Volt egyszer egy mandalóri

Úgy tűnik, hogy a Star Wars-jogokat birtokló Disneynél is van világos és sötét oldal. Utóbbi készítette el a lelketlen, egy kaptafára készülő, az eredeti trilógiát szolgalelkűen másoló, rajongói igényeket kiszolgáló, szédületes sebességgel, de lényeges tartalom nélkül pörgő új trilógia záróepizódját, a Skywalker korát. És van a jó oldal, aminek a Star Wars első élőszereplős sorozatát, a The Mandaloriant köszönhetjük, ami

új színt vitt a nézők és rajongók pénztárcájára áhítozó megalomán szórakoztatóipari óriás, a Disney berkeiben új életre kelő Csillagok háborúja-univerzumba.

A Disney+ streamingfelület beindítására készített sorozat úgy kellett a Star Wars világának, mint egy falat kenyér, hiszen a 2015-től életre keltett új trilógia és a mellette készülő, univerzum-bővítő filmek (Rogue One, Solo) hullámzóan teljesítettek, megosztották a rajongókat, és nem bizonyultak akkora anyagi sikernek, mint amit a stúdió elvárt volna tőlük. Nem beszélve a rajongókról, akiknek egy elhanyagolható része épp ezek miatt gondolkodott el azon, hogy

egyáltalán mi szükség van újabb és újabb Star Wars filmekre?

A rendkívül rosszul sikerült, Han Solo fiatalkorát bemutató Solo: Egy Star Wars-történet anyagi és kritikai fiaskója, valamint az új trilógia középső részeként elkészült, Az utolsó Jedik vegyes fogadtatása arra kényszerítette a Disney fejeseit, hogy biztosra menjenek, ezért hívták vissza Az ébredő Erőt is készítő J. J. Abramst az utolsó film rendezői székébe, hogy készítse el az új trilógia befejező részét, úgy, hogy az minden rajongó igényét kielégítse. Ez megtörtént, a kasszarobbantás azonban elmaradt

a negatív kritikáknak és az elégedetlenkedő kisebbség hangjának köszönhetően, bár a Skywalker kora így is több mint egymilliárd dollárt „hozott”, ami viszont csak fele Az ébredő Erő kétmilliárdjának.

Ez azért is visszaesés, mivel a befejezéstől minimum rekorddöntést várt volna a készítő és forgalmazó stúdió.

Eközben viszont ott készült a Disney nem annyira profithajhászó boszorkánykonyhájában Jon Favreau (A Vasember, A Dzsungel könyve, Az Oroszlánkirály) keze alatt A Mandalóri (The Mandalorian), az első élőszereplős sorozat, ami a Star Wars világában játszódik. Jobban nem is különbözhetne az eddig megszokott, messzi galaxisban játszódó történetektől, hiszen a

The Mandalorian nem más, mint egy szó szerinti értelemben vett űrwestern, nem pedig egy steril világokon játszódó, soha véget nem érő, gigászi háborús eposz.

Egy sisak mögé bújó, renegát fejvadász története, aki megbízásokat teljesít a Peremvidéken a Jedi visszatér és Az ébredő Erő közti időkben. Bár tudjuk, hogy a Birodalom elbukott, a végeken ez nem annyira egyértelmű, az élet az addigi kerékvágásban megy tovább. Főhősünk egy sisakos fejvadász, egy bizonyos mandalóri, aki hasonlít is meg nem is a Star Wars ikonikus, de mostohán kezelt jetpackkel felszerelkezett fejvadászára, Bobba Fettre, akinek végzete a mindent elnyelő Sarlacc gyomra lett az eredeti trilógia befejező részében.

A mandalóri látszólag egy megállíthatatlan vérprofi harcos, aki elvállalja a megbízást, leszállítja a célpontot, felmarkolja a vérdíjat és újabb megbízás után néz, közben pedig egy fejvadász-tömörülés védelmét élvezi.

