Xbox Series S: a legjobb ár-érték arányú konzol, amit kapni (is) lehet

A kulcsszó az Xbox Series S esetében tényleg az, hogy kapni lehet, abban az értelemben, hogy az ember, ha bemegy egy játékkonzolokat is forgalmazó elektronikai szaküzletbe, akkor talál legalább egy ilyet a polcon, de online rendelés esetén is mindig van belőle készleten.

Újgenerációs konzol létére az árcédulája is jóval barátságosabb, mint a konkurens Playstation 5-é, vagy a házon belüli nagytestvéré, az Xbox Series X-é, viszont

drágának tűnhet azoknak, akik hozzászoktak, hogy a másodlagos piacon már alig néhány száz lejért be lehet szerezni még jó állapotú előző generációs konzolokat, amik még mindig tűrhető állapotban futtatják az elmúlt évek videójáték-termését.

No de nézzük, hogy mi is van az 1500 lejes (Fekete Pénteken 1300-as, a használt piacon pedig akár 1000 lej körüli) árcédula mögött, és hogy mire képes a Microsoft kisebb, újgenerációs videójáték-konzolja.

Playstation 5: a futurisztikus dobozba zárt erőgép

Hihetetlen grafikai teljesítményre képes, rendkívül gyors, és képes lesz futtatni a négy-öt év múlva érkező játékokat is: ezt tudja és ígéri a Sony újgenerációs videójáték-konzolja, ami több mint fél évvel a megjelenése után is kevesek kiváltsága.

Az első dolog, ami a legmeglepőbb a kicsomagoláskor, hogy egy meglehetősen kis eszközről van szó, ami egy nagyobbacska, és széles tégla mérete, és aminél már a legújabb (megfizethetetlen árú) videokártyák is nagyobbak (és az csak a videokártya, hol van még a gaming PC többi része).

Szóval adott egy egy kézzel is jól megfogható, viszonylag könnyű téglatest egy jellegzetes fekete körrel a tetején ami a hűtést szolgáló ventilátor helyét jelzi.

Jár hozzá egy egyszerű, fehér kontroller (ami ceruzaelemekkel működik), HDMI 2.1-es kábel és tápkábel, na meg az elmaradhatatlan használati utasítás és garancialevél, amit igazából senki sem olvas el.

A mérete tényleg egyedi, ugyanis 60 százalékkal kevesebb helyet foglal el, mint a nagy testvére, a csúcsteljesítményű Xbox Series X, ugyanakkor nem kell nagy és jól szellőző tér számára a működéshez, és ha nem felállítva használjuk, akkor

a tévéasztalon, a tévé előtt is jól elfér, anélkül hogy bármit is kitakarna a képernyőből.

A visszafogott méret azonban visszafogott teljesítménnyel is jár, ez azonban nem érződik véres kompromisszumnak, hiszen a nagyobb újgenerációs Xbox csúcsteljesítménye még messze nincs kihasználva a piacon levő játékok által.

Az első és legfontosabb tudnivaló az Xbox Series S-ről, hogy

nem képes 4K-felbontásra, „csupán” a full HD-nál jobb 1440 pixelesre, ami a monitorok felbontása.

Ha épp nem egy 4K-s tévén játszanánk, hanem egy régebbi darabon, akkor ez a képminőség is tökéletes, de a 4K felbontásra képes tévéken is elképesztően jól néz ki a Series S-en a játékok megjelenítése, és igazából csak akkor láthatjuk, hogy mi a különbség a 4K és a nem 4K között ha mellé teszünk egy másik tévén egy Series X-et, ami már elég nagy luxus lenne bárkinél is, aki épp nem a videójátékozással keresi a kenyerét.

A másik kompromisszum a tárhely, hiszen a Series S mindössze 512 gigabájtos SSD-vel rendelkezik, amiből a rendszer már eleve lefoglal jó pár gigát, így

üresen is „mindössze” 364 gigabájt áll a rendelkezésünkre, ami nagyon kevés a már terabájtnyi merevlemezek korában.

