A közönség által árasztott energiákért is érdemes zenélni

– Honnan „jött képbe” a zene?

– Már öt éves koromban elkezdtem zongorán tanulni, majd első osztályos koromtól a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában végeztem tanulmányaimat egészen tizenkettedikes koromig. Itt a zongora mellett középiskolában csellón is tanultam játszani, de időközben autodidakta módon tanultam gitározni is. Csíkszeredai zongoristaként, zeneszerzőként, producerként dolgozom, de jelenleg Budapesten élek. A zene sok területén tevékenykedem, de többek között van egy nu-jazz produceri szólóprojektem, vezetek egy jazztriót, kortárs komolyzenét írok, és elektronikus zenét készítek, utómunkát.

– Hogyan jellemeznéd a saját zenei utadat? Hogyan találtad meg a saját hangod a zenében?

– Sokáig nem tudtam merre és hogyan folytassam, végül az utolsó iskolás éveimben ismertem és szerettem meg a jazzt, az ahhoz közelálló zenéket, az improvizációt, és ekkor döntöttem el, hogy ez lesz az utam. Már ekkor el is kezdtem játszani egy jazz-zenekarban, ahol sok mindennel gyakorlati úton találkoztam, így tudtam fejlődni is. Érettségi után (pont a koronavírus miatti lezárások alatt) egy évet még otthon töltöttem, ekkor az egésznapos gyakorlások mellett zenei produkciót tanultam. Ezután a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem jazz-zeneszerzést. Azóta ott vagyok, legalábbis egyelőre. Eközben

Így a különböző érdeklődések hatnak egymásra, ami talán hallatszik is a zenéimben.

– Kik inspirálnak téged zeneileg?

– Sokan inspiráltak a különböző vonalakon, mindig változott, hogy éppen ki a példakép. A jazzben is először a modern fúziókat ismertem meg és csak utána a régi nagy mestereket. Aki mindig is inspirált a saját zenémben, az talán Anomalie kanadai zongorista-producer, de hatással volt például Bill Evans, Brad Mehldau, a Snarky Puppy együttes, és még igazából sokan mások. Emellett természetesen

– Idén is fellépsz a Csíki Jazz fesztiválon. Milyen érzés a szülővárosod közönsége előtt fellépni?

– A Csíki Jazz-en léptem már fel más zenekar tagjaként (Ineffable, Moonrise), de ez az első alkalom, amikor teljesen saját projekttel megyek.

Mostanában kevés fellépésem volt a környéken, ezen szeretnék is majd változtatni. Ez a koncert azoknak is új élményt nyújthat, akik hallották már a zenéket felvételen, hiszen élőben, ebben a felállásban (duóban Debreci Norbert dobossal) más a megszólalás, sokkal több az improvizáció, experimentáció a hangzásokkal, mint a megjelent albumokon.

– Voltak már nagyobb koncertjeid? Mit vált ki belőled a tömeg?

Voltak nagyobb koncertjeim már, például nagyobb fesztiválokon (közönségszám tekintetében a legnagyobb talán a temesvári JazzTM nagyszínpadán még jó pár éve), vagy koncertteremben, idén talán trióval a Magyar Zene Háza, a Jurisits Tamás Grouppal a B'Jazz Burghausen, velük nemrég a rotterdami North Sea Jazz Festival-on is felléptünk. Jelentős volt még az utóbbi évekből játszani a Grammy-díjas Bill Laurance-szel, a Marosvásárhelyi Filharmóniával. Zeneszerzőként pedig írtam, illetve hangszerelem darabokat például a bukaresti Radio Big Band koncertjére. Azért azok a műfajok, amikben főként mozgok, eléggé rétegzenének számítanak, gyakrabban játszunk kisebb helyeken, színpadokon. Egyébként

Egy-egy ilyen pillanatért viszont tényleg érdemes zenélni, minden beleforgatott munkával együtt, nem igazán hasonlítható mással. Ilyen formában még a zene többi területén sem lehet azt az élményt megtalálni alkotó- vagy előadóművészként, amit egy koncert nyújthat.