A rómaiaktól az elmegyógyintézetig: időutazás Mikházán
Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
Mikháza messze földön híres ferences kolostortemplomát, illetve az egykori római birodalmi védelmi vonat, a limes egyik erődjét is meglátogathatjuk, ha szerencsések vagyunk, teljes idegenvezetéssel. A programra nem kell különösebben felkészülni, és egy vagyonba sem kerül: mindössze 4 lej a belépő egy felnőttnek a Maros Megyei Múzeum itteni régészeti parkjába, ahol nemcsak a nemrég Time Box, azaz Idődoboz néven létrehozott pavilonokat nézhetjük meg, hanem bekukkinthatunk az itteni régészek munkájába, egy igazi ásatásba is. A kolostortemplomban és kápolnájában pedig igazi kincseket rejtegetnek. Nem sokkal az augusztus 1-jére tervezett 8R (Római) Fesztivál előtt néztünk szét a faluban.
De ne vágjunk a dolgok elé, menjünk képről képre.
A 0. kilométer, innen indulhatunk bármerre. Most nem nagyon gyúródnak a turisták, egészen a templom mellé is parkolhatunk • Fotó: Rédai Attila
Irányok: van itt látivaló • Fotó: Rédai Attila
A kolostortemplom udvara nyitva, de ha be szeretnénk menni a templomba, keressük fel a gondnokot • Fotó: Rédai Attila
A mikháziak milleniumi emlékműve is itt lelt otthonra • Fotó: Rédai Attila
Akárcsak a második világháborús emlékmű • Fotó: Rédai Attila
Nem csak közösségi, vallási hely is az udvar... • Fotó: Rédai Attila
Bár az egykori kolostornak csak kis része az egyházé • Fotó: Rédai Attila
Balról a kolostor, jobbra a templom • Fotó: Rédai Attila
A kolostor épületének nagyobbik része a kommunista államosítást követően itt létrehozott elmegyógyintézet tulajdonában van a mai napig • Fotó: Rédai Attila
Bár kérvényezte a katolikus egyház a visszaszolgáltatást, ez még mindig nem történt meg • Fotó: Rédai Attila
Nem használt szenteltvíztartó a templom egyik lezárt bejáratánál • Fotó: Rédai Attila
A lakat megtévesztő: a mikháziak ide járnak templomba • Fotó: Rédai Attila
Szerzetesek azonban már nem élnek a kolostorban • Fotó: Rédai Attila
A kerítésen túl már az elmegyógyintézet. Áthallatszik az ottani élet, s nem éppen idilli • Fotó: Rédai Attila
Ez viszont már a kolostortemplom alatti kripta bejárata: ez is látogatható • Fotó: Rédai Attila
A kripta belülről: igazán sejtelmes • Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences kolostor nagylelkű támogató nyerték el a jogot ahhoz, hogy itt temetkezhessenek • Fotó: Rédai Attila
Bornemisszák, Lázárok pihennek itt • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
Balla Zsigmond, a templom gondnoka vezet körül minket belül is • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
A mikházi ferences templom és kolostor a 17. századi erdélyi késő reneszánsz egyedülálló szakrális emléke • Fotó: Rédai Attila
A 17-18. században a felső-nyárádmenti székelység egyik legfontosabb központja előtt • Fotó: Rédai Attila
A kőből épült templomot és kolostort egy vályogból készült épület előzte meg, tudjuk meg Balla Zsigmondtól • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
A nagylelkű és nemes adományozókon túl Kájoni János tett sokat azért, hogy a kő épületegyüttes felépülhessen • Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
• Fotó: Rédai Attila
A templom védőszentjei: Szent István és Szent László • Fotó: Rédai Attila
Az oltár központi alakja a Szűzanya • Fotó: Rédai Attila
Minden nap tartanak itt szentmisét • Fotó: Rédai Attila
És itt mennénk át a kolostorba... • Fotó: Rédai Attila
... de nem lehet • Fotó: Rédai Attila
A sekrestyében található gyönyörű szárnyas oltárszekrény • Fotó: Rédai Attila
Az oltárszekrény sok izgalmas fiókot rejteget • Fotó: Rédai Attila
Egy másik szekrény egy nagyobb fiókjában további kincsek: 18. századi miseruhák... • Fotó: Rédai Attila
Amint az egyikükön látható évszám is bizonyítja • Fotó: Rédai Attila
Az egykori kápolna ma a sekrestye • Fotó: Rédai Attila
Ez a belül látható szenteltvíztartó a templommal egy idős • Fotó: Rédai Attila
Az egykori kolostorból három helyiséget adtak vissza az egyháznak, ott láthatók ezek további miseruhák • Fotó: Rédai Attila
A kostorbéli helyiségeket raktárnak használják, de a szerző kedvéért a gondnok megmutatja ezt a festményt... • Fotó: Rédai Attila
A szerző viszont nem tudja, hogy leszármazottja-e a Rhédeyeknek • Fotó: Rédai Attila
Ez a gyönyörűen felújított székely ház és kapuja a múzeum tulajdonában van, itt laknak az itt dolgozó régészek • Fotó: Rédai Attila
Sidó Katalin, a Maros Megyei Múzeum régésze meg is mutatja, min dolgoznak: az erődítmény egyik saroktornya állt itt • Fotó: Rédai Attila
Egészen pontosan itt: a geofizikai méréseket jól látszik az egykori, fallal körbevett katonai tábor helye • Fotó: Rédai Attila
Rekonstrukció az egyik pavilonban. A mai Mikházán megfordult római katonák tulajdonképpen a mai Szíria területéről érkeztek • Fotó: Rédai Attila
Bizony: Pannónia érintésével először a mai Vármezőnél található másik erődnél szolgáltak, utána kerültek át ide • Fotó: Rédai Attila
Akár így is kinézhetett a mikházi katonai tábor, szóval ez nem teljesen fantáziarajz, hanem megalapozott szakmai vélemény a tulajdonképpeni helyszínbe illesztve • Fotó: Rédai Attila
Tudnivalók az Idődobozról, illetve Balla Zsigmond elérhetősége: ide is neki van kulcsa • Fotó: Rédai Attila
És a hab a tortán: római fürdőkultúra Mikházán • Fotó: Rédai Attila
Ma wellnessnek hívjuk, amit a rómaiak már kétezer évvel ezelőtt tudtak • Fotó: Rédai Attila
Fürdőeszközök rekonstrukciója: megtaláljátok a szemöldökcsipeszt? • Fotó: Rédai Attila
A Time Box pavilonjai 2016-ban készültek el • Fotó: Rédai Attila
Határvidék: az erődön túl már a barbárok földje volt. A bronzkorban is volt itt már lakott település • Fotó: Rédai Attila
De utolsó képnek azért én mégiscsak ezt a fantasztikus székelykaput teszem be. Köszönöm a figyelmet! • Fotó: Rédai Attila