A játékok fájlméretei is növekszenek, így tényleg sakkozni kell, hogy miket töltünk le a konzolra, ha több videójátékot is szeretnénk kipróbálni egymással párhuzamosan. Ez a tárhely elég mondjuk egy újabb Call of Duty-ra (lehet, hogy az alapjáték és a Warzone már nem is fér el egymás mellett ekkora helyen), de ha a Game Pass kínálatából a kisebb, indie-játékokat telepítjük, akkor mondjuk a Forza Horizon 5 mellé még akár 7-8 játékot is bepasszírozhatunk. Külső merevlemezt is rá lehet kötni az Xboxra, az erre másolt játékok azonban nem játszhatóak onnan,

ha pedig a Microsoft saját tárhelybővítő kártyáját vásárolnánk meg, az többe kerül mint maga a játékkonzol, tehát nagyon keveseknél opció.

Nekem például sikerült úgy lavíroznom a tárhellyel, hogy tíz játékkal töltöttem meg a merevlemez 98 százalékát, ami egyébként nem ajánlott, hiszen a mentések és a futtatáshoz szükséges fájlok láthatják ennek kárát.

Ezt a két kompromisszumot leszámítva azonban ez a konzol tökéletesen megfelel a mai elvárásoknak, és gond nélkül futtatja a legújabb játékokat, és garancia is van rá, hogy az ebben a generációban megjelenőket is „vinni fogja”, igaz a fent említett grafikai visszafogottsággal. A stabil 60 FPS (60 képkocka/másodperc) itt is opció, bár sokan ezt a játékkonzolt vádolták azzal, hogy egyes fejlesztőstúdiók épp emiatt kellett visszavegyék a legújabb játékaik teljesítményét 30 FPS-re (A Plague Tale: Requiem, Gotham Knights), ami viszont egyáltalán nem igaz, és nem ez volt az ok, amiért ennyiben fixálták le a játékok képkocka-frissítési gyakoriságát.

Amit még nélkülözni kell a Series S-nél az a lemezmeghajtó, ennek hiányát azonban bőségesen kompenzálja a Microsoft előfizetéses rendszere, ami lehetővé teszi, hogy

egy pillanatig se hiányoljuk, hogy nem tudunk lemezes játékokat futtatni a masinán.

Pestismese patkányhordákkal és parittyával

Sokak által várt videójáték, ami nem okozott csalódást, és jóval nagyobb léptékűre sikeredett, mint a 2019-ben megjelent elődje. A Plague Tale: Requiem a kisebb-nagyobb hibái ellenére ott van az év legjobb sztoriorientált videójátékai között. Kritika.

De hogy mitől is igazán jó vétel az Xbox olcsóbb vagy éppen drágább masinája? Az előfizetéses rendszerben működő Game Pass miatt, ami a Microsoft saját találmánya volt az elmúlt években a Netflix mintájára, vagyis, hogy

egy havi összeg ellenében hozzáférhetünk egy játékkönyvtárhoz, ami több mint száz tételből áll a klasszikusoktól egészen a legújabbakig.

(Ide olyan címek is beletartoznak, amik a megjelenésük napjától játszhatóak az előfizetéssel anélkül, hogy külön kellene megvásárolni).

Mint arról egy korábbi anyagunkban bővebben megírtuk, a videójáték-ipar is az előfizetéses rendszerben látja a jövőt, mivelhogy a Game Pass elképesztő népszerűsége miatt a konkurens Playstationnél is indítottak egy hasonló rendszert, ahol három előfizetési forma közül választhatunk. Fontos megjegyezni, hogy

az előfizetéssel nem birtokoljuk, csupán kikölcsönözzük a játékokat, amiket addig élvezhetünk, amíg él a havidíjas feliratkozásunk a szolgáltatásra.

