantáziájában szólal meg. S ettől jó, ettől más. S ez az üzenet pedig nem szöveges tartalom: sokszor inkább érzések, érzelmek, hangulatok. Színek, illatok, hangok.

Maguk a tagok is a zenei spektrum széles skáláját képviselik, így sok mindent hozzáadnak a közösbe. Boldizsár Szabolcsról például kiderült közben, hogy szólóban is igen tehetséges zeneszerző és előadóművész. Ő most inkább a dzsesszes vonalat preferálja. Kiadott saját lemezt, önálló produkciói voltak – egyikük például a Csíki Moziban –, zenét szerzett a Csíki Játékszín produkcióihoz. Ott, ahol a Tündérground billentyűsével, Bene Zoltánnal dolgozott együtt, aki a társulat zenei vezetőjeként keresi kenyerét. Ő tehát színházi zenével foglalkozott az elmúlt években: tud is róla beszélni bővebben. Hogy rég voltak azok az idők, amikor a színészek felvételre „plejbekkeltek” a színpadon. Hogy manapság a társulatnál saját a zenei feldolgozás, élőben hangzanak el a dalok. Na de ez egy másik cikktéma lehetne.

Az uzonkafürdői fellépésen az akusztikus és elektromos gitár húrjait Gáspár Álmos fogja szaggatni. Ő még a zenekar „eredeti” felállásának gitárosa volt, 2008-ig volt tagja a csapatnak. Így számára még hosszabb időszakot ölelt fel a „tündértelenség”. Azóta a sZempöl Offchestrából ismerheti a közönség. Amely szintén fellép majd Uzonkafürdőn, méghozzá pénteken, így Álmosnak két jelenése is lesz a fesztiválon. Akkoriban eredetileg azért búcsúzott, mert flamenco-tanulmányútra utazott Spanyolországba, így a Tündérground spanyolos beütéseit érdemes ennek tudatában élvezni.

A magyar (székely, csángó) „népies” vonal „képviselője” (a Tündérgrounddal kapcsolatban sok kifejezést nem pont eredeti értelmükben kell kezelni, ezért a sok idézőjel) Kelemen István hegedűs. Ő a Háromszék Táncegyüttes zenekarát gazdagította, játékának hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Ő adja a tökéletes zárszót beszélgetésünkhöz: szerinte

űrt hagyott maga után a Tündérground, amelyet senki nem töltött be.

Mert a közönség ugyan ment tovább, nagy részét megtalálni például a sZempöl koncertjein, de az a stílus, az a hangulat, ami a Tündérgroundot jellemezte, lefedetlen maradt.

S hogy egyszeri jelenése lesz-e ez a fesztivál a zenekarnak? Erre a kérdésre nem tudják a választ. A mostani próbafolyamat viszont újjáépítheti az alapokat, mondja Szakál Attila. S ha úgy érzik, hogy minden klappol, ismét aktívvá válhat a Tündérground, jöhetnek további koncertek, netán új album is.

A Tündérground tizenhárom évvel ezelőtt talán idejekorán született meg. Eljött-e most vajon végre az ő idejük?