Az egyedül dolgozó fejvadász az első epizódban különleges megbízást kér és kap, és miután egy harci droid segítségével egy egész sereget iktat ki, kiderül, hogy küldetésének célpontja mindvégig egy bölcsőben levő kis űrlény volt.

A sorozatban csak A Gyermekként emlegetett kis lény tökéletesen kiegészíti a vallása miatt a maszk mögül kibújni nem akaró, öntörvényű fejvadászt, aki vesszőfutásba kezd, amikor kiderül, hogy a megbízóinak nem a legtisztességesebbek a szándékai az általa „szállított” kis lénnyel, akit időközben annyira megkedvel, hogy szembefordul mindenkivel, hogy megvédje őt.

A Mandalorian történetvezetése nagyon hasonlít a reneszánszukat élő, sztorialapú videójátékokéra. A főhős elvállalja a küldetést, legyőzi/kiiktatja/lefegyverzi a célpontot, megszerzi és leszállítja az óhajtott tárgyat, felmarkolja a jutalmat és elvállalja a következő megbízást. A sorozat mellékszálai is így épülnek fel, főhősünk a küldetések spiráljában kénytelen improvizálni, de ez szövetségesek nélkül lehetetlennek bizonyul. A mellékszereplők nagyon jók, a mindössze nyolc epizódnyi játékidő alatt pedig kellően sikerül elmélyíteni őket, kezdve a Nick Nolte által játszott, csak a lényegről beszélő Kuiillel, egészen a Gina Carrano által alakított, rendkívül szimpatikus amazon, Cara Duneig, ugyanakkor, mint minden Star Wars-sztoriban, itt is kapunk egy időnként idegesítő, máskor pedig vicces és szerethető droidot, aki saját létezésének mond ellent azzal, hogy a programozásával ellenkező döntéseket hoz.

Bár a Trónok harcából és a Narcosból ismert Pedro Pascalt nyerték meg a főszerepre, sokat nem látunk belőle, ugyanis folyton maszkban és harci felszerelésben van a karaktere, aki arcát a renegát vallása miatt nem mutathatja meg élő embernek. Ez lehetőséget adott a készítőknek, ugyanis néhány részben nem Pascal, hanem egy-egy statiszta játssza el a mandalóri, ez azonban nem látszik a végeredményen, sőt,

ember legyen a talpán aki a sorozatot nézve megmondja, hogy melyik az a rész, amelyikben nem Pedro Pascal van a sisak alatt.

A western-elemeket bőségesen felvonultató, lézervető-párbajokban bővelkedő, túlélős-harcolós sorozatban nincsenek lézerkardok, még csak szó sem esik a mindent összetartó erőről, a jedik még csak említés szintjén sincsenek jelen, mégis

egy ízig-vérig Star Wars-történetet látunk, aminek ezek a „hiányosságok” egyáltalán nem róhatók fel, hiszen bőven kárpótol sok más egyébbel.

Földhözragadtsága emberközelibbé teszi a szereplőket, a sorozatformátum pedig lehetőséget biztosít arra, hogy jobban megismerjük őket, még ha csak egy rész erejéig is tűnnek fel. A börtönös epizódért pedig külön piros pont jár a készítőknek, hiszen egy nagyon kellemes, filler (töltelék) epizódot szállítottak, amiben a főhős korábbi konfliktusaiba is betekintést nyerhetünk.

A mellékküldetésekkel tarkított főküldetésnek végül hatalmas tétje lesz, a főgonosz megjelenítését pedig az utolsó részekre hagyják a patikamérlegen adagolt sztoriban, ami természetesen pont akkor ér véget, amikor a legérdekesebb lesz. Jó hír azonban, hogy

a folytatásra nem kell egy teljes évet várni, hiszen az utolsó részt követően maga Jon Favreau jelentette be, hogy ősszel már folytatódnak a The Mandalorian kalandjai.

Aki pedig addig is csillapíthatatlan vágyat érez a Star Wars világában játszódó történetre, az a február végén érkező Star Wars: A klónok háborújának befejező évadával (Star Wars: The Clone Wars) vigasztalódhat.