A videójáték-ipar is az előfizetéses rendszerben látja a jövőt

Túlzás nélkül a bármikor lemondható előfizetések korszakát éljük a szórakoztatóiparban, amit videójátékokban is utazó nagyvállalatok is elkezdtek kiaknázni. Összeállításunkban a Playstation Plust és az Xbox Game Passt mutatjuk be. Fejtágító.

A Game Pass attól vonzó ajánlat, hogy 10 vagy 15 dollár (46 vagy 70 lej) ellenében gyakorlatilag hozzáférünk az Xbox olyan exkluzívjaihoz, mint a népszerű autós játék, a Forza Horizon negyedik és ötödik részéhez, a Halo-játékokhoz (beleértve a 2021 novemberében megjelent Halo Infinite-et), de a prémium előfizetéshez EA-Play is jár, vagyis az Electronic Arts népszerű játékai is elérhetőek, így például az előfizetésünk áráért tudunk a legújabb Fifával is játszani. Emellett számos Xbox 360-klasszikus is elérhető, aminek játszásához úgymond

a konzolunk szoftvere is átalakul a népszerű 360-assá, ami sokaknál elindíthatja a nosztalgiavonatot, hogy milyen is volt azon a konzolon játszani jónéhány évvel ezelőtt.

De a havonta 4-5 játékkal frissülő (és kábé ugyanennyi távozó) Game Pass az ígéretek szerint továbbra is lehetőséget biztosít arra, hogy az Xbox „exkluzívjai” itt is játszhatóak legyenek a megjelenésük napjától, így jövőben érkezik az előfizetésbe az Arcane Studios által fejlesztett lövöldözős-vámpíros Redfall, vagy a Bethesda Softworksnál évek óta készülő űr-skyrimként is hivatkozott Starfield, ami akár az év játéka is lehet 2023-ban, amennyiben tényleg jól sikerül. Ezt a fajta nyitottságot a konkurens Sonynál még hiába keressük, hiszen az ottani előfizetések egyikébe sem fognak érkezni AAA-játékok a megjelenésük napján, mindössze az indie-fejlesztők tartalmai kerülhetnek be például a Playstation Essential előfizetésbe, ahogy az történt a kedves kis macskás játék, a Stray esetében is.

Macskák lehetünk egy disztópikus világban az év legaranyosabb videójátékában

Egy macskás játékon pörög a napokban a világháló egy szelete, hiszen a múlt héten jelent meg a Stray, az Annapurna kiadó sokak által várt játéka, amit mi is beválogattunk az év legjobban várt játékai közé. De mitől ilyen nagy szám ez a „macskaszimulátor”?

És, hogy végül kinek ajánlott az Xbox Series S? Elsősorban azoknak, akik vagy a készlethiány, vagy éppen anyagi megfontolásból nem tudnak Playstation 5-öt, vagy Xbox Series X-et vásárolni, ha lecserélnék az előző generációs konzoljukat.

A Series S is teljes értékű újgenerációs konzol a fent felsorolt kompromisszumokkal és a sokkal barátságosabb árazással.

Ha valakinek a Playstation 5 mellé másodlagos konzolnak kell a Game Pass nyújtotta előnyök miatt, annak is érdemes beruháznia rá, hiszen jóval kevesebbe kerül, mint összerakni egy mai követelményeknek megfelelő gaming PC-t. Végül de nem utolsósorban pedig azoknak ajánlott, akik

nem túl nagy anyagi ráfordítással, nem nagy helyet foglaló játékkonzolt szereznének be az ünnepek alatt, amin jól el lehet fifázni és call of dutyzni egyedül vagy a haverokkal.

Merthogy a konzol karácsonyi ajándéknak sem utolsó akár nagyobb gyerkőc, akár egy időnként videójátékozással kikapcsolódó férj számára. És ha kihasználatlanság miatt pár hónap múlva ott porosodna a tévé előtt, még mindig jó pénzért lehet továbbadni rajta a használt-piacon.